Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2015. április 22., szerda

Barátaimhoz, a nemzet önállóságának ünnepére


Márkus Árje-Károly:
Amiért ti meghaltatok

Az ember a halottjainak él.
Élő halott vagyok magam is,
Hiszen értetek, kikért érdemes volt élni,
Ti már rég meghaltatok.
Együtt harcoltunk, egy vonalban
Egy célért, egy gondolatért,
Melyért halni is készek voltunk:
A zsidók szabadságáért.

A sorokból sokan elhullottatok,
Sokan lemaradtatok,
De a zászlót, lássátok, a zászlót:
Ő él, Ő lobog.

A hősiesség a tiétek,
S nem a mienk, kik élve maradtunk.
A halál egy szép dolog, ha szabadságot szül,
S ti nem hiába haltatok.

Mert egy szabad hazában
Szabad emberek szabad munkával
Élnek értetek.

De Ti éltek! érzem, éltek,
S mind itt vagytok most velem,
Hogy örüljetek, s táncoljatok
A szabadság ünnepén.

Hallom a hangotokat,
A lépteitek zaját.
Oh, milyen szép is élni
S szeretni a hazát.

Aztán eltüntök.
Csak érzem, egyedül vagyok.
Itt hagytatok, hogy vigyem tovább
Amit Ti kiharcoltatok!

2015. április 20., hétfő

Kedd estétől szerda estéig emléknap Izrael Állama és népe védelmében elesettek tiszteletére

KATONAI TISZTELETADÁS AZ ELESETT BAJTÁRSAK SÍRJAINÁL

Április 21. kedd estétől április 22. szerda estéig "Jom házikáron" – Emléknap az ország és a nép védelmében elesett katonák, valamint az ellenséges cselekmények következtében életüket vesztettek tiszteletére.

Kedd este 8 órakor egyperces, szerda délelőtt 11 órakor kétperces, egyhangú szirénabúgás lesz a nemzeti emlékezet jegyében.

Amennyiben légitámadás érné az országot, a szirénák váltakozó hangon szólnak.

A katonai temetőkben és a városok, falvak, kibucok kijelölt emlékparkjain a nagyközönség róhatja le tiszteletét.

Szerda estétől csütörtök estéig Jom háácmáut, Izrael Állam 67. Függetlenségi napja.  

2015. április 15., szerda

Vészkorszak-emléknap a második világháború befejeződésének 70. évfordulóján ♦ Csütörtök délelőtt 10 órakor kétperces szirénázás


EMLÉKNAP... Ez a szó a második világháborút túlélt és azóta született zsidóknak szerte a világon a Vészkorszakot juttatja eszébe.

Ez a kozmikus csapás, amely a negyvenes évek első felében Európa zsidóságát érte, és amiről mindenki beszél, de senki meg nem érthet, átalakított minden fogalmat Istenről, emberről, sorsról, logikailag belátható jövőről.
Izraelben 1953 óta tartják emléknapként Niszán 27-ét vagy 28-át, a varsói gettólázadás és Izrael Állam függetlenségnapja közé eső napot, az idén szerdán napnyugtától csütörtök napnyugtáig.

Csütörtökön délelőtt 10 órakor kétperces szirénázás szólítja Izrael népét – askenázokat, szefárdokat, jemenieket, vallásosokat, szabadgondolkodókat, túlélőket és mindenki mást – kétperces megállásra, emlékezésre, elgondolkodásra. 
Ilyenkor, a Pusztulás és Hősiesség emléknapján (héberül Jom hásoá vöhágvurá) hangzanak el "A Holokauszt tanulságai" és hasonló bugyuta beszédek.
A Holokausztnak nincs semmiféle tanulsága. A római légiók, a keresztesek, a spanyol inkvizitorok, az ukrajnai pogromlovagok, a nemzetiszocialisták és segítőik nem azért tették, amit tettek, hogy Izrael népét megtanítsák valamire.
Tanulság nincs, történelmi szükségszerűség van. 
Izrael Állama aligha jött volna létre az orbitális pusztulás nélkül. 
Tanulság nincs, kötelesség van. Elemi kötelesség, hogy a felfoghatatlan intelligencia által 3000 évvel ezelőtt kiválasztott kis pásztornép kései utódai a Történet végefelé olyan társadalmat alakítsanak, amely nem csak katonailag képes megvédeni magát, de erkölcsi értékeiben is igazolja érdemességét a Felső Akarat bármennyire is érthetetlen döntésére.