Választási választék 2015

A március 17.-re, keddre előrehozott választásokon összesen 26 párt indul. Közülük 11 az, amely a különböző felmérések alapján túllépheti a 3¼ százalékos bejutási küszöböt, és képviselőt küldhet az Állam fennállása óta a huszadik Kneszetbe.

A két, legszélesebb támogatottsággal bíró párt a Likud, és fő kihívója, a Mácháné hácioni. Mindkettőnek 23 körüli mandátum megszerzését jelzik a felmérések, vagyis a kormányalakításhoz szükséges 61 mandátum (a 120 tagú Kneszet egyszerű többsége) alig harmadát. Ezért egyik, vagy másik körül alakul majd széles koalícíós kormány.

• Likud – liberális polgári párt. Jele: מחל (MÁCHÁL). 

Élén Binjámin "Bibi" Netanjáhu áll, aki eddig három kormány miniszterelnöke volt. A Likud („Tömörülés”) elődje a néhai Menáchem Begin által alapított Chérut („Szabadság”) párt, amely Zeév Jabotinsky revizionista „Betár” mozgalmát tekintve ideológiai alapjának, kifejezetten jobboldali volt. A Liberális Párttal 1965-ben egyesülve a közép felé tolódott.

A Likud 1973-ban alakult több kisebb jobboldali párt fúziójából. Begin lemondása után Jichak Samir állt a párt élére. Tőle Áriél Sáron vette át az irányítást, aki 2005-ben levezényelte a népszerűtlen, egyoldalú kivonulást a Gázai övezetből. A válság tetőpontján Sáron elhagyta a Likudot, és megalapította a Kádimá pártot: ekkor vette át Binjamin Netanjáhu a Likud vezetését.

A nagyobb részt a keleti törzsekből származók, kisebb részt a volt Szovjetúnióból alijázottak támogatását élvező tömegpárt kevésbé hangsúlyosan jobboldali középpárt.

A Likud általában a globális gazdaságpolitika híve, a piac a gazdaság legfontosabb szabályozója, amelybe az államnak a lehető legkevésbé érdemes beleavatkoznia. Ez  előnyös a vállalkozóknak, de annál kevésbé a munkavállaló kisembereknek: az utóbbi évek gazdasági válsága számos privát vállalat bezárásával, és tömeges elbocsátásokkal jár. Márpedig a „kékgalléros” alkalmazotti réteg a Likud fő szavazóbázisa.

• Mácháné hácioni („Cionista Tábor”). Jele: אמת  (EMET). 

Az Ávodá (Munkapárt), és a Hátnuá („A mozgalom”) párt fúziójából keletkezett. A párt élén Jichák „Buzsi” Herzog áll.

A Munkapárt számos baloldali párt összeolvadásából állt össze 1968-ban. Elődje, a Máárách is fúziók által jött létre: ezek legrégebbi alkotója az 1930-ban (!) alapított Mápáj. Élén olyan történelmi nevek viselői álltak, mint David Ben-Gurion, Lévi Eskol, Golda Meir, Jichak Rabin, majd – különböztessenek meg hosszú életre – Simon Peresz, Seli Jechimovics és a jelenlegi főtitkár, Jichak „Buzsi” Herzog.

Az Ávodá párt szociáldemokrata, elve a szabad piacgazdaság, aktív és hathatós szociális jóléti szolgáltatásokkal. Külpolitikai álláspontja a „két állam megoldás”, vagyis független palesztin állam híve Izrael mellett, többé-kevésbé az 1967-es határok mentén.

A Hátnuá alapítója, Cipi Livni társelnök. A 2012. végén alakult Hátnuá kanyargós utat tett meg: a Likudból kivált Kádimából szakadt ki és csatlakozott végül a balközép Munkapárthoz.

• Az Egyesült Arab Lista látszik a harmadik legerősebb politikai erőnek. Jele: ודעם (VDAM). 

A Chádás (szélsőbal tömörülés, legnagyobb frakciója az Izraeli Kommunista Párt, lényegében arab párt), a Balad, a Taal és a Raam (izraeli beduinok) szövetsége 2014. novembere óta. Marxista, nem-cionista pártként határozza meg magát. Képviselő-jelöltjei első helyén a haifai arab kommunista Ajman Úda áll, de reális helyen szerepel a zsidó Dov Chenin is, valamint számos botrány „hősnője”, Hanan Zuábi a Balad pártból. Az Ahmed Tibi vezetése alatt álló Taal párt arab nacionalizmusa nehezen egyeztető össze a kommunista internacionalizmus hirdetett eszmeiségével.

• Hábájit hájehudi („Zsidó otthon”). Jele: טב (TET-BÉT). 

A Nemzeti Vallásos Párt, a jobboldali Tkumá, és az attól is jobbra politizáló Moledet pártok egyesüléséből alakult 2008-ban. Több kiválás és fúzió után a 2013. évi választásokon már 12 mandátummal csatlakozott a harmadik Netanjáhu-kormányhoz.

Nagyjából az egykori Nemzeti Vallásos Párt („Máfdál”) ideológiáját követi: Teljes Erec-Jiszráél a (Földközi) tengertől a (Jordán) folyóig. 

Elvetve egy független palesztin állam lehetőségét, Júdea és Somron minél sűrűbb betelepítését szorgalmazza zsidó lakosokkal. Ezen felül a szoftver-alkalmazásokon meggazdagodott, amerikai hátterű multimilliomos Naftali Bennett politikai platformja a középosztály adóterheinek csökkentése, és – modern, „horgolt kipás” ortodox volta ellenére – a katonakorú ultraortodox fiatal férfiak automatikus felmentésének az eltörlése.

•  Jés Atid („Van jövő”). Jele: פה (PÉ-HÉ, vagyis PÉ, azaz „száj” ). 

A legutóbbi választások nagy meglepetése volt a rámenős újságíró és népszerű televíziós személyiség, Jáir Lapid váratlan kitörése: 19 mandátum a 120 tagú Kneszetben. Polgári-liberális pártja, amely sok hasonlóságot mutat Bennett pártjával, ugyancsak a középosztály adóterheinek csökkentését írta zászlajára, ám azzal szöges ellentétben militánsan vallásellenes, és még élesebben követeli az egyenlő teherviselést, vagyis az ultraortodox fiatalok részvételét mind a honvédelemben, mind a munkavállalás terén.

A köszöbön álló választásokon most aligha számít átütő sikerre. Erre utal tapogatódzása a Munkapárthoz csatlakozott Hátnuá-val és a szociális programmal induló Kulánu (Mose Kahlon) pártnál, amelyeknek választási szövetséget kínált; mindkét próbálkozás sikertelen maradt.

Miután Netanjáhu lemondatta őt pénzügyminiszteri állásából, számos kritikát eresztett meg volt miniszterelnöke felé, ezért lehetséges, hogy „gazdát vált”, és a Munkapárthoz közeledik, egy koalíciós partnerség reményében.

• SASZ (Keleti- és szefárd zsidók ultraortodox pártja). Jele: שס (SIN-SZÁMECH, vagyis SASZ).  

Árje Deri 1984-ben belátta, hogy az Aguda, az ultravallásos világszervezet askenázi vezetésű, a keleti-szefárd zsidóság erősen alulreprezentált, ezért ultravallásos, de szefárd ellenpártot alapított, amelyet a keleti zsidóság legnagyobb szellemi vezetője, a néhai Ovadja Joszéf volt országos szefárd főrabbi oltalma alá helyezett.

A párt jelszava a „löháchzir átárá löjosná”, a „korona”, azaz a régi dicsőség (az egykori szefárd-zsidó aranykor) visszahozatala. 

A SASZ a vallási értékeken felül egyértelmű szociális üzenetet is hordoz a kevésbé vallásos keleti (afrikai-ázsiai hátterű) zsidók számára is, tekintettel sokuk alacsony szociális helyzetére és társadalmi megbecsülésére.

Konzervatív volta mellett visszafogott álláspontot foglal el a „Területek” zsidó településeivel kapcsolatban, és az izraeli arabok vezetőivel is igyekszik közös hangot találni.

• Kulánu („Mi valamennyien”). Jele: כ (KAF). 

A Likudból kivált Mose Kahlon szociális követelésekre alapozó pártja 2014. novemberében alakult. A középosztály és a szociálisan leszakadó rétegek követelését ígéri képviselni a megélhetési költségek, lakásárak, lakbérek tűrhető szintre szorítására és a banki szolgáltatások terheinek a csökkentésére. 

Bármely koalícióhoz való csatlakozásának a feltétele a pénzügyminiszterség. Netanjáhu ezt fel is ajánlotta neki egy Likud-Kulánu fúzió fejében, de Kahlon ezt elutasította.

• Jáhádut háTorá („Tórahű Zsidóság”). Jele: ג (GIMEL). 

Az askenázi chérédi (ultraortodox) párt a régebbi Degel háTorá („A Tóra zászlaja”) párt és az Agudát Jiszráél egyesüléséből alakult 1992-ben. Élén Jákov Litzmann és Mose Gafni áll. 

A vallás és az állam közötti status-quo (a vallási intézmények – rabbinátusok, jesivák, mikvék stb. – állami támogatása és a jesivákban tanuló ultraortodox fiatalok katonai szolgálat alóli felmentése) további fenntartását szorgalmazza. Általában a konzervatív jobboldali kormányokhoz húz, de például a „Területek” zsidó településeinek vitájában hivatalosan nem foglal állást.

• A Merec („erély, tetterő”). Jele: מרץ (MEREC). 

Neve, jelentésén túl két elődpártja, a MAPAM és a RÁC rövidítéseiből adódik; utóbbi ismert politikusasszonya Sulamit Aloni volt. Ma Zehava Gal-on asszony áll a párt élén, amelyet szélső baloldaliként tartanak számon. Programja a két nemzet – két állam (függetelen Palesztina, beleértve Jeruzsálem felosztását), a szociális igazságosság, a női egyenjogúság, a lelkiismereti szabadság, a kisebbségek, a környezetvédelem támogatása, az azonos neműek élettársi kapcsolatának az elismertetése.

• Jiszráél béjténu („Izrael az otthonunk”). Jele: כ (KÁF). 

Avigdor Lieberman alapította 1999-ben a volt Szovjetunióból alijázottak számára. Zeév Jabotinsky markánsan jobboldali revizionista-cionista ideológiáját követi. A palesztinokkal folytatott keményvonalas politika híve.

Emlékezetes az izraeli arabokkal kapcsolatos jelszava is: „ha nincs hűség az államhoz, nincs állampolgárság” (Bli neemanut éjn ezrachut). 

Lieberman vetette fel a lakosságcserét, melynek során Izrael átadná a Palesztin Autonómiának a Hedera-Afula vonaltól keletre fekvő úgynevezett „Arab háromszöget”, cserébe Izrael annektálná a Jeruzsálem környéki zsidó településeket, Gus Eciont és Áriel várost, ami által csökkenne az arab lakosság aránya.

• Jáchád („Együtt”). Jele: קץ (KUF-CÁDI). 

A pártot az Árje Derivel való hosszan tartó rivalizálás után a SASZ párt éléről eltávolított, majd abból kivált Éli Jisáj alapította. (A bejelentés sajtótájékoztatója után kitört verekedést Deri és Jisáj hívei között a rendőrség fékezte meg.)

A párt ötvözi a keleti-ultraortodox és a nemzeti-vallásos karaktert, egyben szociális-társadalmi igazságot követel a lecsúszó társadalmi rétegek számára. Képviselő-jelöltjei között néhány radikális jobboldali politikus is található, mint amilyen Báruch Marzel, a néhai Meir Kahane rabbi elvbarátja és közeli munkatársa. ◙