Elállt a lélegzet,
megremegett a kéz, amely a telefont tartotta. Egy pillanatra elsötétült minden.
Mi? Mi történt? Hogyan?!
Szeptember 4-e, vasárnap reggel. Az autóval Dunaharasztiból a Kiskunhalasi zsinagógába, egy fesztiválra tartottak, amikor
egy szabálytalanul előző gépkocsi frontálisan beléjük ütközött.
A szörnyű balesetnek egyetlen halálos áldozata
volt Krizsák Ferkó, régi jó barátom, Krizsák-Fried Karola, a Béke Mirjam néven
alkotó írónő férje.
Nem volt zsidó, de részt vett a Dél-pesti hitközösség munkájában. Az egyik legtiszteltebb
tagja volt, amelyben nem a származásra, hanem a kölcsönös megbecsülésre, a
hagyományok megismerésére, a kollektív emlékezésre fektették és fektetik a
hangsúlyt.
Ferkó kötetek
százaira rúgó könyvtárat és tiszteletre méltó tudást gyűjtött össze. Karolával és a
lelkes kis közösséggel Izraelt is bejárták.
"Ferkó nem vállalta a felesége zsidóságát,
hanem megélte azt" – köszönt el tőle dr. Róna Tamás rabbi.
Utolsó akarata szerint hamvait szétszórták.
Együtt vagyunk és emlékezni fogunk rá Karolával,
fiúkkal, Dénessel és a két gyönyörű unokával.
Az igaz emléke legyen
áldott. ◙