KETTEN A NYUGATI FAL ELŐTT. FOGNAK MÉG EGY IRÁNYBA NÉZNI?
Izrael újságjaiban,
rádió- és televíziós csatornáin, az internetes portálok hozzászólási posztjain
véget nem érő viták folynak az ország rohamosan növekvő charédi (ultraortodox)
népességének a katonai szolgálatáról. Szolgáljanak, vagy sem? Harci
alakulatokban, vagy csupán kisegítő egységekben? Egyáltalán alkalmasak a
katonai szolgálatra?
A legutóbbi választások
sztárja, Jair Lapid – néhai édesapja, Tomi Lapid politikáját folytatva – erőnek erejével igyekszik napirenden tartani az ultraortodox hagyományokat minden áron
konzerválni akaró százezres tömegek másságából, különállásából fakadó
problémákat.
Milyen is a charédi világ? Milyen az életük?
Öt-hatéves korban chéder
– szó szerint (tanuló)szoba – aztán, még gyerekkorban: jesiva (szó szerint:
„ülés”), házaskorig. Utána kolél, a felnőtt, családos emberek jesivája,
akadémiája. A tananyag gerince a Szentírást, főképpen Mózes öt könyvét
magyarázó, majd a magyarázatokat is magyarázó Talmud és a Kabbala.
Mindez csak a charédi férfiakra
vonatkozik. A lányokból korán asszony lesz, rendszerint termékeny kora végéig gyerekszülő
feleség.
A napi politika által
felszínre emelt legégetőbb kérdés a honvédelmi terhekben való részvétel. Az
egyenruhában, személyi fegyverrel hazatérő fiatal (fiúk és lányok!) – és a
fekete „egyenruhás” jesiva-ifjúság kiáltó ellentéte.
A napokban jelent meg a
Cáhál, az Izraeli Hadsereg személyzeti főnökének a nyilatkozata: egyes katonai
feladatokra már hiányzik a megfelelő képzettségű katona.
A hiányzó kádereket bajos
volna a jesivákból toborozni. Az ok az előbbi mondatban szereplő „megfelelő
képzettségű” jelzőben rejlik.
Az isteni gyökérből
táplálkozó, ezerfelé elágazó fa, a különleges arameus nyelven hagyományozott zsidó
Tan magában foglal geometriát, aritmetikát, asztronómiát, történelmet,
még anatómiát is. A kisgyerekkorban kezdett, és késő öregkorig folytatott
intenzív tanulás, a sok „memoriter”, kívülről ismerendő tananyag elme-edző hatása jól megmutatkozik az ortodox-vallásos férfiak átlagosat jócskán meghaladó szellemi
képességeiben, memóriájában és többnyire emberi tartásában is.
Ám a hagyományos jesivák
ifjúsága nem ismeri a köznapi értelemben vett szórakozást, a sportot, a
tengerpart, az uszoda örömeit, de még a mozit, vagy a televíziót is ritkán,
esetleg lopva; a másik nemhez való kötetlen viszonyról, a házasság előtti
flörtökről nem is szólva. Más az életmód, mások a társadalmi kapcsolatok, mások
az értékek. A vallásos jeruzsálemi negyedben vagy Bné Brákban felnőtt
jesiva-bócher (tanuló fiú) és a vallásos házból való lány mintha más világban,
egy más bolygón élne.
Ez pedig azzal is jár,
hogy – ellentétben a világi középiskolában végzett társával – fogalma sincs az
algebráról, a matematikáról, az atomok, a sejtek világáról, többnyire földrajzi
tudása is hiányos, és a manapság oly fontos angol nyelvet sem beszéli, de még a
latin betűket sem ismeri (hacsak nem nyugati országból alijázott). És így nem
csak a hadseregben hasznavehetetlen, hanem a munkapiacon is – legalábbis annak
tisztességesen megfizetett szektoraiban.
Léteznek „nemzeti”
jesivák és jesiva-középiskolák (jesivá tichonit) is, ahol a világi tantárgyakat
a legmagasabb szinten tanítják, sőt, számítástechnikát, programozást is. Az itt
végzett mindkét nemű ifjúság előszeretettel folytatja tanulmányait a
nemzeti-vallásos jellegű Bár-Ilán Egyetemen. A fiúk szinte teljes számban
bevonulnak, sokuk tiszti kurzust is végez. Ők azonban kisebbség.
A „chárédi” közösség világi
képzetlensége és a magas gyerekszám e réteg zömének anyagi és társadalmi
leszakadását, gyakran mélyszegénységbe zuhanását eredményezte.
Az új Netanjáhu-kormány
két ifjú titánja, a hangsúlyosan világi Jair Lapid pénzügyminiszter és a
nemzeti-vallásos Naftali Bennett ipar- kereskedelem- és munkaügyi miniszter
most megpróbálják átvágni az izraeli társadalom nemzedékek óta vastagodó
gordiuszi csomóját. A chárédi iskolák állami támogatását attól teszik
függővé, hogy tanítják-e legalább az alapvető „világi” tantárgyakat. Ezek héber
elnevezése „mikcóot libá”, ahol a „mikcóá” jelentése szakma vagy tantárgy, míg a
„libá” a „lév”, szív szóból származik, és legbensőt vagy alapvetőt jelent.
Fog ez menni?
Álljon itt egy különös
tanúság, amellyel e sorok írója találkozott évekkel ezelőtt, egy számítástechnikai
tanfolyamon.
Egy fárasztó nap végén a
kollégium folyosóján beszélgettünk az oktatóval, fiatal, a vallástól bevallottan
távol álló egyetemi tanársegéddel. Szóba került a világi és ultravallásos világ
kibékíthetetlennek látszó ellentéte. Oktatói tapasztalataiból idézett:
„Egyszer egy egész
chárédi csoportot tanítottam. Fekete fejfedő alól kandikáló pajesz, fekete
kabát, cicesz (felső ruha alatt viselt szemlélőrojtok) – ahogyan dukál. Együtt,
egy osztályban tanultak rendszerprogramozást. Elég magas szintű matematikai
tudás volt a részvétel feltétele, amivel, természetesen, nem rendelkeztek. Korrepetáló
különórákat kellett beiktatnom. Nem fogják elhinni: azt az anyagot, amit az
átlag növendék három év alatt végez el, alig fél év alatt abszolválták!”
Reméljük, a kormány
merész húzása mindenki megelégedésére igazi áldássá sikeredik. ◙
