Oroszország elfeledett szerepe Izrael születésében

Jonathan Adelman amerikai professzor tanulmánya alapján

Az egykori Szovjetunió évtizedekig tartó Izrael-ellenes külpolitikája után sokan meglepődve hallanak Oroszország és Izrael egyre barátságosabbá váló viszonyáról.

Pedig a történelem néha megismétli önmagát: voltak már ilyen idők. A sztálini Szovjetunió hathatós diplomáciai, sőt, közvetett katonai támogatása nélkül a zsidó állam talán nem is létezne.

Az állam kritikus éveiről, a negyvenes évek végéről van szó, amelyekben Izrael küzdelmes és súlyos veszteségekkel járó Függetlenségi Háborúját vívta a hatalmas arab túlerő ellen.

Ironikusnak is tekinthető, hogy a vérmes antiszemitaként ismert Joszif Viszárionovics Dzsugasvili, ismertebb nevén Sztálin, egykori grúz papnövendék 1948-49-ben teljes mellszélességgel kiállt a születőben lévő Izrael Állam mellett.

Arról a Sztálinról beszélünk, aki személyesen kezdeményezte a birodalmában élő zsidóság "fekete éveit" (1948-1953), aki az egész oroszországi zsidóságot gyökértelen kozmopolitaként bélyegezte meg, amikor tízezrek vesztetették el állásukat és megélhetésüket, több ezer zsidót hajtottak szibériai büntetőtáborokba és százakat végeztek ki, aki 1952-ben elindította a hírhedt "orvosperek” sorát, és akiről úgy tudják, hogy 1953-ban csak halála akadályozta meg zsidók százezreinek a deportálásában az Urálon túlra.

Ezt az időszakot megelőzően, 1947-ben és 1948-ban Sztálin mereven elutasította a zsidók kérését, hogy "Sztálin Brigádokban" harcolhassanak Izraelért az arab túlerő ellen.

Pedig a több tízezer szovjet-zsidó veterán katona, köztük hősi kitüntetést kapott tisztek, pilóták, több száz tábornok, akik a Vörös Hadseregben halálmegvetően harcoltak a végveszélyben lévő szovjet államért, óriási segítséget jelentettek volna a fiatal zsidó állam hadseregének.

Annak a sok ezer orosz-zsidó tudósnak, mérnöknek, technikusnak a szerepét sem illett volna elfelejtenie, akik megtervezték a Katyusa-rakétákat, a Sztálin-orgonákat, a vörös csillag alatt harcoló tankokat és repülőgépeket.

Akkor viszont miért állt az alapvetően zsidógyűlölő "generalisszimusz" Sztálin Izrael létrehozása mellé?

Nos, úgy számított, hogy egy háborús káosz a Közel-Keleten elősegíti a Brit Birodalom gyors  hanyatlását, és annak helyébe a második világháború végén világbirodalommá vált Szovjetunió léphet.

Emellett volt egy olyan elgondolás is, hogy Izrael állama akkor még szocialista vezetése készségesen együttműködő stratégiai partner lesz a Szuezi csatorna és az arab olajlelőhelyek közelében.

Kritikus történelmi forduló volt 1947. november 29, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete tagállamainak többsége megszavazta a független zsidó állam létesítését.

Ebben is manapság elfeledett, de annál fontosabb része volt a szovjet döntésnek: Andrej Gromikó szovjet ENSZ-nagykövet az ENSZ közgyűlése előtt szenvedélyes beszédet tartott a zsidó népnek a néhány évvel korábbi szörnyű szenvedéseiről, és egy független zsidó állam időszerűségéről.

Sztálin pedig kiadta az "ukázt" a kelet-európai kommunista államok képviselőinek, hogy ők is Izrael függetlensége mellett szavazzanak.

Ílymódon a kétharmados többség létrehozásában döntő szerepe volt a legfelső szovjet vezetés akaratának.

Arra is csak történészek emlékeznek, hogy a szovjet vezetés 1948-ban lehetővé tette a csehszlovák Škoda gyárnak, hogy egész hajórakomány fegyvert szállítson a súlyos helyzetben lévő Cáhálnak, az éppen megalakult Izraeli Hadseregnek.

Igaz, az oroszok az Izrael ellen harcoló Szíriának is küldtek fegyvereket, ám a már akkor is hivatása magaslatán álló izraeli hírszerzés emberei Olaszországban rátették a kezüket az arab országnak szánt fegyverekre, és azokat is Izraelbe hozták…

David Ben Gurion később nyilatkozatban ismerte el: a szovjet támogatás és a cseh fegyverek nélkül az állam nem élte volna túl öt arab hadsereg támadását.

Izrael mégsem lett "szocialista ország", legalábbis nem a kelet-európai értelemben. Ugyanakkor nem küldött szakértői katonai különítményt Koreába, hogy az Egyesült Államok kérésére harcoljon az ottani kommunista erők ellen.

Golda Meir, akkori munkaügyi miniszter, Izrael későbbi legendás külügyminisztere 1950-ben kijelentette: Izrael semleges a hidegháborúban, bár 1952-ben az izraeli baloldali "Mapam" és az akkor még befolyásos  Kommunista Párt aktivistái május elsején Sztálin-képekkel parádéztak Tel Aviv utcáin.

Sztálin stratégiai elképzelései végül nem valósultak meg. A Szovjetunió 1955-től a nyolcvanas évek végéig Egyiptom, Szíria és más, Izrael megsemmisítésére törő arab állam fő fegyverszállítója lett, megszámlálhatatlan dollármilliókért.

Mióta a Szovjetunió 1991-ben összeomlott, Izrael és Oroszország ismét közelebb került egymáshoz, ezúttal a globális iszlamista terror elleni küzdelem jegyében.

Annyira azonban nem, mint az 1940-es évek végén, amikor a szovjet támogatás a kritikus pillanatban a végtől mentette meg a születő Izraelt... ◙

FORRÁS: A Jediot Aharonot napilap internetes portálja

Sikeresen vizsgázott a „Nyíl 3”, Izrael új hosszútávú rakétahárító rendszere

Csütörtök reggel a Földközi tenger partján fekvő Pálmáchim légibázison sikeres tesztet hajtottak végre a „Nyíl 3” – héberül „Chéc 3”, angolul „Arrow 3” – rakétavédelmi rendszerrel.

A tesztet az izraeli Honvédelmi Minisztérium és az Egyesült Államok Rakétavédelmi Ügynöksége (MDA, US Missile Defense Agency) közösen végezte.

A kísérlet abból állt, hogy az elfogó rakétát kilőtték a tenger felé. A rendszer radarja és számítógépe hajszálpontosan bemérte az Izraelre nagy távolságban kilőtt ellenséges rakétát modellező „Veréb” (Sparrow) tipusú eltalálandó célrakéta röppályáját, a „Nyíl 3” ezt megcélozta és az atmoszférában megsemmisítette.

Egy évvel ezelőtt, 2014. decemberében ugyanennek a rendszernek a kipróbálása sikertelenül végződött, miután a „Veréb” célrakéta kilövése nem sikerült, így a „Nyíl 3”-at ki sem lőtték.

A fejlesztők azóta kiküszöbölték a hibákat.

A Nyíl 3 rakétavédelmi rendszert a Légiipari Vállalat (Táászijá Ávirit, angol nevén IAI, Israel Aerospace Industries) állítja elő, míg a radaros észlelő rendszert annak leányvállalata, az Elta.

Az elfogó rakéta tűzvezetési rendszerét a Rafael cég fejleszti.

A fejlesztésben és a rakéta gyártásában az amerikai Boeing cég is részt vállal. 

– ♦ –

A „Nyíl 3” a fő komponense Izrael többrétegű rakétavédelmi rendszerének, amelyet folyamatosan fejleszt a Honvédelmi Minisztérium Kutatási és Fejlesztési Vállalata.

A „Nyíl 3” a rendszer harmadik, legmagasabb rétege: nagy hatótávolságú elfogó rakéta, amely az Izraelre több ezer kilométeres távolságból kilőtt iráni Shihab-3 rakétát is képes megsemmisíteni.

Az első réteg „Dávid parittyája” (David's Sling) rendszer, amely közép- és hosszú hatótávolságú rakéták és robbanószert célba juttató drónok (robotrepülők) ellen nyújt hatékony védelmet. Hadrendbe állítása egy éven belül várható.

A második védelmi rétegnek a „Vaskupola” (Iron Dome) rendszer felel meg: ennek feladata az orszég területének a védelme a rövid és közepes hatótávolságú rakétáktól.

A közelmúltban mind a „Nyíl 2”, mind az amerikai „Patriot” és a „Vaskupola” bizonyították alkalmasságukat mind a Gázai-övezetből, mind a Libanonból kilőtt rakéták ellen. ◙

Joszi Kohén az új főnök a Moszád élén

Hosszas találgatások után hétfőn nyilvánosságra hozták a Moszád, a legendás izraeli hírszerző- és elhárító intézet új főnökének a nevét.

A döntést Binjámin Netanjáhu miniszterelnök sajtóértekezleten jelentette be: Joszi Kohén (54) lép a Moszád élén 2011. januárja óta álló Tamir Pardo helyébe, akinek Kohén 2013 óta a helyettese volt.

Kohénnak két jelentős vetélytárssal kellett versenyeznie a kinevezésért: az egyik a miniszterelnöki iroda elhárításügyi igazgatója, Rám Ben-Bárák, a másik egy neve héber kezdőbetűjéről csak „Nun”-nak nevezett magasrangú Moszád-tiszt.

Joszi Kohént Netanjáhu úgy jellemezte, mint vezetésre termett, tapasztalatokban gazdag és kitűnő szakmai kvalitásokkal bíró embert.

A miniszterelnök egyben dícsérettel emlékezett meg a távozó Tamir Pardo és a két másik jelölt munkájáról,  mondván, hogy Izrael népe sokkal tartozik nekik. Netanjáhu a kinevezés előtt mind az említettekkel, mind Meir Dágán korábbi Moszád-főnökkel konzultált.

Politikai forrás szerint a miniszterelnök szabályos és felelősségteljes eljárás útján választotta ki a megfelelő embert az állam egyik legkényesebb posztjára.

Kohén 1982-ben csatlakozott az „Intézethez” (a héber „Moszád” – מוסד – szó ezt jelenti), és fokozatosan emelkedett a ranglistán. Feladata többnyire ügynökök toborzása és a velük való kapcsolattartás volt.

Netanyahu 2013 augusztusában nevezte ki őt nemzetbiztonsági tanácsadójának, és azóta a miniszterelnök egyik legközelebbi munkatársa.

Kohén Modiin város lakosa, házas és négy gyermek apja. Felesége ápolónő egy jeruzsálemi kórházban. ◙