Választási választék 2015

A március 17.-re, keddre előrehozott választásokon összesen 26 párt indul. Közülük 11 az, amely a különböző felmérések alapján túllépheti a 3¼ százalékos bejutási küszöböt, és képviselőt küldhet az Állam fennállása óta a huszadik Kneszetbe.

A két, legszélesebb támogatottsággal bíró párt a Likud, és fő kihívója, a Mácháné hácioni. Mindkettőnek 23 körüli mandátum megszerzését jelzik a felmérések, vagyis a kormányalakításhoz szükséges 61 mandátum (a 120 tagú Kneszet egyszerű többsége) alig harmadát. Ezért egyik, vagy másik körül alakul majd széles koalícíós kormány.

• Likud – liberális polgári párt. Jele: מחל (MÁCHÁL). 

Élén Binjámin "Bibi" Netanjáhu áll, aki eddig három kormány miniszterelnöke volt. A Likud („Tömörülés”) elődje a néhai Menáchem Begin által alapított Chérut („Szabadság”) párt, amely Zeév Jabotinsky revizionista „Betár” mozgalmát tekintve ideológiai alapjának, kifejezetten jobboldali volt. A Liberális Párttal 1965-ben egyesülve a közép felé tolódott.

A Likud 1973-ban alakult több kisebb jobboldali párt fúziójából. Begin lemondása után Jichak Samir állt a párt élére. Tőle Áriél Sáron vette át az irányítást, aki 2005-ben levezényelte a népszerűtlen, egyoldalú kivonulást a Gázai övezetből. A válság tetőpontján Sáron elhagyta a Likudot, és megalapította a Kádimá pártot: ekkor vette át Binjamin Netanjáhu a Likud vezetését.

A nagyobb részt a keleti törzsekből származók, kisebb részt a volt Szovjetúnióból alijázottak támogatását élvező tömegpárt kevésbé hangsúlyosan jobboldali középpárt.

A Likud általában a globális gazdaságpolitika híve, a piac a gazdaság legfontosabb szabályozója, amelybe az államnak a lehető legkevésbé érdemes beleavatkoznia. Ez  előnyös a vállalkozóknak, de annál kevésbé a munkavállaló kisembereknek: az utóbbi évek gazdasági válsága számos privát vállalat bezárásával, és tömeges elbocsátásokkal jár. Márpedig a „kékgalléros” alkalmazotti réteg a Likud fő szavazóbázisa.

• Mácháné hácioni („Cionista Tábor”). Jele: אמת  (EMET). 

Az Ávodá (Munkapárt), és a Hátnuá („A mozgalom”) párt fúziójából keletkezett. A párt élén Jichák „Buzsi” Herzog áll.

A Munkapárt számos baloldali párt összeolvadásából állt össze 1968-ban. Elődje, a Máárách is fúziók által jött létre: ezek legrégebbi alkotója az 1930-ban (!) alapított Mápáj. Élén olyan történelmi nevek viselői álltak, mint David Ben-Gurion, Lévi Eskol, Golda Meir, Jichak Rabin, majd – különböztessenek meg hosszú életre – Simon Peresz, Seli Jechimovics és a jelenlegi főtitkár, Jichak „Buzsi” Herzog.

Az Ávodá párt szociáldemokrata, elve a szabad piacgazdaság, aktív és hathatós szociális jóléti szolgáltatásokkal. Külpolitikai álláspontja a „két állam megoldás”, vagyis független palesztin állam híve Izrael mellett, többé-kevésbé az 1967-es határok mentén.

A Hátnuá alapítója, Cipi Livni társelnök. A 2012. végén alakult Hátnuá kanyargós utat tett meg: a Likudból kivált Kádimából szakadt ki és csatlakozott végül a balközép Munkapárthoz.

• Az Egyesült Arab Lista látszik a harmadik legerősebb politikai erőnek. Jele: ודעם (VDAM). 

A Chádás (szélsőbal tömörülés, legnagyobb frakciója az Izraeli Kommunista Párt, lényegében arab párt), a Balad, a Taal és a Raam (izraeli beduinok) szövetsége 2014. novembere óta. Marxista, nem-cionista pártként határozza meg magát. Képviselő-jelöltjei első helyén a haifai arab kommunista Ajman Úda áll, de reális helyen szerepel a zsidó Dov Chenin is, valamint számos botrány „hősnője”, Hanan Zuábi a Balad pártból. Az Ahmed Tibi vezetése alatt álló Taal párt arab nacionalizmusa nehezen egyeztető össze a kommunista internacionalizmus hirdetett eszmeiségével.

• Hábájit hájehudi („Zsidó otthon”). Jele: טב (TET-BÉT). 

A Nemzeti Vallásos Párt, a jobboldali Tkumá, és az attól is jobbra politizáló Moledet pártok egyesüléséből alakult 2008-ban. Több kiválás és fúzió után a 2013. évi választásokon már 12 mandátummal csatlakozott a harmadik Netanjáhu-kormányhoz.

Nagyjából az egykori Nemzeti Vallásos Párt („Máfdál”) ideológiáját követi: Teljes Erec-Jiszráél a (Földközi) tengertől a (Jordán) folyóig. 

Elvetve egy független palesztin állam lehetőségét, Júdea és Somron minél sűrűbb betelepítését szorgalmazza zsidó lakosokkal. Ezen felül a szoftver-alkalmazásokon meggazdagodott, amerikai hátterű multimilliomos Naftali Bennett politikai platformja a középosztály adóterheinek csökkentése, és – modern, „horgolt kipás” ortodox volta ellenére – a katonakorú ultraortodox fiatal férfiak automatikus felmentésének az eltörlése.

•  Jés Atid („Van jövő”). Jele: פה (PÉ-HÉ, vagyis PÉ, azaz „száj” ). 

A legutóbbi választások nagy meglepetése volt a rámenős újságíró és népszerű televíziós személyiség, Jáir Lapid váratlan kitörése: 19 mandátum a 120 tagú Kneszetben. Polgári-liberális pártja, amely sok hasonlóságot mutat Bennett pártjával, ugyancsak a középosztály adóterheinek csökkentését írta zászlajára, ám azzal szöges ellentétben militánsan vallásellenes, és még élesebben követeli az egyenlő teherviselést, vagyis az ultraortodox fiatalok részvételét mind a honvédelemben, mind a munkavállalás terén.

A köszöbön álló választásokon most aligha számít átütő sikerre. Erre utal tapogatódzása a Munkapárthoz csatlakozott Hátnuá-val és a szociális programmal induló Kulánu (Mose Kahlon) pártnál, amelyeknek választási szövetséget kínált; mindkét próbálkozás sikertelen maradt.

Miután Netanjáhu lemondatta őt pénzügyminiszteri állásából, számos kritikát eresztett meg volt miniszterelnöke felé, ezért lehetséges, hogy „gazdát vált”, és a Munkapárthoz közeledik, egy koalíciós partnerség reményében.

• SASZ (Keleti- és szefárd zsidók ultraortodox pártja). Jele: שס (SIN-SZÁMECH, vagyis SASZ).  

Árje Deri 1984-ben belátta, hogy az Aguda, az ultravallásos világszervezet askenázi vezetésű, a keleti-szefárd zsidóság erősen alulreprezentált, ezért ultravallásos, de szefárd ellenpártot alapított, amelyet a keleti zsidóság legnagyobb szellemi vezetője, a néhai Ovadja Joszéf volt országos szefárd főrabbi oltalma alá helyezett.

A párt jelszava a „löháchzir átárá löjosná”, a „korona”, azaz a régi dicsőség (az egykori szefárd-zsidó aranykor) visszahozatala. 

A SASZ a vallási értékeken felül egyértelmű szociális üzenetet is hordoz a kevésbé vallásos keleti (afrikai-ázsiai hátterű) zsidók számára is, tekintettel sokuk alacsony szociális helyzetére és társadalmi megbecsülésére.

Konzervatív volta mellett visszafogott álláspontot foglal el a „Területek” zsidó településeivel kapcsolatban, és az izraeli arabok vezetőivel is igyekszik közös hangot találni.

• Kulánu („Mi valamennyien”). Jele: כ (KAF). 

A Likudból kivált Mose Kahlon szociális követelésekre alapozó pártja 2014. novemberében alakult. A középosztály és a szociálisan leszakadó rétegek követelését ígéri képviselni a megélhetési költségek, lakásárak, lakbérek tűrhető szintre szorítására és a banki szolgáltatások terheinek a csökkentésére. 

Bármely koalícióhoz való csatlakozásának a feltétele a pénzügyminiszterség. Netanjáhu ezt fel is ajánlotta neki egy Likud-Kulánu fúzió fejében, de Kahlon ezt elutasította.

• Jáhádut háTorá („Tórahű Zsidóság”). Jele: ג (GIMEL). 

Az askenázi chérédi (ultraortodox) párt a régebbi Degel háTorá („A Tóra zászlaja”) párt és az Agudát Jiszráél egyesüléséből alakult 1992-ben. Élén Jákov Litzmann és Mose Gafni áll. 

A vallás és az állam közötti status-quo (a vallási intézmények – rabbinátusok, jesivák, mikvék stb. – állami támogatása és a jesivákban tanuló ultraortodox fiatalok katonai szolgálat alóli felmentése) további fenntartását szorgalmazza. Általában a konzervatív jobboldali kormányokhoz húz, de például a „Területek” zsidó településeinek vitájában hivatalosan nem foglal állást.

• A Merec („erély, tetterő”). Jele: מרץ (MEREC). 

Neve, jelentésén túl két elődpártja, a MAPAM és a RÁC rövidítéseiből adódik; utóbbi ismert politikusasszonya Sulamit Aloni volt. Ma Zehava Gal-on asszony áll a párt élén, amelyet szélső baloldaliként tartanak számon. Programja a két nemzet – két állam (függetelen Palesztina, beleértve Jeruzsálem felosztását), a szociális igazságosság, a női egyenjogúság, a lelkiismereti szabadság, a kisebbségek, a környezetvédelem támogatása, az azonos neműek élettársi kapcsolatának az elismertetése.

• Jiszráél béjténu („Izrael az otthonunk”). Jele: כ (KÁF). 

Avigdor Lieberman alapította 1999-ben a volt Szovjetunióból alijázottak számára. Zeév Jabotinsky markánsan jobboldali revizionista-cionista ideológiáját követi. A palesztinokkal folytatott keményvonalas politika híve.

Emlékezetes az izraeli arabokkal kapcsolatos jelszava is: „ha nincs hűség az államhoz, nincs állampolgárság” (Bli neemanut éjn ezrachut). 

Lieberman vetette fel a lakosságcserét, melynek során Izrael átadná a Palesztin Autonómiának a Hedera-Afula vonaltól keletre fekvő úgynevezett „Arab háromszöget”, cserébe Izrael annektálná a Jeruzsálem környéki zsidó településeket, Gus Eciont és Áriel várost, ami által csökkenne az arab lakosság aránya.

• Jáchád („Együtt”). Jele: קץ (KUF-CÁDI). 

A pártot az Árje Derivel való hosszan tartó rivalizálás után a SASZ párt éléről eltávolított, majd abból kivált Éli Jisáj alapította. (A bejelentés sajtótájékoztatója után kitört verekedést Deri és Jisáj hívei között a rendőrség fékezte meg.)

A párt ötvözi a keleti-ultraortodox és a nemzeti-vallásos karaktert, egyben szociális-társadalmi igazságot követel a lecsúszó társadalmi rétegek számára. Képviselő-jelöltjei között néhány radikális jobboldali politikus is található, mint amilyen Báruch Marzel, a néhai Meir Kahane rabbi elvbarátja és közeli munkatársa. ◙ 

Fedezd fel a héber nyelvet! ♦ Leszállunk a felhőkből

A leszállást, lemenetelt, csökkenést a héber nyelv a RÉS-DÁLET (ר-ד) gyökkel fejezi ki, amelyet hol a JUD (י), hol pedig a HÉ (ה) betű, illetve hang egészít ki.

A joréd ige jelentése: lemegy, leszáll, csökken. Ez vonatkozhat magas helyről, akár a felhőkből történő leszállásra: az eső héberül is esik (joréd hágesem – יוֹרֵד הָגֶּשֶׁם), de az Izraelből történő elvándorlást is ezzel az igével jelölik. Mint főnév, a joréd (יוֹרֵד), nőnemben joredet (יוֹרֶדֶת) az Izraelt véglegesen elhagyó személy jelzője, a bevándorló, az olé (עוֹלֶה), iletve olá (עוֹלָה) ellentéte. A leereszkedés, illetve Izrael végleges elhagyása a jeridá (יְרִידָה).

A héber a tengerészt és a tengerre-hajóra szálló utazót joréd jám (יוֹרֵד יָם) néven nevezi.

És ne feledkezzünk meg országunk fő folyójáról: a Jordán, „eredeti” nevén Járdén (יַרְדֵּן) azt jelenti, hogy leereszkedő. Nem véletlenül: a 251 kilométer hosszú folyó négy, a közel kétezer méteres magasságba nyúló Hermon hegy lábánál eredő patakból egyesül. Innen ereszkedik le a Kineret tóba, hogy onnan a tengerszint alatt 400 méter mélyen elterülő Holttengerbe torkolljon.

Különösen érdekes a Mózes első könyvében (5:15-20) megjelenő Jered (יֶרֶד) története, aki Ádám után a hatodik nemzedék volt, ráadásul annak a Chánoch-nak (Énoch a magyar Bibliában) a papája, aki élve ment fel a Mennyek országába, anélkül, hogy halált ismert volna. (Jered = "leereszkedett"; a fia pedig felment élve – milyen titkokat rejt itt az Írás?!) Jered amúgy szép kort ért meg: 962 évet. Csak kicsivel kevesebbet, mint unokája, Metusélách (magyarul Matuzsálem), aki 969 évet töltött evilágban.

A horádá (הוֹרָדָה) leengedést vagy lefokozást jelent. A horádát mechirim (הורדת מחירים) árleszállítás, a horádá bödárgá (הורדה בדרגה) lefokozást jelent katonáéknál.

A legújabb héber nyelvhasználatban ez az internetes letöltés megfelelője is.

A morád (מוֹרָד) lejtőt, hegyoldalt jelent.

Mai leckénket zárjuk Kishont Ferenc, azaz Efrájim Kison első, héber nyelven megjelent könyvével, amelynek ezt a címet adta: Háolé hájoréd löchájénu (העולה היורד לחיינו) – Az olé, aki idegeinkre megy... ◙

Ki vagyok, és mit csinálok a világhálón? ♦ Személyes vallomás olvasóimnak

Néhány vitát keltő cikkem, hozzászólásom olvasói szegezték nekem ezt a kérdést.

Íme a válasz.

Halmos László vagyok, héber nevem Simson Cvi ben Pinchász, eredeti családi nevünk Herskovits volt, családom Izraelben Ofry-ra héberesített. Apai őseim 1809-ben érkeztek Magyarországra észak-Oroszországból, anyai őseim, a Kuttnerek ugyancsak 1809-ben, a Szudétaföldről.

Apai családom rabbik és írástudók évszázados nemzedéke, anyáméi vegyesen tanítók és iparosok.

A héber nyelv alapjait apámtól, alaposabb tudást barátjától, egy öreg és szigorú ortodox hittan-tanártól, Friedmann bácsitól kaptam. Tanultam a nemrégiben elhunyt Domán István rabbi édesapjától, Domán Ernő rabbi bácsitól, a Rabbiképzőben Scheiber professzor-rabbi úr előadásaiból is okultam. 

Áldás emlékükre – zichronám livráchá!

Még Budapestről leveleztem héberül izraeli rokonaimmal (akikkel azóta semmi kapcsolatom, de ez egy másik kérdés).

Szülővárosomban tinédzser koromtól cionista voltam.

Izraelbe 1973 nyarán, 24 évesen, az akkori szóhasználat szerint „disszidáltam”, a néhai Jugoszlávián és Olaszországon át.

A Cáhál-ban, az Izraeli Hadseregben 1975-tól 1994-ig szolgáltam híradókatonaként (a rádiótechnika egyrészt szakmám, másrészt hobbim, majdhogynem szerelmem).

Kérditek, hová tartozom?

Nem Istenhívő, inkább Istentudó vagyok. A héberbe az arám nyelvből kölcsönzött „dát” דת szó jelentése nem „vallás”, hanem „szokás”. Én viszont azt vallom, amit megértek; megértem a mikrovilág és a makrovilág teremtett voltát egy intelligens Teremtő által.

Nézetem szerint a zsidó – nép, nemzet, etnikum, és nem vallás.

A „zsidó”, héberül jehudi יהודי Jákov ősatyánk fia, Jehuda יהודה nevét viseli, aki viszont nevében hordozza a kiejthetetlen, négybetűs Istennevet (csak a DALET ד' betűvel különbözik attól).

Ennek az Istennek vagyok „tudója”. A Tóra – nem annyira „Törvény”, mint inkább „Rámutatás” – számomra a „non plusz ultra”, aminél nincs több, bár Hamvas Bélával mondom: nem vagyok vallásos, nekem az egész kell. 

Elemista leegyszerűsítéssel az Isten léte az algebrai különbség a 0 és az 1 között. (Nem hiába Izrael hitvallása: háSÉM ECHAD – a Név (ez a kiejthetetlen Név helyett mondatik) EGY.

Fogalmi különbséget kell tenni Izrael Országa (Erec Jiszráél ארץ ישראל) és Izrael Állama (Medinát Jiszráél מדינת ישראל) között. Az első teológiai, a második politikai fogalom. Az egyik statikus, a másik dinamikus. Az első az örök lélek, a második a halandó test. Az első szent és sérthetetlen, az abszolut hatalom jelölte ki céljait és határait, a másik az emberi történések függvénye.

Izraelföldet, célját, határait a Legnagyobb Hatalom jelölte ki, ami megváltozhatatlan. „Egyiptom Patakától” (Wadi El-Aris, a Szináj félsziget keleti részén) a nagy folyóig, az Eufráteszig”. (Genezis 15:18; Józsué 1:2-6) Csakis Izrael népe számára. Most a töredék területen, később a területben és főleg minőségben Teljes Izraelföldön. Éljen vagy haljon, ez az evilágra erre meghívott emberek, a zsidó nép közösségébe születettek feladata és sorsa.

A „Területekkel” is csak 26 ezer négyzetkilométernyi törpeállam hosszú távon életképtelen!

Az állam területi szuverenitását tekintve köszönöm szépen, „jobban” állok. Egy végső, drámai kibontakozás eredményeképpen nem csak Júdea, Somron, a „Gázai övezet” és Szináj, hanem a ma Jordániának nevezett Kelet-Izrael is Izrael lesz, éspedig ellenséges lakosság nélkül.

És ez meglesz. Előbb, vagy utóbb. Aki úgy akarta, hogy 67 év alatt egy technológiai és katonai középhatalom jöjjön létre, az úgy is fogja intézni, hogy ennek folytatása és értelme legyen.

Persze, tudjuk, vannak feltételek... ha rendelkezéseim szerint éltek... אם בחוקותי תלכו – Ma lehetetlen a Mózes 5 könyvében leírt 613 parancsolat szerint élni, mert azoknak több, mint a fele a Szentélyben (Bét hámikdás בית המקדש) bemutatandó áldozatokról, papi tevékenységekről szól.  (A Nyugati Fal, a Templom támfalának nyugati maradványa körülbelül úgy viszonyul magához a Templomhoz, mint az amputált láb csonkja az egész lábhoz.)

A többi parancsolat (micva מצוה) betartása sem könnyű és nem is egyszerű. Nekem nem. Mea culpa. Chátáti.

A társadalmi-szociális kérdéseket tekintve viszont balabbra állok még a (csak a név szerint létező, lényegében Izrael ellenes, arab) kommunista párttól is.

„Szent életet” kell élni. Félre ne értsetek! A héber kádos קדוש szó nem ájtatoskodó, szemforgató hókuszpókuszokat rejt, hanem azt jelenti: „Különtett”. „Nem-közönséges”. Nem ilyen vagy olyan fejfedőt vagy kaftánt, nem Isten helyett írt I-ten-t, nem Jom Kippur előtt fej fölött megforgatott, majd levágott szárnyast (brrrr... borzalom) jelent, hanem tisztességes, sőt, uram bocsá’, egymást szeretni és megérteni igyekvő emberekből álló társadalmat. 

Ahol nincs önkény, nincs hatalmaskodás, nincs megaláztatás, nincs nyerészkedés, de a bűnözés, a henyélés, a társadalom kihasználása is ismeretlen. Ahol nincsenek közvetítő irodák által minimálbér alatt foglalkoztatott, bármikor elbocsátható tömegek, nincsenek adókedvezményes milliomosok, egyik lakást a másik után felvásárló kevesek, lehetetlen adók és lakbérek alatt nyögő nagyon sokak.

Tessenek belegondolni: Berlinben (Berlinben!!!) ma kb. 20 ezer, többségében fiatal, többségében diplomás izraeli él, mert Izraelben reménytelen lakást vásárolni, a megélhetési költségek, a gyakran emlegetett jóker hámichjá (יוקר המחייה) tűrhetetlen és a helyzet egyre rosszabb. Los Angelesben lassan több izraeli fog élni, mint Tel Avivban. 

Helyükbe beözönlött vagy 100 ezer szudáni és eritreai néger, visszazsuppolni őket lehetetlennek tűnik, és a sokak által vitatott zsidóságú, ugyancsak kb. 100 ezer etióp bevándorolt körül is súlyos, „politically uncorrect” kérdések merülnek fel...

Jehorám Gáon énekesnek évtizedek óta van egy rovata a BÉT adón, péntekenként. Okos ember, nem csak a dalait szeretem hallgatni. Nagy hazafi hírében áll. Egyszer mégis olyat talált szólni, hogy „az Izrael kft nem lesz életképes”.

Idealista, humanista társadalmat feltételez és követel az az emberi vitát nem tűrő akarat (ha akarjátok: Logosz), amely kifundálta a választott országot és a beléhelyezett választott népet, Izraelt, és a választott várost, Jeruzsálemet.

Ennek kialakulását az emberi önzés talán még egy ideig akadályozni tudja, de szükségszerű, hogy a dzsungel törvényét az Ember törvénye váltsa fel.

(Einstein mondása jut eszembe. „A legnagyobb bajom a vallással az emberarcú isten képzete.” Hogy nem gondolhatott ez a géniusz az Isten-arcú emberre?) 

Az újonnan bevonult katonák, vagy egy nagyobb vállalat dolgozói átesnek egy „gibus”-nak nevezett összeszoktatási szakaszon. A szó a „gávis” גביש, kristály szóból ered. A cél a társaság – bővített értelemben a társadalom „kristályosítása”, minél zavartalanabb együttélése, együttmunkálkodása.   

Ha a Zsidó Állam szövete, felépítése nem ilyen, nem csak fölösleges a léte, de egyenesen kontraproduktív. Több annál: önmegsemmisítő. Hibás vezérlőprogrammal működő repülő. Zuhanása elkerülhetetlen.

Igen, országnyi kibucra gondolok, arra az együttélési formára, amely a huszadik század hatvanas éveiig az új zsidó nemzet jelképe volt, és amely az utóbbi évtizedben alakul át biznisszé, tőkés vállalkozássá.

Alig akad ma politikus és polgármester, akinek ne lenne megvesztegetési vagy nemi erőszak-ügye, volt államelnöktől és volt miniszterelnöktől lefelé.

Mi a véleményem a pártokról, vezéreikről és az azokat pénzelő bankokról, tőkepénzesekről?

Ki fogja ezt a rosszul begombolt kabátot kigombolni és helyesen újragombolni – és az ország külső, katonai és belső, terror elleni védelméről hathatósan gondoskodni? Ki? Melyik párt?

A fentiekben nyilatkoztam.

Több, mint 41 éve élek Izraelben. Ez alatt bejártam egy jó darab világot, eldadogok vagy hat nyelven.

Na, még egy „witty saying”, egy elmés mondás, Winston Churchillnek tulajdonítják: „A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés az átlagos szavazóval.”

Ne haragudjatok rám: lelkiismeretem nem tud szavazni.

De mégsem ezzel fejezem be, hiszen akkor nem volna remény. De van. Kell lennie!

„Hallottam, hogy a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyam vize mellett állt, jobbját és balját az égre emelte és megesküdött az Örökké Élőre: egy időszak, meg két időszak és egy fél időszak múlva. Mert amikor véget ér a szent nép megrontójának a hatalma, mindezek beteljesednek.” (Dániel 12:7) ◙