Április 4-ről szólt…

Szólt hát. Énekeltük énekórán, kötelező úttörőkórus-foglalkozáson, szólt a rádióban, az ötvenes évek végétől láttuk-hallottuk a televízióban is.

Indulj az útra, és vissza ne nézz…

No meg: éljen május elseje. Még a gimis németórán is fújtuk: Erster Mai, Erster Mai, Alle Menschen werden frei. Felvonultunk előbb szüleink munkahelyével, később felvonultunk mi magunk is.

És a november hetedikék! Orosz órán persze, hogy szigymóje nájábrjá. Ünnepeltünk mi minden nyelven, a proletár internacionalizmus jegyében. Ki lelkesen, ki kevésbé.

Május kilencedikén minden évben osztálykirándulás volt a budai hegyekbe. A béke első napján.

Nálunk, otthon (ez a fogalom számomra életem végéig apám házát jelenti) április 2-a volt az ünnep. Ezen a napon szabadult fel a lichtenwörti asszony-láger, ahová 1944 novemberében édesanyámat is hajtották a bécsi „halálmenetben”. A 2500-ból 800-an jöttek vissza.

Az életben maradt magyarországi zsidóknak 1945 tavasza valóban felszabadulás volt. Hogy Magyarország többi lakosának az volt-e, vita tárgya: 1990 előtt baráti asztaltársaságoké, később nyílt teret kapott a téma.

A gellérthegyi Felszabadulási emlékmű mellől hamar eltűnt a „davajgitáros” szovjet katona szobra. A főalak, a pálmaágat tartó asszony maradt. (Városi legenda szerint Kisfaludy Strobl eredetileg a háborúban repülőszerencsétlenség áldozatává vált Horthy István kormányzóhelyettes emlékének szánta az alkotást.)

Vácon, ahol a hetvenes évek elején katonai szolgálatomat töltöttem, bizalmas beszélgetésekben nem egy bajtársam ápertén kijelentette: kár, hogy a második világháborút nem a németek nyerték meg. 

Hogy ebből a törzsökös magyarságnak mi haszna származott volna, nem tudható: a „mi lett volna, ha” a történelmi vizsgálatok tabuja. A német fajelmélet mindenesetre a magyarokat nem tekintette árjáknak. (Az indoeurópai fehér rassz „árja” kinevezése maga is sült marhaság: szabad iráni a jelentése.)

Nem szóltam hozzá, de megszívleltem a címül választott dal kezdősorát: Indulj az útra és vissza ne nézz. Leszerelésem után az első adandó alkalommal úttalan utakon, érvényes útlevél nélkül  elindultam Izrael felé.

Vissza-visszanézek, ez igaz. Ottmaradt édesanyám, ottmaradtak barátaim, ottmaradt szeretett szülővárosom, Budapest. Ottmaradt az a szomszéd, aki apámat a munkaszolgálatból való visszatérésekor meleg levessel vendégelte meg: jobb neki sem volt. Ott maradt a hívő katolikus szomszédasszony, aki anyám visszatértekor sírva köszöntötte őt: Klárikám, minden nap imádkoztam érted! 

Tizenegy évvel később, ’56 november elején ugyanő csengetett be hozzánk: Klárikám, a Mari írja ám össze a ház zsidó lakóit, hogy átadhassa a névsort annak, aki megint kéri! A Mari házbizalmi volt – és maradt az újabb orosz bevonulás után is.

Újabb felszabadulás? Apám ebből már nem kért. Összepakolta mindazt, amire út közben szükségünk lehet, ám az orosz tankok már az utcánkat lőtték. Maradtunk.

Visszanézek életem első 24 évére. Mit tagadjam: nekem szép volt. Izraeli létem 45 éve alatt vagy tízszer látogattam vissza Magyarországra, amely szülőföldem volt és marad, ahol szüleimnek és egykori jó- és rosszakaróinknak már csak sírjai domborulnak, és egykori baráti köröm is fogyóban.

De minden május kilencedikén meghatódva nézem a szovjet hadsereg Izraelbe alijázott zsidó veteránjait, akik évről évre kevesebben vannak, de még felvonulnak. Erre az egy napra ismét magukra öltik egyenruhájukat, rendfokozataikkal és kitüntetéseikkel.

Felszabadítóink voltak. Nekünk mindenképpen. ◙

Peszách félünnep 2018 - חול המועד פסח תשע"ח

Szombat kimenetele, március 31. este óta csütörtök, április 5. csütörtök estéig Peszách félünnepe (chol hámoéd Peszách) telik Izraelben. Több hivatal rövidített munkaidőben dolgozik, de a tömegközlekedés üzemel.

Ez a tavaszi szezon kezdete. Sokan keresik fel a nemzeti parkokat, a legtöbb szabadtéri uszoda azonban csak májusban nyit. A loddi Ben Gurion repülőtér csúcsforgalmat bonyolít le.

Csütörtök estétől péntek estig Peszách hetedik, záró ünnepnapja lesz, ugyanolyan teljes munkaszüneti nap, mint az első. Vagyis április 5, csütörtök estétől április 7, szombat estéig egyfolytában ünnepelünk, nincs tömegközlekedés, a hivatalok zárva tartanak.

Izraelen kívül a nyolcadik nap a befejező ünnepnap, vagyis péntek estétől szombat estéig, tehát egybeesik a Szombattal. ◙

Fedezd fel a héber nyelvet! ♦ Peszách a széder-asztalnál

Peszách az Egyiptomi Kivonulás (Jeciát Micrájim – יְצִיאַת מִצְרַיִם) – ünnepe. A Peszách (פֶּסַח) szó pontos magyar fordítása „elkerülés”, ami arra utal, hogy Izrael fiait elkerülte az Isten által a rabtartóikra mért tíz csapás. 

A bibliai történet tanúsága szerint Niszán hó 14-én minden héber családnak le kellett vágnia egy bárányt és azt elfogyasztani. Vérével megjelölték a két ajtófélfát (az ajtófélfa héberül mezuzá – מְזוּזָה) és a felső szemöldökfát (ez héberül máskof – מַשְׁקוֹף). „És legyen a vér számotokra jel a házakon, ahol ti vagytok; látom a vért, és elkerüllek (az eredeti héber szövegben elkerültelek: ufászáchti – וּפַסַחְתִּי, innen a Pészách szó), hogy ne legyen rajtatok a pusztító csapás, amikor Egyiptom országát verem” (Mózes 2. könyve, 12. fejezet).

Mindez körülbelül 3300 évvel ezelőtt történt. Izrael népe azóta, minden évben – 33 évszázada! – megüli a Széder estét, ami héberül léjl hászéder (לֵיל הַסֵּדֶר). A léjl a lájlá (לַיְלָה), éjjel szó birtokos alakja, a széder (סֶדֶר) szó rendet jelent: a Kivonulásról való megemlékezésnek ugyanis hagyományos rendje van. A kettő közötti HÉ – ה – a névelő.

A többnyire családi körben vagy baráti társaságban történő megemlékezés alkalmával egy hálaadás-gyűjteményt olvasnak fel, amelynek szünetében költik el az ünnepi vacsorát. A vacsora résztvevői által felolvasott szöveg neve Hágádá (הַגָּדָה), ami szó szerint legendát, mondát jelent. Nem is csoda: a gyűjtemény mai formájában lehet vagy ezer éves, de régebbi rétegei bibliai időkre nyúlnak vissza.

Még a vacsora feltálalása előtt megízleljük az ünnep szimbólumát, a pászkát. vagyis a kovásztalan kenyeret, a mácá-t (מַצָּה), ennek többesszámú alakja a mácot (מַצוֹת). Ennek askenázi, jiddises kiejtése a Magyarországon ismert „macesz” szó.

Peszách ünnepét a szolgaságból történt szabadulás emlékére chág chéruténu (חג חירותנו), azaz szabadságunk ünnepe, vagy chág hámácot (חַג הַמַּצוֹת), a „macesz”, a kovásztalan kenyér ünnepe néven is nevezzük.

A széder során minden résztvevő négy pohár bort iszik: árbá koszot jájin – אַרְבַע כּוֹסוֹת יַיִן – aminek ugyancsak szimbolikus jelentősége van. Az árbá jelenti a négyet, a koszot a pohár, azaz kosz – כּוֹס – többesszámú alakja, a jájin bort jelent.

Sokat lehetne értekezni a Hágádá szövegéről és énekelve elmondott verseiről: a gyerekek, vagy a legifjabb résztvevő által feltett má nistáná (מַה נִּשְׁתַּנָּה), vagyis „miben különbözik” szavakkal kezdődő négy kérdés; a nehezen fordítható Dájénu (דַיֵנוּ) „[az is] elég lett volna”; az Echad mi jodéá (אֶחָד מִי יוֹדֶעָ) azaz „Ki tudja, mi az Egy?”; az arameus nyelven írt Chád gádjá (חַד גַּדְיָא) bűbájos, verses tanmese.

Végül ezekkel a szavakkal búcsúzunk a Peszách ünnepet köszöntő Széder-esttől: „Jövő évben a megépült Jeruzsálemben” (Lösáná hábáá biJ’rusálájim hábnujá – לְשָׁנָה הַבָּאָה בִּירוּשָׁלַיִם הַבְּנוּיָה) – ami alatt az újjáépült Templom körüli fővárost kell érteni.

Bensőséges, kellemes Peszách-ünnepet kívánok: chág chérut száméách (חַג חֵרוּת שַֹמֵחַ)! ◙

HÉBER NYELVOKTATÁS: HALMOS LÁSZLÓ

052-3260834

izraelihirlevel@gmail.com