Etióp intifáda: a kezdet. Milyen lesz a folytatás?

Június 30-án, vasárnap a Haifa melletti Kirját Hájimban egy szolgálaton kívüli rendőr randalírozó fiatalokra lett figyelmes. Megpróbált rendet teremteni a nyílt utcán, de azok kövekkel támadtak rá. A rendőr egyedül volt sokak ellenében, és életét veszélyben látta. Fegyverét használta. Lőtt, éspedig a támadók lába elé, elriasztás szándékával. Egy felpattanó töltény azonban az egyik rendbontót, a 19 éves Szolomon Teka nevű etióp olét halálosan megsebesítette.

Eddig a jogosan fellépő rendőr tanúsága.

A fiatalember temetését országszerte súlyos zavargások követték. Mobiltelefonokon, e-mailes levelezésen megszervezett szabotázsakciókra került sor, amelyeket etiópiai eredetű izraeli állampolgárok kezdeményeztek. Központi utakat torlaszoltak el, gumiabroncsokat égettek, autókat gyújtottak fel, rendőrökre támadtak.

✏

Az Izraelben élő etiópiai származású közösség létszáma a jelek szerint elérte azt a kritikus tömeget, amely erőt ad a többség elleni erőszakos fellépésre.

Így volt ez minden európai és észak-amerikai városban, ahová tekintélyes létszámú afrikai közösség települt be. Tömegtüntetések, kirakatok beverése és gyakran kifosztása, az ott élő őslakosok megfélemlítése, a közbiztonság veszélyeztetése. Aki ezt a tényt megemlíti, számon lehet kérni tőle a politikai korrektséget, meg lehet gyanúsítani rasszizmussal, de a tények tények maradnak.  

Nálunk, Izraelben több, de inkább kevesebb sikerrel folyik a hivatalosan zsidónak tekintett etiópiai bevándorlók integrálása. Az izraeli többség azonban nehezen fogadja be a megjelenésükben, kulturális hagyományaikban  olyannyira eltérő jövevényeket. Az önkormányzatok ódzkodnak befogadásuktól: egymásra hárítják a kormány által rendelt befogadást.

A lakosság is hasonlóan reagál. Askenázi és mizráchi egyaránt. Amelyik városnegyedben megjelennek a sötét bőrű szomszédok, onnan megkezdődik a helyiek kiáramlása. Ottmaradnak az alacsonyabb jövedelmű családok, akik nem képesek másutt lakást venni, vagy legalább bérelni.

Az iskolákban hasonló a helyzet: ha egy osztályba sok etióp gyerek kerül, a másmilyenek más osztályba kérik magukat, és ha ez nem kivihető, iskolát váltanak.

Egyéni tapasztalat: buszsofőrökként kitűnőek, reflexeik köztudottan jobbak, mint az európai vagy a közel-keleti embereké. Pénztárosként feltétlenül becsületesek, megbízhatóak.

Autóbuszról leszállva egy etióp-izraeli szaladt utánam: a zsebemből kiesett a tárcám az összes pénzemmel és irataimmal. Ő vette észre és adta a kezembe.

Miért az ösztönös ellenérzés innen és onnan? Mert az averzió kétoldalú. Különbözünk. Senki sem tehet róla.

A mindenkori kormányzat a feszültséget minden eszközzel igyekszik enyhíteni. Amikor egy-egy etiópiai olé katona sikeresen veszi a repülőtiszti vizsgát, a sajtó oldalakon át teríti az eseményt. Az egyetemeken minden erővel segítik őket, diplomásaik százalékaránya mégis alacsony.

Érzik, értik, hogy a társadalom egymásra épülő rendszereiben többnyire alárendelt szerepre vannak ítélve. Ahogyan Amerikában is, Európában is. És a hosszan tartó, megalázó kétségbeesés előbb-utóbb agressziót szül.

Izrael nagy kihívása a gyorsan szaporodó, etiópiai eredetű, önmagát zsidónak tekintő népcsoport elidegenülését megakadályozni.

✏

Etiópia, háttér

1.    Saját írásuk, ABC-jük van, sokezer éves templomaik, évezredes szakrális hagyományaik vannak. Kultúrnép, nincs vita.

2.    Etiópia a hatvanas évekig az egyetlen független fekete-afrikai állam volt (ld. Hailé Szelasszié, a „négus”, aki a II. világháború, az olasz megszállás alatt Jeruzsálemben lakott, a hatvanas években Budapesten is járt), társadalmuk mégis visszamaradott.

3.    A nyolcvanas években kezdték csoportokban Izraelbe szállítani a magukat „Beta Jiszráél”-ként, Izrael házaként meghatározó etióp törzsek tagjait, akik korábban nem tudtak róla, hogy létezik egy zsidó nép szétszórva a Földön.

4.    Nincsenek kohanitáik, nincsenek lévitáik, mint ahogyan a „golá”, a száműzetés minden törzsében vannak, Lengyelországtól, Magyarországtól Marokkóig  és Jemenig és Iránig. Nem őrizték meg a héber nyelvet és -írást. A Tóra egy géz néven nevezett nyelven maradt rájuk. Nincsenek rabbijaik, dájánjaik. Kész-jeik vannak, ritus-vezetőik, ami szerintük a rabbinak felel meg. Zsidó voltuk ezért széles körben vitatott: aligha rasszizmus okán nem engedik őket pl. a kóser bor-gyártósor közelébe, ahol csak zsidók dolgozhatnak.

5.    Afrikai probléma: állítólag jelentős hányaduk HIV pozitív, és körükben a hepatitisz is gyakori. Az izraeli orvosi kar utasítására talán nem faji megkülönböztetésből semmisítették meg az etiópiai eredetű katonák vér-adagjait. ◙