EMLÉKNAP... Ez a szó a második világháborút túlélt és azóta született zsidóknak szerte a világon a Vészkorszakot juttatja eszébe.
Ez a kozmikus csapás, amely a negyvenes évek első felében Európa
zsidóságát érte, és amiről mindenki beszél, de senki meg nem érthet,
átalakított minden fogalmat Istenről, emberről, sorsról, logikailag belátható
jövőről.
Izraelben 1953 óta tartják emléknapként Niszán 27-ét vagy 28-át,
a varsói gettólázadás és Izrael Állam függetlenségnapja közé eső napot, az idén szerdán napnyugtától csütörtök napnyugtáig.
Csütörtökön délelőtt 10 órakor kétperces szirénázás szólítja Izrael népét – askenázokat, szefárdokat, jemenieket, vallásosokat, szabadgondolkodókat, túlélőket és mindenki mást – kétperces megállásra, emlékezésre, elgondolkodásra.
Csütörtökön délelőtt 10 órakor kétperces szirénázás szólítja Izrael népét – askenázokat, szefárdokat, jemenieket, vallásosokat, szabadgondolkodókat, túlélőket és mindenki mást – kétperces megállásra, emlékezésre, elgondolkodásra.
Ilyenkor, a Pusztulás és Hősiesség emléknapján (héberül Jom
hásoá vöhágvurá) hangzanak el "A Holokauszt tanulságai" és hasonló
bugyuta beszédek.
A Holokausztnak nincs semmiféle tanulsága. A római légiók,
a keresztesek, a spanyol inkvizitorok, az ukrajnai pogromlovagok, a
nemzetiszocialisták és segítőik nem azért tették, amit tettek, hogy Izrael
népét megtanítsák valamire.
Tanulság nincs, történelmi szükségszerűség van.
Izrael Állama aligha jött volna létre az orbitális pusztulás
nélkül.
Tanulság nincs, kötelesség van. Elemi
kötelesség, hogy a felfoghatatlan intelligencia által 3000 évvel ezelőtt kiválasztott kis pásztornép kései utódai a Történet
végefelé olyan társadalmat alakítsanak, amely nem csak katonailag képes megvédeni
magát, de erkölcsi értékeiben is igazolja érdemességét a Felső Akarat
bármennyire is érthetetlen döntésére. ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése