Június 30-án, vasárnap a Haifa melletti Kirját Hájimban egy szolgálaton
kívüli rendőr randalírozó fiatalokra lett figyelmes. Megpróbált rendet
teremteni a nyílt utcán, de azok kövekkel támadtak rá. A rendőr egyedül volt sokak
ellenében, és életét veszélyben látta. Fegyverét használta. Lőtt, éspedig a
támadók lába elé, elriasztás szándékával. Egy felpattanó töltény azonban az
egyik rendbontót, a 19 éves Szolomon Teka nevű etióp olét halálosan
megsebesítette.
Eddig a jogosan fellépő rendőr tanúsága.
A fiatalember temetését országszerte súlyos zavargások követték.
Mobiltelefonokon, e-mailes levelezésen megszervezett szabotázsakciókra került
sor, amelyeket etiópiai eredetű izraeli állampolgárok kezdeményeztek. Központi
utakat torlaszoltak el, gumiabroncsokat égettek, autókat gyújtottak fel,
rendőrökre támadtak.
Az Izraelben élő etiópiai származású közösség létszáma a jelek szerint elérte azt a kritikus
tömeget, amely erőt ad a többség elleni erőszakos fellépésre.
Így volt ez minden európai és észak-amerikai városban, ahová tekintélyes
létszámú afrikai közösség települt be. Tömegtüntetések, kirakatok beverése és
gyakran kifosztása, az ott élő őslakosok megfélemlítése, a közbiztonság veszélyeztetése.
Aki ezt a tényt megemlíti, számon lehet kérni tőle a politikai korrektséget,
meg lehet gyanúsítani rasszizmussal, de a tények tények maradnak.
Nálunk, Izraelben több, de inkább kevesebb sikerrel folyik a
hivatalosan zsidónak tekintett etiópiai bevándorlók integrálása. Az izraeli
többség azonban nehezen fogadja be a megjelenésükben, kulturális
hagyományaikban olyannyira eltérő jövevényeket. Az önkormányzatok
ódzkodnak befogadásuktól: egymásra hárítják a kormány által rendelt befogadást.
A lakosság is hasonlóan reagál. Askenázi és mizráchi egyaránt. Amelyik
városnegyedben megjelennek a sötét bőrű szomszédok, onnan megkezdődik a helyiek
kiáramlása. Ottmaradnak az alacsonyabb jövedelmű családok, akik nem képesek
másutt lakást venni, vagy legalább bérelni.
Az iskolákban hasonló a helyzet: ha egy osztályba sok etióp gyerek kerül, a
másmilyenek más osztályba kérik magukat, és ha ez nem kivihető, iskolát
váltanak.
Egyéni tapasztalat: buszsofőrökként kitűnőek, reflexeik köztudottan jobbak,
mint az európai vagy a közel-keleti embereké. Pénztárosként feltétlenül
becsületesek, megbízhatóak.
Autóbuszról leszállva egy etióp-izraeli szaladt utánam: a zsebemből kiesett
a tárcám az összes pénzemmel és irataimmal. Ő vette észre és adta a kezembe.
Miért az ösztönös ellenérzés innen és onnan? Mert az averzió kétoldalú.
Különbözünk. Senki sem tehet róla.
A mindenkori kormányzat a feszültséget minden eszközzel igyekszik
enyhíteni. Amikor egy-egy etiópiai olé katona sikeresen veszi a repülőtiszti vizsgát,
a sajtó oldalakon át teríti az eseményt. Az egyetemeken minden erővel segítik
őket, diplomásaik százalékaránya mégis alacsony.
Érzik, értik, hogy a társadalom egymásra épülő rendszereiben többnyire alárendelt
szerepre vannak ítélve. Ahogyan Amerikában is, Európában is. És a hosszan
tartó, megalázó kétségbeesés előbb-utóbb agressziót szül.
Izrael nagy kihívása a gyorsan szaporodó, etiópiai eredetű, önmagát
zsidónak tekintő népcsoport elidegenülését megakadályozni.
Etiópia, háttér
1. Saját írásuk, ABC-jük van, sokezer éves templomaik, évezredes szakrális
hagyományaik vannak. Kultúrnép, nincs vita.
2. Etiópia a hatvanas évekig az egyetlen független fekete-afrikai állam volt
(ld. Hailé Szelasszié, a „négus”, aki a II. világháború, az olasz megszállás
alatt Jeruzsálemben lakott, a hatvanas években Budapesten is járt), társadalmuk
mégis visszamaradott.
3. A nyolcvanas években kezdték csoportokban Izraelbe szállítani a magukat
„Beta Jiszráél”-ként, Izrael házaként meghatározó etióp törzsek tagjait, akik
korábban nem tudtak róla, hogy létezik egy zsidó nép szétszórva a Földön.
4. Nincsenek kohanitáik, nincsenek lévitáik, mint ahogyan a „golá”, a
száműzetés minden törzsében vannak, Lengyelországtól, Magyarországtól Marokkóig és
Jemenig és Iránig. Nem őrizték meg a héber nyelvet és -írást. A Tóra egy géz
néven nevezett nyelven maradt rájuk. Nincsenek rabbijaik, dájánjaik. Kész-jeik
vannak, ritus-vezetőik, ami szerintük a rabbinak felel meg. Zsidó voltuk ezért széles
körben vitatott: aligha rasszizmus okán nem engedik őket pl. a kóser
bor-gyártósor közelébe, ahol csak zsidók dolgozhatnak.
5. Afrikai probléma: állítólag jelentős hányaduk HIV pozitív, és körükben a
hepatitisz is gyakori. Az izraeli orvosi kar utasítására talán nem faji megkülönböztetésből
semmisítették meg az etiópiai eredetű katonák vér-adagjait. ◙