Jichak Herzog: nincs koalíció ♦ Harcias támadás Netanjáhu és – Seli Jechimovits, saját pártja volt főtitkára ellen ♦ Avigdor Lieberman honvédelmi miniszter?

Jichak Herzog, a Machane hacioni párt főtitkára, az ellenzék vezére szerda este negyed kilenckor hétperces, szenvedélyes hangú sajtóértekezleten jelentette be: a Netanjáhuval folytatott koalíciós megbeszélések "mögöttünk vannak".

A visszalépés fő okát már korábban a jobboldali  "Jiszráél béjténu" párt vezetőjével, Avigdor Liebermannal kezdeményezett koalíciós tárgyalásokban jelölte meg, amelyet Netanjáhu nagyjából a vele folytatott megbeszélésekkel párhuzamosan folytatott. "Én nem fogok igazodni Lieberman napirendjéhez" – fejezte ki elégedetlenségét.

Herzog történelmi esély elmulasztásával vádolta Netanjáhut, amiért egy józan, a béke reményét hordozó koalíciós kormány lehetőségét utasította vissza.

Az Izraeli Rádió "Bét" adóján közvetített sajtóértekezleten Herzog megdöbbentően durva, személyeskedő vádakat emelt Seli Jechimovits, saját helyettese, pártja volt főtitkára ellen, azzal vádolva őt, hogy a vezetőség tudta nélkül a koalíciós csatlakozás fejében "könyörgött" Netanjáhunak egy miniszteri állásért.

A támadás minden bizonnyal válasz volt Jechimovits néhány nappal ezelőtt tett kijelentésére, amely szerint Herzog "becsúszni" igyekszik Netanjáhu kormányába.

A sajtóértekezleten Herzog ismertette a csatlakozás Netanjáhu által elutasított feltételeit: az építkezések leállítását a "Területeken", egy, az izraeli arabok érzékenységét sértő törvényjavaslat levételét a napirendről, a tengerfenéken folyó földgáz-kitermeléssel kapcsolatos vitás törvényjavaslatok megváltoztatatását.

Csatlakozási feltétel volt a külügy- és a pénzügyminisztérium, néhány kisebb jelentőségű minisztérium azonnali, valamint a honvédelmi minisztérium egy éven belül történő átadása a Mácháne hácioni-nak.

A koalíciós tárgyalásokról való visszalépés más okát Herzog abban jelölte meg, hogy Netanjáhu nem volt hajlandó írásban rögzíteni a koalíciós feltételeket. "Nem hiszek a szóbeli kötelezettségeknek" – nyilvánította bizalmatlanságát a miniszterelnökkel szemben. 

*

A "Jiszráél béjténu" párttal előreláthatólag péntek reggelig folytatódnak a koalíciós megbeszélések. Avigdor Lieberman magának követeli a honvédelmi tárcát, amely mellé Netanjáhu a befogadási minisztériumot is felajánlotta.

Amennyiben a koalíció létrejön, Mose "Bugi" Jáálon, a jelenlegi honvédelmi miniszter valószínűleg a külügyet kapja kárpótlásként. Minderről Netanjáhu telefonon tájékoztatta Jáálont, akit sokan a miniszterelnök ellenlábasának, sőt, lehetséges utódjának tartanak.

A "Jiszráél béjténu" párt hat képviselőt küld a Kneszetbe. Lieberman halálbüntetést követel a palesztin terroristákra, és jóval szigorúbb politikát a Palesztin Autonómiával szemben. 

E párt csatlakozása több okból is problematikus lehet. A Naftali Bennett-vezette, ugyancsak hangsúlyosan jobboldali "Bájit hájehudi" párttal a Netanjáhu-kormányt a nemzetközi vélekedés nem jobbközép, hanem szélsőjobb-kormányzatként fogja osztályozni.

Izraelen belül nemcsak a baloldalt, hanem a "Jáhádut háTorá" chárédi (ultraortodox) pártot is aggodalommal tölti el Lieberman esetleges honvédelmi miniszterré történő kinevezése. Az oroszajkú, nacionalista, de vallástalan politikus a múltban erősen szorgalmazta a chárédi fiatalság katonai szolgálatra kötelezését, automatikus felmentésük megszüntetését. ◙

Netanjáhu igyekszik, Herzog próbálkozik, Lieberman jelentkezik

A talány megfejtése: Netanjáhu miniszterelnök kétségbeesett igyekezete, hogy minimum-többséges (61 mandátum a 120-ból) kormányzatát kibővítse.

A kormány ugyanis nehéz idők elé néz, főként a megvitatandó költségvetés okán.

A Jiszráél Hájom ingyenújság, amelyet a miniszterelnök iránti lojalitása miatt "Bibiton"-nak becéznek (Bibi a miniszterelnök beceneve, iton pedig újság héberül), úgy tudja, hogy már hetek óta folyik a titkos tárgyalás Netanjáhu és Jicchák "Buzsi" Herzog, a legjelentősebb ellenzéki Mácháné hácioni, vagyis Cionista tábor között egy nemzeti egységkormány lehetőségéről, amely hetven-egynéhány képviselő támogatásával továbbra is Netanjáhu vezetése alatt állana.

A hírt ma már a többi lap is tárgyalja. Arról, hogy milyen minisztériumokat kapna a Mácháne a csatlakozás fejében, csak találgatások vannak forgalomban. 

Netanjáhu a hírek szerint nem hajlandó a csatlakozás fejében leállítani a "Területeken" megkezdett építkezéseket, ami azért valamelyest szalonképessé tenné a balközép, elvben szociáldemokrata, a palesztinok irányában rugalmasabb Mácháne csatlakozását a hangsúlyosan jobboldali koalícióhoz. Herzog hírek szerint követeli, hogy Jeruzsálem arab lakosságú kerületei fölött a Palesztin Autonómia gyakorolja az adminisztrációt. 

Az mindenesetre bizonyos, hogy a balközép párt többi vezetője és szavazóinak zöme zsigerből utasítja el a koalíciós csatlakozást, és "Buzsi" holdvilágnál sápadtabb politikai szereplésére immár az árulás ódiuma is rávetül.

A polgári-liberális Háárec napilap értesülése szerint a párt 24 képviselőjéből 11 határozottan ellenzi az ötletet, köztük a volt főtitkár-asszony, a harcos tényfeltáró újságíróból lett karizmatikus politikus, Seli Jechimovics.

A Mácháne a Munkapárt (Ávodá) és a Hátnuá párt választási fúziójából keletkezett 2014. végén, és az utóbbi vezetője, Cipi Livni máris kijelentette: a Hátnuá azonnal felmondja a fúziót, amint a Mácháne részt vállal a kormány-koalícióban.

A Hátnuá kilépése és a Munkapárt-frakció majd' felének ellenkezése, esetleg távozása révén a párt közel kerülne a széteséshez.

A Háárec legújabb híre: az ellenzékben lévő jobboldali Jiszráél béjténu párt vezetője, Avigdor Lieberman szerdán bejelentette csatlakozási hajlandóságát a koalícióhoz, amennyiben fő követelései – honvédelmi miniszteri tárca és halálbüntetés kiszabása a terroristákra – teljesülnek. A pártnak hat képviselője van a Kneszetben.

Lieberman azt is közölte, hogy mindeddig nem kapott csatalkozási ajánlatot Netanjáhu részéről. 

Szerda esti jelentés: Herzog bejelentette, hogy amennyiben Netanjáhu folytatódja a koalíciós megbeszéléseket Liebermannal, ő a maga és pártja részéről semmisnek tekinti a csatlakozási ajánlatot. ◙

Nakba: egy jeles nap hosszú árnyéka ♦ Akik katasztrófát ünnepelnek

Izrael népe és barátai a minap ünnepelték az újkori zsidó állam fennállásának a 68. évfordulóját.

A Függetlenségi Nap, vagy ahogy héber nyelven nevezik: a Jom Háácmáut, a zsidó naptár szerinti Ijjár hónap 5. napja.

Így van ez minden zsidó ünneppel: az ősi héber időszámítás szerint ülik meg őket, amely újholdanként írja le első napját, eltérően a Gergely naptártól, amely a Föld Nap körüli pályája alapján számítja az éveket és a hónapokat. Ennélfogva a zsidó ünnepek az Izraelben is általánosan használt Gergely-naptárnak mindig más és más napjára esnek.

Miért éppen Ijjár hónap ötödike? Azért, mert az Állam kikiáltásának a napja, 1948. május hó 14-e a zsidó időszámítás szerint erre a napra esett. Eddig tartott Nagy-Britannia mandátuma, amelyet még az ENSZ elődje, a Népszövetség osztott ki Palesztina kormányzására az első világháború után.

A zsidó állam kikiáltását azonnyomban véres háború követte. Az itt élő arab lakosság fegyveres alakulatai és a szomszédos arab államok, sőt, egy távolabbi (Irak) hadseregei azonnal megtámadták az éppen megszületett államot.  

Az arab haderők a fél évig tartó háborúban vereséget szenvedtek. Az 1949-ben aláírt fegyverszüneti egyezmény az ENSZ felosztási tervénél nagyobb területet biztosított az új zsidó államnak.

Izrael Állam a Függetlenségi Háború végén 20,700 km² területet birtokolt a brit-Palesztina 26,625 km² területéből. A fennmaradt terület jórészét Transzjordánia szállta meg, amely ezáltal a Jordán folyó nyugati partjára, “Ciszjordániára” is kiterjesztette szuverenitását (ekkor változtatta a nevét Jordániára). Kisebb részét, a Gáza város és az egyiptomi határ közötti területet Egyiptom csatolta magához. Ez a helyzet 1967. júniusáig, a Hatnapos Háborúig fennállt.

Az 1948-as háború következtében az akkori, valamivel több, mint egymilliós palesztinai arabságból 650-700 ezren menekültek a szomszédos arab területekre. Az arab államok nem fogadták be palesztinai testvéreiket, hanem táborokban helyezték el őket. A legtöbb tábor 68 év után még áll!

A mesterségesen fenntartott “menekültkérdést” az arab államok és iszlám szövetségeseik két nemzedék óta napirenden tartják. Izrael Függetlenségi Napját pedig így nevezik: Nakba. Katasztrófa.

A nagy összegekkel megtámogatott gyászünnepségeket a zsidó állam kikiáltásának a Gergely-naptár szerinti évfordulóján, május 14-én és az azt követő napokban tartják. Az arab- és iszlám világban – és az iszlamizálódó Európában – ilyenkor megjelenő fényképes-filmes beszámolókon előkerülnek az egykori arab házak kulcsai, az 1948-as országutakat elöntő menekültáradat szomorú karavánjai, a síró asszonyok és gyerekek képei. Az utóbbi években az Izraelben élő, milliós arab lakosság soraiból is sokan csatlakoznak a propaganda-fesztiválhoz. 

A két nemzedék alatt otthont talált más nemzetekről nem esik szó. Emberek tízmilliói: németek, lengyelek, magyarok, finnek, észtek, csecsenek, tatárok, és ki tudja még, milyen tömegek voltak kénytelenek hazát cserélni a második világháborút követő években.

Az arab államokból kiüldözött zsidókról sem szól ilyenkor a fáma. Irak, Szíria, Libanon, Egyiptom gazdag, polgárosult, nyugatias zsidósága és az egyszerű, szegény, de dolgos jemeni zsidó lakosság, majd Marokkó, Tunézia szinte teljes zsidósága – összességükben éppen annyian, mint a szentföldi arabok, 650-700 ezren – kényszerültek hátrahagyni házaikat, üzleteiket és kezdték újra, többségük Izraelben, a semmiből. 

Utódaik régen elfelejtették nagy- és dédszüleik szülőföldjét, csak konyhájukat, zenéjüket őrzik itt-ott.

Velük ellentétben a Palesztinából elmenekült arabság nagy része koldusszegény, iskolázatlan tömeg volt. Kevesen tudják, hogy jelentős százalékuk ősei csak a huszadik század huszas-harmincas éveiben települtek a brit mandátumi Palesztinába – Szíriából. A zsidó gazdaságok munkalehetőségei csábították őket.

A soha nem létezett “palesztin arab nép” képzete a hatvanas években jött létre.

Nakba. Katasztrófa. Minden évben eljátsszák, május 14-15 körül.

*

Minden kultúra bölcselete hisz a kimondott szó erejében. A zsidó hagyomány tiltja, hogy akár tréfából is ilyesmit mondjunk: “Jaj, milyen sok a munka, belehalok”, vagy “belebetegszem a vizsgákba” – mert a kimondott szó életre kelhet.

Az arab hadseregek számos csatát vesztettek Izrael ellenében, de az arab képzelet makacsul hiszi, hogy a háborút még megnyerik. A magukat palesztinnak nevező arabok vezetői nem mondtak le egy végső leszámolásról Izraellel.

Ám aki folyton katasztrófáról beszél – azt könnyen elérheti. ◙