Elállt a lélegzet,
megremegett a kéz, amely a telefont tartotta. Egy pillanatra elsötétült minden.
Mi? Mi történt? Hogyan?!
Szeptember 4-e, vasárnap reggel. Az autóval Dunaharasztiból a Kiskunhalasi zsinagógába, egy fesztiválra tartottak, amikor
egy szabálytalanul előző gépkocsi frontálisan beléjük ütközött.
A szörnyű balesetnek egyetlen halálos áldozata
volt Krizsák Ferkó, régi jó barátom, Krizsák-Fried Karola, a Béke Mirjam néven
alkotó írónő férje.
Nem volt zsidó, de részt vett a Dél-pesti hitközösség munkájában. Az egyik legtiszteltebb
tagja volt, amelyben nem a származásra, hanem a kölcsönös megbecsülésre, a
hagyományok megismerésére, a kollektív emlékezésre fektették és fektetik a
hangsúlyt.
Ferkó kötetek
százaira rúgó könyvtárat és tiszteletre méltó tudást gyűjtött össze. Karolával és a
lelkes kis közösséggel Izraelt is bejárták.
"Ferkó nem vállalta a felesége zsidóságát,
hanem megélte azt" – köszönt el tőle dr. Róna Tamás rabbi.
Utolsó akarata szerint hamvait szétszórták.
Együtt vagyunk és emlékezni fogunk rá Karolával,
fiúkkal, Dénessel és a két gyönyörű unokával.
Az igaz emléke legyen
áldott. ◙
Tisztelettel és hálával köszönöm soraidat és őszinte együtt érzésedet.Köszönöm,hogy férjemet nem csupán befogadták,hanem család tagnak tekintették.Évtizedek óta együtt küzdöttünk azért,hogy közelebb kerüljenek egymáshoz azok,akik szeretni képesek.A kiskunhalasi zsidó temetőben imádkoztam,amikor szörnyethalt----ott szeretnék örök nyugovóra térni..Krizsák Ferencné/Béke Mirjam
VálaszTörlés