Elhunyt Ovadja Joszef, a szefárd zsidóság legnagyobb rabbi-tekintélye

Hétfőn, október 7-én hosszú betegség után, 93 éves korában elhunyt Ovadja Joszef rabbi, a keleti-szefárd ortodox zsidóság máig legnagyobb vallási tekintélye, és a SASZ párt szellemi vezetője.

A rabbi a jeruzsálemi Hadassza-Éjn Kerem kórházban hunyt el, és – ortodox zsidó szokás szerint – szinte azonnal, egy órán belül eltemették a Szanhedria-temetőben.

Nyolcszázezer híve kísérte utolsó útjára. A hömpölygő tömegben több százan lettek rosszul, akik rövid kórházi ápolásra szorultak.

Ovadja Joszef rabbi 1920-ban született Bagdadban. Négyéves volt, amikor családja Jeruzsálembe költözött. Apja, bár a család nagy szegénységben élt, fia rendkívüli képességeit felismerve a jeruzsálemi Porát Joszef jesivában taníttatta, ahol máig a legkiválóbb szefárd ifjak tanulnak.

Rabbi képesítését húszéves korában nyerte el. Néhány évvel később a szíriai főrabbi lánya, Margalit Fattal lett a felesége. Tizenegy gyermekük született. (Feleségét és elsőszülött fiát túlélte.)

Tudása révén hamarosan olyan rangra emelkedett, hogy „poszék háláchot” vagyis vallási-rituális döntnök lett.

1947-ben a kairói hitközség hívta meg, ám az ottani rabbinátus és közösség vallástartása túlságosan „laza” volt az ő nézetei szerint, ezért két év múlva hazatért Jeruzsálembe, amely időközben a független Izrael Állam fővárosa lett.

1958-tól 1965-ig a jeruzsálemi Bét-Din (vallási bíróság) élén állt, ahonnan egyenes út vezett az országos szefárd főrabbi-állás felé. 1973-ban választották meg. Vele egyidőben lett országos askenázi főrabbi Slomo Goren, a hadsereg korábbi főrabbija. A két országos főrabbi közötti viszony, a legenyhébb kifejezéssel élve, nem volt felhőtlen.

Tíz évig szolgált országos szefárd főrabbiként, amely állást ma fia tölt be.

Felfogását sokan szélsőségesnek bélyegezték. Nem egyszer éles, megvető hangon ítélte el a számára nem tetsző embereket, vagy csoportokat. A Legfelsőbb Bíróságot 1999-ben „Legalsóbb Bíróságnak” találta nevezni, amelynek vallási közönye, szavai szerint, „az állam minden bajának az okozói”. Máskor a kibuc-lakókat "nyúlzabáló népségnek" nevezte, Áriél Saron volt miniszterelnököt pedig azért átkozta meg, amiért kiüríttette a Gázai-övezet zsidó telepeit. 

Ahogy öregedett, tekintélye és népszerűsége úgy nőtt, főleg a zömmel vallásos keleti-szefárd zsidók körében. Az országos szefárd főrabbit megillető köpenyt és főfedőt utódai idejében is viselte, mintegy örökös főrabbiként.

„Márán poszék hádor” jelzővel illették. A „Márán” a legnagyobb rabbik jelzője. A „poszék hádor” magyarul „a nemzedék döntőbírája”.

Halálos ágyánál a vezető állami méltóságok élén Simon Peresz is jelen volt. Peresz homlokon csókolta a halottat, és könnyek fojtotta hangon „tanítóm, rabbim, pihenj békében” szavakkal búcsúzott el tőle.

*

SASZ párt: ki lesz a szellemi vezető?

Ovadja Joszéf rabbi távoztával felmerül a nyáj, vagyis a keleti-szefárd  ortodoxia, és annak politikai-társadalmi  intézménye, a SASZ további vezetésének, sőt, létének a kérdése.

Ovadja Joszéf személyének a súlya a néhai lubavicsi rabbi, Menáchem-Mendel Schneurson súlyával mérhető.

Mint ismeretes, a Chábád haszidok rebbéjük halála után nem választottak új vezetőt. Schneurson az utolsó, és örök rebbe marad.

A szefárd vezetői öröklés nem hasonlít az askenázi-haszidéhoz, ahol általában fiú, vő vagy közeli rokon az út folytatója, ám Ovadja Joszéf, a SASZ mentora és szellemi vezetője távozása is alig betölthető űrt hagy maga után.

„Árván maradtunk!” „Lenyugodott a Nap!” „Ki fog most előttünk járni?!”– és ehhez hasonló mondatokat hangoztattak könnyeik között a temetésen a SASZ párt vezetői, Árje Deri és Éli Jisáj.

„Negyven évvel ezelőtt néhány százan voltunk szefárd jesiva-fiatalok – ma pedig több százezren vannak. És ez a te műved!” – mondta Árje Deri gyászbeszédében a nyitott sírnál.

És igaza volt. Ilyen karizmával és tehetséggel megáldott vezető valóban évszázadonként egy, ha akad. Az ilyenkor evidens „utadat rendületlenül folytatjuk” tipusú ígéretek elhangzottak, de a „hogyan tovább” kérdés nagyon is súlyosan tornyosul nem csak a SASZ, mint politikai csoportosulás, de a SASZ, mint erős és befolyásos szociális-társadalmi intézmény fölött is. Amely erő és befolyás a néha kétes személyiségű politikai vezetők feje fölött egy ősz öregembernek volt köszönhető. ◙

A kormányülés jóváhagyta az eilati vasút megépítési tervezetét

A vasárnapi kormányülés minisztertanácsa egy miniszter kivételével jóváhagyta a megépítendő, Beér-Sévából a Vörös tenger-parti Eilatra vezető vasút előzetes tervezetét.

Az egyetlen ellenvetést Amir Perec környezetvédelmi miniszter tette, aki a vasútépítés által a Dél-Negev élővilágának okozható kártételtől óvott.

A villamosított gyorsvasút-projekt költségeit a becslések több tízmilliárd sékelre teszik. ◙

A Nemzeti Társadalombiztosító riadója: százezreknek folyósítanak jutattásokat, az országban mégis nő a szegénység

A Bituách Leumi, Izrael Állam Nemzeti Társadalombiztosítója  vezető tisztviselőjére hivatkozva közli: családok százezrei a Biztosító által juttatott pénzügyi támogatás ellenére az anyagi összeomlás szélén állnak.

A napokban közzétett tanulmány szerint a lakosság különböző, szükséget látó szektorainak juttatott szociális támogatás  – jövedelempótló, gyermekek után járó, sok és sokféle juttatás – alig a felét fedezi a méltóságteljes megélhetést biztosító költségeknek. 

A Nemzeti Társadalombiztosító a „méltóságteljes” kifejezés alatt az izraeli szegénységi küszöböt érti.  A jelentés a terjedő mélyszegénység ijesztő valóságát tárja a nagyközönség elé, és a tényt, hogy az állam szociális ellátórendszere az összeomlás szélére jutott. Ennek gyakorlati jelentősége az utolsó védelmi vonal felbomlása a szegénysorsra jutott polgárok számára.

A forrásként idézett  tisztségviselő elmondta: vagy százezer olyan család él mélyszegénységben, ahol egyik vagy mindkét házastárs részmunkaidőben, vagy alacsony fizetésű munkahelyeken dolgozik.

Az adatok a 2012. évre vonatkoznak, mielőtt még Jair Lapid pénzügyminiszter visszavágta volna a gyermekgondozási segélyeket. Az intézkedés további 90 ezer embert húz le a szegénységi küszöb alá , akik csatlakoznak az addigi 330 ezer hivatalosan szegénysorsúnak definiált izraeli háztartáshoz.

Ran Melamed, a Jedid (Barát) Alap elnöke, amely segíti a veszélyeztetett rétegekhez tartozó embereket és családokat, azzal érvelt, hogy a jelenlegi helyzet, egyéb tényezők mellett, hosszú távú eredménye Benjamin Netanjahu miniszterelnök 2003-ban lefektetett pénzügyi tervének.  „A valóságban ez a terv hozta létre a szegény munkásosztályt és tiporja lábbal az egyszülős családok, az idősek és a fogyatékkal élők egzisztenciáját" – állítja Melamed.

Erre a helyzetre mutatott rá Idit Lév rabbi, a „Rabbik az emberi jogokért” szervezet aktivistája is: "Élnek itt emberek, akiknek választaniuk kell élelmiszer-vásárlás és gyógyszervásárlás, lakásfűtés vagy meleg víz között." ◙