Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2019. december 15., vasárnap

Hogyan választ a nép ✧ Biztos, hogy jól működik az izraeli demokrácia?


SZAVAZÓFÜLKE VALAHOL IZRAELBEN
Mottó: A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés az átlagos választóval
Sir Winston Churchill
✧ ✧ ✧
A demokrácia a görög démosz, nép szóból lett alkotva. Mármost felvetődik a kérdések kérdése: a nálunk, Izraelben összegyűlt, felerészt afroázsiai eredetű, másik felében a kelet- és közép-európai diktatúrákban szocializálódott zsidó néphez mennyire „passzol” az Angliában, az Egyesült Államokban, Hollandiában, a skandináv államokban évszázadok óta bevált demokrácia?


És meddig fog működni az elhispánosodó, elnégeresedő (bocsánat: afro-amerikanizálódó) Egyesült Államokban, ahol a fehér újszülöttek már évek óta kisebbségben vannak? Vagy a tízmilliós muzulmán lakosságú Nagy Britanniában, vagy Franciaországban? Vagy a történelmi közelmúltig feudális nemesség által uralt Magyarországon, Romániában és attól keletebbre-délebbre?


Élt egyszer, vagy kétszáz évvel ezelőtt egy norvég szerző, aki egyszemélyben teológus és filozófus is volt, bizonyos Ludvig Holberg. Ő alkotta meg a Politikus csizmadia alakját vígjáték formájában. A történet arról szól, hogy a derék mesterember nagyon törekszik a polgármesteri székre, amit el is ér, és a vége – tönkreteszi a várost.


Ki választ Izraelben és kit? A szavazásra jogosultak hány százaléka rendelkezik legalább alapvető ismeretekkel, hogy felfogja Izrael Állam valós érdekeit gazdasági, politikai, biztonsági téren? Közülük hányan ismerik a Tánách-ot, amire hivatkozással élünk itt, és egyáltalán hányan ismerik ezt a héber rövidítést? (Függetlenül attól, hogy a rabbinátus kit mennyire ismer el zsidónak.)

Hányan szavaznak azok közül, akik évek óta itt élnek, dolgoznak, katonáskodnak, szolgálnak miluimban (tartalékos behívások békében évente, háborúban „cáv smone” – azonnali behívó) és akik „chuc láárecben” – Izraelen kívül – is Izraelt tekintették hazájuknak és tanultak héberül?


És hányan dobnak az urnába borítékot távoli országban rögzült vallásos vagy ateista, bal- vagy jobboldali politikai attitűdökkel a fejben, amelyeket átültetnek az itteni, számukra jórészt ismeretlen világba – és szavaznak, döntenek vagy dönteni vélnek a maguk és valamennyiünk jövőjéről.


Itt és most nem említem az állampolgárok ötödét kitevő, milliós arab kisebbséget, sem az ultravallásos zsidó polgárokat, akinek egy része nem is szavaz, mert nem ismeri el a „cionista államot” (zsidó államot csak a Messiásnak lenne szabad létrehozni), de többségük – százezres nagyságrendről van szó, arányuk a lakosságban folyamatosan nő – a maguk szűk érdek-képviselő pártját juttatják a Kneszetbe.


Vajon a megválasztott vezetőnek – legyen az bárki – mindez megfordul a fejében? ◙

2019. december 12., csütörtök

Éjszakába nyúló ülésen feloszlatták a 22. Kneszetet ✧ Egy éven belül harmadik választás: 2020. március 2, hétfőn



A Kneszet csütörtökre virradó éjjel 3 óráig tartó plenáris ülésén 94 mellette-szavazattal, ellenszavazat nélkül elfogadták a 22. Kneszet feloszlatását.

Ugyanezen az ülésen 94 mellette- és 7 ellene-szavazattal jóváhagyták a következő, 23. Kneszet megválasztásának dátumát: erre 81 nap múlva, 2020. március 2-án, hétfőn kerül sor.

A választásokra, úgy a Kneszet- mind a helyhatóságiakra - rendszerint keddi napokon kerül sor, a bibliai hagyomány miatt. Kedd (héberül jom slisi, יום שלישי) "kétszerjó" nap (פעמיים כי טוב), ugyanis a Teremtés leírásában erre a napra kétszer áll az, hogy "és mondta Isten, hogy jó". A hétfői napra viszont egyszer sem. 

Ne legyen az a hétfői választás rossz ómen.

Most pedig idézem a két legnagyobb példányszámú napilap csütörtöki száma első oldalának "ordító", óriásbetűs főcímeit.

Jediot Áhronot: BUSÁ (בושה) – SZÉGYEN
Jiszráél Hájom: KIRKÁSZ (קרקס) – CIRKUSZ

Az... ◙

2019. december 8., vasárnap

Négy nap a világ ✧ Egy átlagpolgár lázálma



Ha szerda éjfélig folytatódik a két pártvezér kitartó elbeszélése egymás mellett és nem sikerül működőképes nemzeti egységkormányról megállapodni, a Kneszetet feloszlatják, és új választásokat írnak ki – egy éven belül a harmadikat.
- A Likudban erősödnek a hangok „primaries”, párton belüli előválasztások mielőbbi megtartására. Netanjáhu ellenzi. Nem világos, hogy a párt képviselőinek milyen hányada lenne kész egy drámai változtatásra. A „deadline” közeledtével a Bibihez ilyen vagy olyan okokból közelálló pártvezetők is olyanokat szólnak a sajtó nyilvánossága előtt, hogy fontosabb a párt politikai jövője, mint Netanjáhué.
- A másik tábor sem egységes. A „Kék fehérek” két pártja, a nagy többséget képviselő Chószen leJiszráél – Beni Gantz vezetésével – illetve a Jáir Lapid által alapított, jóval kisebb támogatottságú Jés Átid képviselőinek sok témában eltérőek a nézetei, koalíciós kérdésekben is.
- A „királycsináló” harmadik, Avigdor Lieberman görcsösen ragaszkodik a vallásos pártok mellőzéséhez bármilyen egységkormányban.
- Egy harmadik választás kikényszerítése eddig nem látott bizalmi válságot okozna a nagyközönségben. A márciusban lehetséges Kneszet-választások kiadásai óriási, a közvélemény szerint fölösleges terhet jelentene az államkincstárnak, azaz az adófizetőknek.
- A következő napokban vastagbetűs főcímekre számíthatunk az izraeli lapokban. Mert valamit tenniük kell a jövőnkről döntő politikusoknak, és a nép elégedetlenségével tisztában vannak.
A címben említett „lázálom”:
Ha nem sikerül az egységkormány létrehozása, az utolsó negyvennyolc órában kisebbfajta forradalomra kerülhet sor.
A Likud-képviselőknek a Bibivel elégedetlen része, Gideon Szá´árral az élen kiválik a Likudból (!), és új jobbközép pártot alapít.
Beni Gantz „dobja” a szélsőségesen vallás-ellenes Lapid-féle Jés Átid pártot, a Chószen leJiszráél megállapodásra jut Liebermannal és az új, Szá´ár vezette párttal, esetleg a Jáhádut háToránál kevésbé "ultra"-ortodox, alapjában véve cionista SASZ párttal is. (Az Ázsiából és Afrikából származó, zömmel az izraeli társadalom szegényebb rétegeibe tartozó hagyománykövető zsidók követelései inkább szociális jellegűek.)
És szerdán, az utolsó órában jelentkezik Rubi Rivlin államelnöknél a közel 70 mandátumot kiállító koalíció két vezetője, Beni Gantz és Gideon Szá´ár, akik már megállapodtak a rotációról (egymás váltásáról) a kormányfői feladatban…
Kár lenne, ha ez lázálom maradna. ◙