Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2020. június 10., szerda

Vasútra várva • Meddig tart még a maszkabál?




Hetente más dátumot helyeztek kilátásba azok, akik döntenek rólunk, helyettünk. Június 1 volt az egyik, egy héttel későbbre újra ígérték, majd órákkal a milliók által várt nap előtt bejelentették: most sem indul útjára az izraeli vasút.

Indok: százezrek rohannák meg a pályaudvarokat, zsúfoltak lennének a szerelvények, ami az ismét súlyosbodó szakaszába lépett vírusjárvány miatt veszélyt jelentene a közönségre.

Az Egészségügyi Minisztérium, és tanácsára a miniszterelnök  mindent megtesz, hogy lassítsa, vagy éppen leállítsa a normalizációt, ami a súlyos károkat szenvedett államgazdaságnak nagyon fontos lenne.

Nem kevésbé a lakosságnak: a pszichés kényszer, a nagyon, de nagyon kellemetlen és kényelmetlen arcmaszk viselése lassan, de biztosan aláássa az állampolgári fegyelmet és engedelmességet.

Ami pedig a vasút újraindítását illeti, a kormány rendelkezése sok szakértő szerint kifejezetten kontraproduktív, vagyis a kívánttal ellenkező hatást ér el. 

Az utazni vágyó százezrek a vasúti pályaudvarok helyett a buszállomásokra tódulnak, amelyekből jóval több van, mint vasúti pályaudvarokból, és az utasok is sokkal kevésbé ellenőrizhetők egészségügyi szempontból.

Mások beszállnak kocsijukba, és az eddig is nehezen tűrhető országúti dugókat hosszabbítják meg.

E sorok írójának a tapasztalata: Rehovot városából Tel Avivba, a Szavidor vasúti pályaudvar közelében lévő buszállomásig (30 km) egy és negyed – másfél óráig tart az utazás. Vasúton ugyanez a táv 25 perc.

A vasúti közlekedésért felelősök legújabb ötlete (vagy kibúvója?): akkor indulhat újra a vasúti közlekedés, amikor majd kidolgoznak egy olyan számítógépes applikációt, amellyel az utazni vágyók otthoni laptop-gépükön, vagy mobiltelefonjaikon előre megváltják jegyeiket, és az Izraeli Vasutak számítógépes központja kiszámítja, hogy egy-egy szakaszra hány utas engedhető fel a járvány-megelőzési követelményeknek megfelelve, és csak korlátozott számú jegy-előjegyzést ad ki. A "többletet" – be sem engednék az állomásra.

Nem beszélve azokról, akik ezeket az eszközöket egyedül nem is tudják kezelni, netán nem is rendelkeznek ilyenekkel. Ők másodrendű állampolgárok lesznek?

És, ha újraindul a turizmus? Ők is a kitiltottak listáján lesznek? 

Ez lényegében a vasúti közlekedés végét jelentené: a vírus még hónapokig, esetleg évekig jelen lesz nálunk is.

Mi hát a megoldás? 

Józan paraszti, avagy polgári ésszel – vasúti járatok sűrítése, régi szerelvények beállítása a meglévők mellé: ezzel lehetne csökkenteni a zsúfoltságot. Több járat – kevesebb várakozó egy adott helyen.

A diktatúra járvány-időkben sem járható út, főként nem egy valóban haladó, demokratikus társadalomba, mint amilyen a mienk.

Mi a valóságos haszna az arcvédő maszknak?

Túl azon, hogy a lakosság fegyelmezettebb hányadát valósággal fojtogatja, egyre kevesebben engedelmeskednek a viselést előíró rendeletnek. Tel Avivban járva csak kisebbségen látható. aki pedig mégis viseli, annak az orra "kilóg" a maszk alól (hiába, lélegezni csak kell!) – de a teljesen betakart arc és a maszk közül is elég kilélegzett levegő és nyálka-csepp jut ki a szabadba az orr, a fülek és az állkapcsok melletti réseken.

Az arc-maszk viselésnek nincs sok foganatja.

A másik két előírás – a távolságtartás és a gyakori kéz (és arc!-) mosás – szigorú betartása talán elegendő védelem lenne.

A vasút mielőbbi újraindítása pedig határozott követelése a lakosságnak. Amúgy hány országban állították le a teljes vasúti közlekedést? 

Olvasóim, várom válaszotokat, hozzászólásotokat! ◙

2020. június 5., péntek

Hatnapos háború. 1967 június: kezdete – 2020 július: befejezése?



Akarata ellenére a történelem tengelyébe állított nép vagyunk mi, zsidók. És ennek a történelemnek egyik sorsfordító drámája kezdődött el június 5-én, 53 éve.


Emlékeik ma, 2020-ban csak azoknak lehetnek, akik legalább 60 évesek. E sorok írója ezen a napon kezdte Budapesten az írásbeli érettségit, tehát jóval túl van fenti korhatáron.


Mint az Izraeli Rádió magyar adásának hallgatója, meglehetősen tisztán láttam a Közel-Kelet sakktáblájának a figuráit: a zsidó állam mindennapos eseményeit, akkor 19 éves újkori történetét, politikusait, a vallottan és kimondottan fizikai kiirtására törő közeli és távolabbi szomszédjait. No, meg a nagy SzU: a Szovjetunió, a szó szoros értelmében vett halálos ellenségeink pártfogója, felfegyverzője.


„Ameddig elszívok egy cigarettát, Tel Aviv romokban fog heverni” – nyilatkozta állítólag Gamal Abdel Nasszer ezredes, Egyiptom néhai nagyhatalmú és nagyszájú diktátora.


De nem csak Egyiptom délről, hanem Szíria északról, Jordánia és szomszédja, Irak keletről is halálos csapásokat intéztek volna Izrael területe ellen, ha… ha az Izraeli Légierő egy mesterien megtervezett előzetes csapásban meg nem semmisíti a teljes egyiptomi légierőt, míg a pilóták reggelijüket fogyasztották.


Ezt követte a szárazföldi előretörés: délen a Szináj-félszigeten, egészen a Szuezi csatornáig, északon a Golán fennsíkig és Hermon hegység déli lejtőiig, és, ami történelmet csinált: keleten Jeruzsálem Óvárosából, Hebronból, Söchemből kiszorítottuk a Jordán Légió (szemben az egyiptomiakkal és szíriaiakkal) bátran küzdő katonáit.


Kíváncsian hallgattuk a Kossuth rádió híreit is, amely meghonosította az „izraeli agresszió” mantráját. A „TASSZ jelenti” mondatkezdés Pesten vicc-kategória volt. Ifjabb olvasóimnak: ez volt a hivatalos szovjet hírügynökség.


Új, addig ismeretlen szituáció jött létre 1967 nyarán. Keleten, a Jordán folyó nyugati partján és délen, a Gázai-övezetben a zsidó állam milliós arab lakosság felett volt kénytelen átvenni a közigazgatást. Utóbbit 2005-ben feladta. A végrehajtott kiürítés által Gázában hatalomra került Izrael egyik legelszántabb ellensége, a Hámász, és azóta egymást érik a rakétatámadások izraeli terület ellen, amit a Cáhál, az Izraeli Hadsereg eddig négy nagyobb akcióban torolt meg.


A Jordán folyó nyugati partja azonban mind a mai napig izraeli fennhatóság alatt áll, ahol az 1967-ben mintegy 2 milliós arab lakosság mellé (és nem helyébe) zsidók települtek vissza a történelmi zsidó városokba, elsősorban az Óvárosba és a fővárosba és köré épített új negyedekbe, 


Hebron mellett, Kirját Árbá városába is tízezrek települtek, az 1929-es arab vérengzés során kiirtott és elüldözött zsidó lakosok utódaiként .


Benépesült a Jeruzsálemtől délre megépült Gus Ecion település-tömb is.


Fentiektől északra, az 1949-es fegyverszüneti határvonaltól keletre is megtelepedtek izraeli polgárok, általában a volt határ néhány kilométernyi közelségébe. Kivételt Áriél városa képez, amely 20 ezer lakosával, iparövezeteivel, egyetemével Somron körzetének nagyjából a közepén helyezkedik el, 17 kilométerrel az 1949-es fegyverszüneti (az 1967 előtti) határtól keletre, és a Jordán folyótól (így Jordániától) 34 kilométerrel nyugatra. (Fenti térképen a kékkel jelölt területsávtól nyugatra).


A Jordán folyó nyugati partján (az angol nyelvű sajtóban West Bank, a magyar sajtóban Ciszjordánia) ma körülbelül félmillió zsidó lakos él, többségük Jeruzsálem vonzáskörzetében. A ma palesztinnak nevezett arab népesség lélekszáma már megközelíti a 3 milliót. Izrael a „Területek” északi részét Somron, a délit Jehudá néven nevezi. (Európai nyelveken Szamária éa Júdea.)


Izrael Állam 1980-ban a Jeruzsálem körzetében épült új negyedeket annektálta, vagyis kiterjesztette rájuk az izraeli törvénykezést és az egészet fővárosává nyilvánította. Az ENSZ, az Európai Unió és több nemzetközi szervezet, és tucatnyi állam ezt elítélte. A „Területek” teljes annektálása az itt élő palesztin milliók állampolgársági hovatartozásának a problémája miatt aligha kivihető.


A PFSZ (Palesztinai Felszabadítási Szervezet) 1988-ban kinyilvánította „Palesztina” állami függetlenségét, amelyet jelenleg több, mint 100 állam ismer el, köztük Magyarország.


Izrael több kormánya is próbálkozott béketárgyalásokkal, többnyire amerikai kezdeményezéssel és közvetítéssel, Oslo, Taba, Camp David 1993 és 2000 között – a megállapodásokat autóbusz-robbantások, bombamerényletek követték.

Izrael jobb híján kerítésekkel igyekezett különválasztani a kétféle lakosságot, aminek kétféle következménye lett. 


Egyfelől a világsajtó nem csak muzulmán részének „jóvoltából” Izrael a fúj, de csúf rasszista, apartheidet létrehozó, emberi jogokat sértő állam imázsához jutott, másfelől – nagyfokú biztonsághoz. A beton- máshol acélsodrony-kerítések nehezen átjárhatóvá tették az izraeli-palesztin határmezsgyét, jórészt meg is szűntek a tucatnyi halálos és százszámra maradandó rokkant áldozatot követelő terror-akciók.


Ebbe a poshadt állóvízbe csapott bele január végén Trump elnök kormányának „az évszázad egyezsége” (The Deal of the Century) néven nevezett útiterve.


Az Egyesült Államok kormánya olyan egyezséget próbál közvetíteni, amelynek értelmében Izrael bekebelezheti a Nyugati Part nagyobb település-tömbjeit – a javasolt határvonal még nem ismeretes –, továbbá annak legkeletebbi, a Jordán folyóval és a Holt-tenger északi partvidékével párhuzamos, 20-25 kilométeres, gyéren lakott sávját (Jerikó városa és környéke elszigetelten továbbra is palesztin terület maradna), másrészt létrejöhet a független, nemzetközileg elismert palesztin állam, amely tekintélyes segítségre számíthat Amerika részéről is.


Végleg izraeli fennhatóság alá kerülnének tehát az 1967 óta alapított izraeli települések, a független palesztin kormánynak pedig el kellene ismernie Izraelt, mint zsidó államot, és le kellene mondania az 1948-as palesztin menekültek, illetve azok sokadik leszármazottainak letelepítéséről a leendő palesztin állam területére (több millió emberről lenne szó).


Palesztin részről teljes és egyértelmű az elutasítás.


Izraeli részről Binjámin Netanjáhu miniszterelnök a márciusban megtartott választások előtt kilátásba helyezte, hogy fenti területek (lásd a cikket bevezető térkép kék színnel jelölt sávját) bekebelezését július hónap folyamán végrehajtja. A Likud-vezette koalícióhoz csatlakozott Beni Ganz tartalékos tábornok, a Cáhál, az Izraeli Hadsereg volt vezérkari főnöke ebben egyetért a miniszterelnökkel. 

Ezzel, legalábbis részben Izrael elérheti a Hatnapos Háború egyik legfontosabb célkitűzését: legyen bármi a palesztin területek jövőbeni sorsa vagy jogállása, nem lesz területi folytonossága Jordániával

Nem állhat elő olyan szituáció, mint amikor a Gázai-övezetnek területi folytonossága volt Egyiptommal, és évekig áramlott egyiptomi területről a fegyver, a robbanószer, az ehhez szükséges technikai felszerelés és terror-tanácsadók.


Márpedig, ha ilyen szituáció előállna, a hárommilliós palesztin entitás – állam, autonómia vagy bármi – egyetlen hatalmas terrorhálózattá válna, és kilátás lenne mindennapi rakétatámadásra a hárommilliós Nagy-Tel-Aviv, Netanja, Hedera városaira, és a "Területekhez" igen közel fekvő loddi Ben Gurion repülőtér se lenne többé biztonságban.


Aviv Kochávi, a jelenlegi vezérkari főnök bejelentette: a hadsereg felkészült az annexiót követő minden eshetőségre.


Jordánia királya, II. Abdallah úgy nyilatkozott, hogy egy ilyen izraeli lépés komolyan megrendítheti a két ország amúgy sem barátságos viszonyát. Az 1994 óta fennálló békeszerződés felmondásáról nem szólt: ez igen csak kontraproduktív lenne a katasztrofálisan túlnépesedett sivatagi királyságra nézve, amely fent említett békeszerződés záradékaként évente 50 millió köbméter vizet kap Izraeltől... ◙

2020. május 30., szombat

Előttünk a nyár és Netanjáhu harmonikája

NETANJÁHU HANGSZERE. VELÜNK JÁTSZIK RAJTA


☼ Netanjáhu miniszterelnök szombaton este 9 órakor drámai beszédben vázolta a COVID-19 vírusjárvány jelenlegi állását Izraelben. Az utóbbi hetekben lecsengőben lévő, vagy úgy látszó járvány az utóbbi néhány napban kedvezőtlen, emelkedő fordulatot vett, emiatt felszólította az állam polgárait, hogy a vegyék komolyabban a járvány terjedését megelőző előírásokat, nevezetesen az egymás között tartandó kétméteres távolságot, az arcmaszk viselését és a fokozott higiénát. A kormányfő ezek betartatását a polgárokkal a rendőrségre és a városi ellenőrökre bízza.  
Az iskolák újranyitását is elhatározták. A kivételt az a néhány tanintézet jelenti, ahol ismét felütötte fejét a járvány. 
Ő és az utána szóló Jiszráél Katz miniszter a gazdaság mielőbbi talpra állításáról és a munka újrakezdéséről beszélt.

A járvány mindenkori súlyosságától függő időnkénti lazításokat és újbóli szigorításokat a miniszterelnök a tangóharmonikához hasonlította, amelyet hol szélesre nyitnak, hol összecsuknak.

☼ Sávuot ünnepén és szombaton hosszú hétvégét élvezhetett a nem-vallásos izraeli közönség: tömegek látogattak a tengerpartra, a Kinerethez, a Holt-tengerhez és a természetvédelmi parkokhoz.

☼ Szombaton reggel Jeruzsálem óvárosában, az Oroszlános kapunál a szolgálatot teljesítő határőrök gyanúsan viselkedő férfire lettek figyelmesek. Amikor megállásra szólították fel, az menekülni kezdett. Az izraeli biztonságiak üldözőbe vették, és rálőttek. 

A 33 éves kelet-jeruzsálemi lakos, aki, mint kiderült, fegyvertelen volt és egy fogyatékosok számára létesített iskola felé tartott, meghalt. A határőröket kihallgatásnak vetették alá. A Hamasz bosszút esküdött. Júdeában és Somronban az elmúlt órákban számos kilengésre került sor.

Az Oroszlános kapu előtti térségen rendszeresek a fegyveres vagy késes palesztin támadások a határőrök és az izraeli polgárok, vagy annak látszó turisták ellen.

☼ A közelmúltban példátlanul súlyos kiber-támadás-sorozat érte Izrael stratégiai számítástechnika-vezérelte objektumait, köztük a Mekorot vízfeltáró társaság szervereit. Az arab és iráni hekkerek összehangolt kibernetikai támadását a résen lévő izraeli szakemberek hiúsították meg, majd intéztek hasonló támadást egy stratégiai fontosságú iráni kikötő berendezéseit irányító komputeres központ ellen. Izrael felkészült egy átfogó, az állam működését megbénítani képes kiber-háború elleni védelemre és a hasonló jellegű válaszcsapásokra. ◙