Márkus Árje-Károly:
Amiért ti meghaltatok
Az ember a halottjainak él.
Élő halott vagyok magam is,
Hiszen értetek, kikért érdemes volt élni,
Ti már rég meghaltatok.
Együtt harcoltunk, egy vonalban
Egy célért, egy gondolatért,
Melyért halni is készek voltunk:
A zsidók szabadságáért.
A sorokból sokan elhullottatok,
Sokan lemaradtatok,
De a zászlót, lássátok, a zászlót:
Ő él, Ő lobog.
A hősiesség a tiétek,
S nem a mienk, kik élve maradtunk.
A halál egy szép dolog, ha szabadságot szül,
S ti nem hiába haltatok.
Mert egy szabad hazában
Szabad emberek szabad munkával
Élnek értetek.
De Ti éltek! érzem, éltek,
S mind itt vagytok most velem,
Hogy örüljetek, s táncoljatok
A szabadság ünnepén.
Hallom a hangotokat,
A lépteitek zaját.
Oh, milyen szép is élni
S szeretni a hazát.
Aztán eltüntök.
Csak érzem, egyedül vagyok.
Itt hagytatok, hogy vigyem tovább
Amit Ti kiharcoltatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése