Vérzsidó Ön? Vagy félzsidó? Milyen titkot rejtenek az Ön génjei – és ki kíváncsi rá?

Rafi Perec rabbi a közoktatási miniszteri tárcát kapta a koalíciós alku során. A horgolt kipát viselő, a nemzeti vallásos táborhoz tartozó 63 éves politikus, a Cáhál, az Izraeli Hadsereg egykori főrabbija rövid idő leforgása alatt három olyan kijelentést tett, amely egyeseket mélyen felháborított, másokat, ha lehet, ennél is mélyebben elgondolkoztatott.

• Az egyik: a zsidó és nem-zsidó fél között kötött vegyes házasságok a Gálutban – a „száműzetésben”, legfőképpen Amerikában – az utóbbi nemzedékekben ugyanolyan mérvű, vagyis hatmilliós veszteséget okoztak a zsidó népben, mint a Holokauszt okozott a második világháború éveiben.

•• A másik: a Hatnapos Háború során Izrael által katonailag megszállt – de javarészt nem annektált – Nyugati Part (Júdea és Somron) területeit Izraelhez kell csatolni, ám az ott élő arab lakosságnak nem járnának választási jogok. Hozzátette, hogy biztonságukról és jólétükről azért gondoskodni kell.

••• A harmadik kijelentés, vagy inkább ötlet a homoszexuális és leszbikus polgárok „konverziójáról” szól: egyfajta átgyúrásuk az ellenkező nem iránti orientáció felé.

Ezekhez kívánok hozzászólni. Mindhárom téma közelről érinti Izrael jövőjét, s miután a „választott nép” – olvasatomban: akarata ellenére a Felső Akarat kísérleti csoportja – lett az emberi történelem tengelyébe állítva, az emberiség jövőjét is.

✎

•„Egy férfi és egy nő elvette egymást. Ennél vegyesebb házasságot igazán nem tudok” – írta le a magyar irodalom legbölcsebb humoristája, Karinthy Frigyes. 

Erre válaszolt évtizedek múltán az Új Kelet hasábjain, egy megváltozott miliőben, egy Vészkorszak után Benedek Pál. Válaszát Móricz Zsigmond regényhősének szavával kezdte:

– Nem addig van az, tekintetes úr…

»Amikor egy zsidó fiú nem-zsidó lánnyal köti össze az életét, helytelen a „vegyes” jelzővel élnünk. Arról van szó végső fokon, hogy a fiú búcsút mond a zsidóságnak, mert házassága által determinálja, hogy a gyermekei már nem lesznek zsidók.

Ezen semmiképpen sem tud változtatni a házasulandó zsidó ember, mert a zsidóság alapvető törvénye, hogy az a zsidó, aki zsidó anyától születik.

És ha zsidó lány nem-zsidó fiúhoz megy feleségül?

A gyerekek elvben zsidók lesznek, de mivel az esetek többségében a férj határozza meg a család jellegét, az otthoni hangnemet és főleg a család perspektíváit, a legtöbbször ebben az esetben is a zsidóság határának végleges átlépéséről lesz szó.

A vészkorszakban népünket megtizedelték: hatmillió testvérünket vesztettük el. Ezt a vérveszteséget azóta sem sikerült pótolnunk. Ma is kevesebben vagyunk, mint a vészkorszak előtt.

Felelősek vagyunk egymásért. A nyájnak együtt kell maradnia.«

Fél évszázaddal néhai kollégám hozzászólása után a helyzet változatlan. Úgy a tengeren túl, mind innen, Európában a házasulandó zsidó fiatalok egyre nagyobb többsége választ nem-zsidó párt – ha egyáltalán tartós párkapcsolatra vágyik, és nem inkább személyes karrierjén munkálkodik. És ebben nem különbözik nem-zsidó szomszédaitól. A nyugati zsidóság éppen úgy mutatja a vészes elöregedés jeleit, mint a szülőföldjeik társadalma.

A hagyományhű, vagy cionista érzelmű zsidó kisebbség, már csak az erősödő bevándorlás növekvő, és elsősorban őfelé kihegyezett agressziója miatt is, Izraelre tekint. Az Egyesült Államokban a spanyolajkú, Európában a muzulmán bevándorlók riasztják a zsidóságukat ilyen vagy olyan alapon vállaló polgárokat.

Amúgy a „vegyes” házasságok nem-zsidó párja gyakran a zsidósághoz csatlakozik. A néphez, Izrael népéhez, nem feltétlenül a vallási hagyományokhoz, illetve azok gyakorlásához. Talán éppen azért, mert tudja: nagy- vagy dédszülők révén maga is zsidó származású. Alijázásuk gyakori nehézsége vagy akadálya az izraeli ortodox rabbinátus szigorító betérési követelményei.

✎

•• Nyugati Part: parttalan vita… A tények:

–      Az 1967-es Hatnapos Háború végén Izrael hadereje elfoglalta az 1948 óta a Jordán Légió által megszállt országrészt, amely Izraelben Nyugati Part vagy Júdea és Somron, máshol Ciszjordánia néven ismert.

Az eltelt fél évszázad alatt félmillió zsidó települt meg Jeruzsálem  újonnan épült negyedeiben, a főváros környékén, az Óvárosban, a Hebronba vezető út mentén, és Somronban – például Árielben.

A Nyugati Part palesztin-arab lakosságát ma két és félmilliósra becsülik.

A kétféle népesség állandó konfliktusban él. A fegyveres, késes és gázolásos gyilkosságok és gyilkossági kísérletek arab részről napirenden vannak.

–      A Gázai-övezetet ugyancsak 1967 nyarán, a Hatnapos Háború után foglalta el Izrael hadereje az azt 1948 óta megszálló egyiptomi hadseregtől. A kis területen, katasztrofálisan sűrűn lakott övezetben a helyi lakosság még agresszívebben lépett fel  az itt megtelepült, mindössze 9 ezres zsidó népességgel szemben. Sáron miniszterelnök 2005. augusztusában kitelepítette a zsidó lakosságot. Hamarosan a Hamasz szervezet vette át az övezet polgári és katonai irányítását: azóta időről időre megújuló rakétatámadásokkal, gyújtogató papírsárkányokkal, robbanó léggömbökkel, alagutas terrortámadásokkal áll harcban Izraellel.

A Gázai-övezet lakosságát kétmilliósra becsülik.

–      Izraelben, a Nyugati Parton megtelepültekkel együtt 6.7 milliós zsidó lakosság mellett kétmillió izraeli állampolgárságú arab lakos él. Ötödükre, húsz százalékra becsülik azok számát, akik magukat Izraelben élő palesztinokként tartják számon, és az izraeli mivoltot elvetik maguktól. Az állampolgároknak járó ellátást igénybe veszik. Ugyanilyen arányban képviselik magukat az államhoz lojális arabok. A többség nem nyilvánít véleményt.

Most pedig számoljunk:

Nyugati Part: 2.5 millió arab lakos

Izrael: 2 millió arab lakos.

Nehezen elképzelhető, hogy bármilyen izraeli kormányzat hivatalosan bekebelezné a teljes Nyugati Partot. De ha mégis: az izraeli arabokkal együtt 4.5 millió polgár – korfájuk jóval fiatalabb, tehát arányaiban több a szavazó – szemben a talán 5.5 millió szavazójoggal rendelkező zsidó és arab polgárral.

Ha egy, a Jordán folyóig terjedő Izrael Államban a Nyugati Part lakossága szavazati joggal bírna, az állam zsidó volta megszűnne.

(A Gázai-övezetet semmilyen politikai tényező nem annektálná.)

Terület-bekebelezés a helyi lakosság akár részleges jogfosztásával lehetetlen helyzetbe hozná Izraelt szövetségesei, barátai előtt is.

Hogy az annexiós-szavazati témát miért vetette fel a politikus rabbi – hát, politikusnak nem igazán diplomatikus.

✎

••• A „melegek”, a saját nemük iránt vonzódó emberek nemi identitásának a korrigálása – az ötlet bornírt. Jobb jelzőm erre nincs.

Közismert, hogy az ilyen nemi orientációval rendelkező emberek nem tudják elképzelni magukat másképpen: egyéniségük, lényük része.  Valahogy úgy, ahogyan a legtöbb „hetero” sem lenne kész a maga neméhez tartozó egyénnel hálni.

Ugyancsak közismert, hogy az intelligencia-hányados emelkedésével nő a saját nemű egyedekhez való szexuális vonzódás valószínűsége. Juvál Noách Hárári, akit zseniális történész-filozófusnak tartanak, és aki maga is vallottan „meleg”, Homo Deus c. könyvében Alan Turing brit matematikus tragikus példáját említi. A zseniális matematikus a második világháború alatt megfejtette a náci német hadsereg Enigma rejtjel-kódját, megmentve hazáját a német partraszállástól. A háború után a digitális számítógépek elméletének egyik úttörője volt. Turingot az ötvenes években még büntetendő homoszexualitása miatt gyógyszeres kényszerkezelésnek vetették alá, aminek következtében öngyilkos lett.

A Tóra „férfiak együtt hálását úgy, ahogy asszonnyal hálnak” – halálos bűnnek ítéli. A kereszténység és az Iszlám ezt átvette. A biológia-vezérelte ösztönök azonban működnek: a vallások tanítói, elöljárói sem mentesek alóla, főpapokig bezárólag. 

✎

A fejlettnek mondott társadalmakban az ősi hittételeket, a vallási dogmákat pótolni látszik a számítástechnika, a genetika, a mesterséges intelligencia. Tesztekkel állapítható meg, milyen népcsoportokra jellemző génállomány rejtőzik bennünk – függetlenül attól, sőt, gyakran ellentmondva  annak, amit magunkról tartottunk, amit szüleink hagytak örökül saját származásunkról!

Az interneten hozzáférhető beszámolók és tanulmányok szerint a zsidó lakosságnak csupán egy része – főleg a kohaniták és leviták – bírnak kifejezett „zsidós” génállománnyal. Az askenázi zsidókban emellett bőségesen található szász, szláv vagy latin-tipusú gén.

Sokan alijájukat segítendő, zsidó származásukat gondolják bizonyítani az újfajta teszttel. Izrael zsidó lakossága azonban nem kutakodik saját génjeiben: éli világát. 

A palesztin-arabok vérségileg a szíriai, a beduinok a szaudiai lakossággal mutatnak közeli kapcsolatot. A dél-európai eredetű ókori filiszteus néphez, amelyről ma azonosságukat veszik, semmi közük.

Európa népei viszont, a zsidóság évszázados beolvadása és kényszerített beolvasztása következtében bőségesen hordoznak magukban zsidó genetikumot. A legtöbbet éppen a zsidóság ellen a történelemben a legsúlyosabban vétett népek utódai, így a spanyol, a portugál, az osztrák és a bajor lakosság. 

Fentitől függetlenül: a magyar genetikumhoz a legjobban az osztrákoké hasonlít. A finnekéhez egyáltalán nem…

Merre halad Föld bolygó értelmes lénye, a homo sapiens sapiens? Erre még egy bölcs rabbi sem tud válaszolni.

Amikor majd a tudomány eljut a túl nem haladható zenitre, a tudósok minden addiginál nagyobb felismerésre jutnak:

„Berésit bárá Elohim et hásámájim v´et háárec”.

Kezdetben teremtette Isten az eget és a Földet… ◙

Fedezd fel a héber nyelvet! ✍ Mindennapi ügyeinkről

Az ÁJIN – SZÁMECH – KUF (ע-ס-ק) hármas gyökből igen sok gyakori, a mindennapi életben használt kifejezés származik.

Az „észek” (עֵסֶק) jelentése: üzlet, itt is gyakori angol szóval: biznisz, de „ügy” jelentése is van. [A pontozás szerint észek, de általában eszek-nek hallatszik, az első e-t hosszan ejtve.]

A „lá’ászok” (לעסוק) főnévi igeneves alak: foglalkozni valamivel. 

Hasonló jelentésű a „lehit’ászék” (להתעסק) visszaható alakú ige is. (A felsővessző pillanatnyi megállást jelent az ÁJIN hang előtt.)

Majdnem durva visszautasítást jelent egy közeledésre, ha ezt halljuk: „Ál tit’ászék iti!” (אל תתעסק איתי) – ami azt jelenti: „Ne foglalkozz velem!” Lánynak, asszonynak mondva, ha lehet, még sértőbb lehet az „Ál tit’ászki iti!” (אל תתעסקי איתי).

Az „észek murse” (עסק מורשה) azt  jelenti: engedélyezett, bejegyzett üzlet, cég. 

Ezzel gyökeresen ellentétes tartalmú az „észek bis” (עסק ביש), amely szerencsétlen ügyet jelent: Izrael újkori történelmében számos ilyen eseményt jegyeztek fel. (A „bis” szó a „busá” בּוּשָׁה – – azaz szégyen szóval kapcsolatos.)

Az „iszuk” (עיסוק) foglalkozás, aktivitás, ténykedés. Az „ászuk” (עסוק) viszont elfoglalt. Hányszor halljuk irodában a tisztviselőtől, vagy a számítógéppel játszó gyerektől: „Áni ászuk!” (אני עסוק), illetve „Áni ászuká!” (אני עסוקה) – ha nőnemben halljuk ugyanezt.

Az „iszká” (עסקה, néha עסקא) az üzleti élet egyik kulcsszava: ügy, ügylet, tranzakció.

A „má’ászik” (מעסיק) munkáltató, munkaadó; nőnemben „má’ásziká” (מעסיקה).

A „mu’ászák” (מועסק) a munkavállaló, az alkalmazott, akit foglalkoztatnak; nőnemben „mu’ászeket” (מועסקת).

A „tá’ászuká” (תעסוקה) foglalkoztatottság, munkaviszony. Különösen új olék ismerik a „liskát hátá’ászuká” (לשכת התעסוקה) intézményét: ez az állami munkaközvetítő hivatal.

„Ászkán” (עסקן) a hivatásos közéleti ember. ◙

Héber nyelvtanítás: 

Halmos László

052-3260834

izraelihirlevel@gmail.com

Etióp intifáda: a kezdet. Milyen lesz a folytatás?

Június 30-án, vasárnap a Haifa melletti Kirját Hájimban egy szolgálaton kívüli rendőr randalírozó fiatalokra lett figyelmes. Megpróbált rendet teremteni a nyílt utcán, de azok kövekkel támadtak rá. A rendőr egyedül volt sokak ellenében, és életét veszélyben látta. Fegyverét használta. Lőtt, éspedig a támadók lába elé, elriasztás szándékával. Egy felpattanó töltény azonban az egyik rendbontót, a 19 éves Szolomon Teka nevű etióp olét halálosan megsebesítette.

Eddig a jogosan fellépő rendőr tanúsága.

A fiatalember temetését országszerte súlyos zavargások követték. Mobiltelefonokon, e-mailes levelezésen megszervezett szabotázsakciókra került sor, amelyeket etiópiai eredetű izraeli állampolgárok kezdeményeztek. Központi utakat torlaszoltak el, gumiabroncsokat égettek, autókat gyújtottak fel, rendőrökre támadtak.

✏

Az Izraelben élő etiópiai származású közösség létszáma a jelek szerint elérte azt a kritikus tömeget, amely erőt ad a többség elleni erőszakos fellépésre.

Így volt ez minden európai és észak-amerikai városban, ahová tekintélyes létszámú afrikai közösség települt be. Tömegtüntetések, kirakatok beverése és gyakran kifosztása, az ott élő őslakosok megfélemlítése, a közbiztonság veszélyeztetése. Aki ezt a tényt megemlíti, számon lehet kérni tőle a politikai korrektséget, meg lehet gyanúsítani rasszizmussal, de a tények tények maradnak.  

Nálunk, Izraelben több, de inkább kevesebb sikerrel folyik a hivatalosan zsidónak tekintett etiópiai bevándorlók integrálása. Az izraeli többség azonban nehezen fogadja be a megjelenésükben, kulturális hagyományaikban  olyannyira eltérő jövevényeket. Az önkormányzatok ódzkodnak befogadásuktól: egymásra hárítják a kormány által rendelt befogadást.

A lakosság is hasonlóan reagál. Askenázi és mizráchi egyaránt. Amelyik városnegyedben megjelennek a sötét bőrű szomszédok, onnan megkezdődik a helyiek kiáramlása. Ottmaradnak az alacsonyabb jövedelmű családok, akik nem képesek másutt lakást venni, vagy legalább bérelni.

Az iskolákban hasonló a helyzet: ha egy osztályba sok etióp gyerek kerül, a másmilyenek más osztályba kérik magukat, és ha ez nem kivihető, iskolát váltanak.

Egyéni tapasztalat: buszsofőrökként kitűnőek, reflexeik köztudottan jobbak, mint az európai vagy a közel-keleti embereké. Pénztárosként feltétlenül becsületesek, megbízhatóak.

Autóbuszról leszállva egy etióp-izraeli szaladt utánam: a zsebemből kiesett a tárcám az összes pénzemmel és irataimmal. Ő vette észre és adta a kezembe.

Miért az ösztönös ellenérzés innen és onnan? Mert az averzió kétoldalú. Különbözünk. Senki sem tehet róla.

A mindenkori kormányzat a feszültséget minden eszközzel igyekszik enyhíteni. Amikor egy-egy etiópiai olé katona sikeresen veszi a repülőtiszti vizsgát, a sajtó oldalakon át teríti az eseményt. Az egyetemeken minden erővel segítik őket, diplomásaik százalékaránya mégis alacsony.

Érzik, értik, hogy a társadalom egymásra épülő rendszereiben többnyire alárendelt szerepre vannak ítélve. Ahogyan Amerikában is, Európában is. És a hosszan tartó, megalázó kétségbeesés előbb-utóbb agressziót szül.

Izrael nagy kihívása a gyorsan szaporodó, etiópiai eredetű, önmagát zsidónak tekintő népcsoport elidegenülését megakadályozni.

✏

Etiópia, háttér

1.    Saját írásuk, ABC-jük van, sokezer éves templomaik, évezredes szakrális hagyományaik vannak. Kultúrnép, nincs vita.

2.    Etiópia a hatvanas évekig az egyetlen független fekete-afrikai állam volt (ld. Hailé Szelasszié, a „négus”, aki a II. világháború, az olasz megszállás alatt Jeruzsálemben lakott, a hatvanas években Budapesten is járt), társadalmuk mégis visszamaradott.

3.    A nyolcvanas években kezdték csoportokban Izraelbe szállítani a magukat „Beta Jiszráél”-ként, Izrael házaként meghatározó etióp törzsek tagjait, akik korábban nem tudtak róla, hogy létezik egy zsidó nép szétszórva a Földön.

4.    Nincsenek kohanitáik, nincsenek lévitáik, mint ahogyan a „golá”, a száműzetés minden törzsében vannak, Lengyelországtól, Magyarországtól Marokkóig  és Jemenig és Iránig. Nem őrizték meg a héber nyelvet és -írást. A Tóra egy géz néven nevezett nyelven maradt rájuk. Nincsenek rabbijaik, dájánjaik. Kész-jeik vannak, ritus-vezetőik, ami szerintük a rabbinak felel meg. Zsidó voltuk ezért széles körben vitatott: aligha rasszizmus okán nem engedik őket pl. a kóser bor-gyártósor közelébe, ahol csak zsidók dolgozhatnak.

5.    Afrikai probléma: állítólag jelentős hányaduk HIV pozitív, és körükben a hepatitisz is gyakori. Az izraeli orvosi kar utasítására talán nem faji megkülönböztetésből semmisítették meg az etiópiai eredetű katonák vér-adagjait. ◙