Ami nem megy... A harmadik Kneszet-választás előtt egy éven belül

Közeledünk a harmadik (másodszorra újrázott) Kneszet-választáshoz - egy éven belül. Vasárnap már csak nyolc napra vagyunk március másodikától. Hétfői nap, amelyen a Teremtés Könyve szerint a Jóisten egyszer sem mondta, hogy jó (ki tov, כי טוב), ellentétben a következő, keddi nappal, amikor viszont kétszer is. Rossz ómen?

Az e sorok írójával egyívásúak (70) emlékezhetnek a Leninnek tulajdonított mondásra: „Ami nem megy, azt ne erőltessük”. 

A legtöbb felmérés szerint ez ugyanolyan patthelyzetet fog eredményezni, mint az előző kettő. Sem Netanjáhu, sem Ganz nem lesz képes minimális többséget, 61 képviselőt delegálni a 120 tagú Kneszetbe. Vagyis fennáll egy negyedik forduló eshetősége. További „ügyvivő”, határozatképtelen kormánnyal, megszavazott idei költségvetés nélkül, a honvédelemre vonatkozó bármilyen konkrét kezdeményezés lehetősége nélkül egy kritikus geopolitikai helyzetben. 

A választási propaganda milliói bő sugárban folynak el az állami költségvetésből, mint súlyos sebesült ereiből a vér…

A pártok „pártoskodása” mit sem változott. A két vallásos párt, a Tóra-Zsidóság (Jáhádut háTorá) és a keleti (szefárd ritusú) ortodox zsidó párt, a SASZ a Likud mellett áll.  Bibi ellenzéke, a Káhol-Láván az élén álló Beni Ganz esküdözései ellenére képtelen lenne kormányképes koalícióra az Egyesült Lista arab pártszövetség részvétele nélkül – így viszont elveszítené a zsidó szavazatok javát.

A mérleg nyelvét változatlanul megtestesítő Avigdor Lieberman és pártja, az Izrael az otthonunk (Jiszráél béjténu) csakis azzal a feltétellel lenne hajlandó csatlakozni bármilyen koalícióhoz, ha az törvénybe iktatja az ultraortodox fiatalok (fiúk) kötelező katonai szolgálatát, az „egyenlő teherviselés” elvén.

Aminél kevés nagyobb marhaság van. Bocsánat, Lieberman…

Durva beszólásom indoklásául ismét a koromat kell felhozni. Emlékszem egy interjúra, valamikor a hetvenes évek végéről. A riporter az akkori vezérkari főnök, Ráfáel Éjtán, a legendás Ráful véleményét kérte ki a hárédi (ultraortodox) fiatalok kötelező bevonultatásáról.

A tábornok válasza két szóból állt: Hász vehálilá! (חס וחלילה). Isten őrizzen!

Ráful, az újkori Izrael egyik legendás harcosa tudta, mint beszél. Tudta, hogy milyen kibékíthetetlen ellentét áll fenn a katonaság és a jesivák világa között.

Akkor mi a teendő?

Megint az emlékezetem segít.

Ariel Sáron, egy, a Ráfulhoz, Rábinhoz, Álonhoz, Dájánhoz hasonló katonai géniusz, aki, hozzájuk hasonlóan nem éppen szerencsés kézzel nyúlt bele a politikába, így nyilatkozott: „Ha katonáimnak azt mondanám, hogy induljunk Damaszkusz ellen, szó nélkül felsorakoznának. Ha azt mondanám, hogy vonuljunk fel a Kneszetbe és döntsük meg a kormányt, szemberöhögnének.”

Ez így van rendben. De akkor mi a teendő?

Talán egy közmegegyezéses szakértői kormány kellene. A minisztériumok élén bizonyítottan lelkiismeretes, tudós emberek állnának. A választás jogát pedig minimális iskolázottsághoz, és, bizony, katonai szolgálathoz és munkában eltöltött évekhez kötnék.

Az olék és alijázni szándékozók állampolgársága megadásáról pedig nem a rabbinátus, hanem pártatlan szakértői bíróság döntene, és – mint pl. az Egyesült Államokban öt év után – az itt eltöltött idő mérlegelése, vagy a külföldön, az ottani társadalmakban és a zsidó közösségekben végzett munka alapján.

Vagyis az a polgár kaphatna szavazati jogot a zsidó államban, az dönthetne jövőnk felől – zsidó vagy drúz vagy beduin; férfi vagy nő, többé vagy kevésbé vallásos), aki letett valamit az asztalra! ◙

TU biSvat 5780 – 2020 ✲ A fák újéve Izraelben

Vasárnap estétől hétfő estéig tartja Izrael népe TU BiSvát – ט"ו בשבט – napját, amelyet a fák újéveként ismer a zsidó hagyomány.

Mit jelent ez a TU biSvát? A zsidó naptár szerinti Svát hónap 15. napját. A bi vagy be vagy bá (ב-) a -ban -ben helyhatározó. A TU két héber betű: a TET (ט) és a VÁV (ו), amelyeknek a számértéke 9 és 6, tehát a kettő együtt 15.   

De miért fontos, hogy a fáknak újéve legyen?

A Tóra parancsa, hogy az újonnan ültetett gyümölcshozó fák termését az első három évben nem szabad fogyasztani. Az ilyen gyümölcs neve orlá (עָרְלָה).

Bölcseink ezt egy további utasítással is megtoldották: a negyedik éves fák gyümölcseit fel kellett vinni Jeruzsálembe, hogy a már az ő idejükben negyedmilliós város piacait elárasszák friss gyümölccsel.

Ám honnan tudhatjuk, hogy mennyi idős egy fa?!

Az ókori Izraelben ősi hagyomány szerint ezen a napon, Svát hónap 15. napján ültették el a gyümölcsfákat, amennyiben az nem esett szombatra. A tél keményebb, hidegebb részén ekkor már túl voltak és már nem fenyegette a növendék fácskákat a fagy.

A hagyományt tisztelő zsidó otthonok szerte a Földkerekségen megtelnek Erec-Jiszráél gyümölcseivel: füge, datolya, barack illatával. A datolya, a füge szárított állapotban is fenséges. Még a szerény szentjánoskenyér is ott díszeleg az asztalokon. Így ünnepeljük a fák hagyományos újévét.

Az apák nemzedékek hosszú során szemléletes és ízletes módon tanították meg gyermekeiket, hogy melyik gyümölcsre milyen áldást kell mondani. (Itt hívjuk fel a kisgyerekes szülők és nagyszülők figyelmét: a különböző magok és szárított gyümölcsök fogyasztása négy évesnél fiatalabb gyerekeknek veszélyes lehet: fulladást okozhat!)

Izrael Államával TU BiSvát ünnepe is feltámadt. Itt szokásos, hogy e napon az iskolás gyerekek, „Izrael friss hajtása”, de felnőttek is kivonulnak fákat ültetni, nem egyszer gondatlanság vagy szándékos gyújtogatás következtében kiégett erdőkben. ◙

A világ velünk - valóban? ✲ Vaskupolától a fénykupoláig

A világ velünk – העולם איתנו – ez a Jediot Achronot napilap csütörtöki számának két külső lapját borító óriásszöveg, amint a fenti képen látható.

Királyok, hercegek, grófok, miniszterelnökök érkeztek Izrael fővárosába, hogy velünk emlékezzenek az auschwitzi haláltábor felszabadításának 75. évfordulóján.

Angolok, franciák, németek, tucatnyi állam és nemzet vezetői, köztül Áder János magyar köztársasági elnök úr, akinek ezen a szerény blogon köszönjük meg a magyarul olvasók nevében, lakjék bármilyen drága szállodában Jeruzsálemben (amelyet valószínűleg izraeli vendéglátói javasoltak neki, a biztonsági követelmények messzemenő figyelembevételével).

Remélem, hogy a protokoll-beszédeken túl arról is esett szó, hogy ismét támadt egy hatalom, amelynek vezére ott őrjöng a képernyők előtt: Ausradieren! – csak nem németül, mint egykor a Führer, hanem ékes perzsa nyelven, mert most ő az ajatollah. 

A nyelv, az öltözet, a jelkép változott. A tartalom maradt. Kiradírozni, letörölni. Ezúttal Izraelt, a térképről.

Legutóbb Simon Peresz egykori államelnök és miniszterelnök temetésén jelent meg nálunk egyszerre ennyi potentát; korábban pedig Jichák Rábin temetésén. 

Csak nekem tűnik fel, hogy csak akkor látogatnak meg minket, ha vagy temetünk, vagy gyászolunk? Pedig ugyanezzel az erőfeszítéssel megoldhatnák az elpusztításunkra felesküdött "palesztin"- és világterror problémáját is, hogy elejét vegyék egy szikrának, amely egy Jeruzsálemért kirobbanó nagy háború tüzét boríthatja a világra.

(Ehhez elég lenne – ne adj´ Isten – egy földrengés, amely romba dönti egyik vagy mindkét mecsetet a Templomhegyen: erre közel száz éve, 1927-ben volt példa.) 

✧

A hadüzenet nélküli rakétaháború másfél évtizede folyik ellenünk. Nagyobbrészt a Gázai-övezetből, kisebbrészt Libanonból. Utóbbi a sokkal veszélyesebb.

Bő kilenc éve vetettük be kísérleti jelleggel a Vaskupolának nevezett ellenrakéta-rendszert (A Vaskupola – Iron Dome, héber nevén Kipát bárzel (כיפת ברזל) – a rendszer neve. Maga a rakéta a Tamir (טמיר) névre hallgat. A legutóbbi időkig hatásfoka 80-85 százalékos volt. A legutóbbi fejlesztés szerinti változat eléri, vagy nagyon megközelíti a 100 százalékot. 

Az újabb védelmi hírek közé tartozik az F35i tipusú, Izraelben Adir (אדיר) néven nevezett csúcstechnológiás harci gépekből álló immár második repülőszázad hadrendbe állítása a Negevben lévő Nevatim légibázisban. Az F35 után álló kis "i" az izraeli plusz-fejlesztést jelenti, amellyel a gép műszaki paramétereit a speciális közel-keleti követelményekhez igazították hozzá.

Az itt látható képen egy, a közeljövőben bevethető lézerágyú látható. 
Ha a repülőgépet az első világháborúban vetették be először, a mai értelemben vett rakétákat pedig a másodikban, úgy az irányított fénysugarat alkalmazó lézer a 21. század fegyvere, bár a náci német propaganda már a háború utolsó éveiben fenyegetőzött a "halálsugár" (Todesstrahl) bevetésével.

Mi senkit sem fenyegetünk: minket fenyegetnek. Az izraeli-amerikai fejlesztésű lézersugaras fegyver a lézer koncentrált fény-energiájával és fénysebességgel (300 ezer kilométer másodpercenként!) találja el és robbantja fel a felénk közeledő ellenséges rakétát, drónt, vagy akár bombázó repülőgépet.

Előnye: egy lézerágyúval korlátlan számú célzás lehetséges, mindaddig, amíg az azt tápláló energiaforrás rendelkezésre áll. A tetszőleges szögben forgatható fegyverrel egyszerre több tucat közeledő rakéta is "leszedhető", a levegőben felrobbantható. Ezzel ellentétben a "Vaskupola" Tamir-rakétái egyenként több tízezer sékelbe kerülnek.

Hátránya: hatótávolsága egyelőre nem több, mint 3-4 kilométer. De mindenképpen ez a jövő fegyvere. Néhány éven belül totális, száz százalékos légvédelmi kupolát képezhet Izrael fölött.

Adná a Jóisten, hogy eljönne egy olyan világ, amelyben a lézert és a technika egyéb áldásait csak békés célokra lehetne használni! ◙