Belpol puccs Izraelben: éjjel fél háromkor Netanjáhu és Mofáz egységkormányról állapodtak meg – előrehozott Kneszet-választások törölve • Koalíció/ellenzék: 94/26!

Izrael politikai történelmében példátlan drámára került sor keddre virradó éjjel, miután a Kneszet, az éjjeli órákba nyúló szenvedélyes viták után, első olvasatban már megszavazta a Ház feloszlatását, ami lehetővé tenné a szavazások kiírását.

Ám éjjel fél háromkor Netanjáhu közölte: megállapodásra jutott a legnagyobb ellenzéki párt, a Kadima vezetőjével, Saul Mofázzal, hogy egységkormányt alapítanak. Ennek értelmében Mofáz miniszterelnök-helyettes és tárca nélküli miniszter lesz. A szeptember 4-re kitűzőtt parlamenti választások így elmaradnak.

Nem érdektelen megjegyezni, hogy Mofáz, aki mindeddig kizárt minden lehetőséget, hogy pártja része legyen a Natanjáhu-kormánynak, nem takarékoskodott a kormányfő néha a durvaságig elmenő kritikájával. Idén januárban például hazugnak nevezte a miniszterelnököt az iráni fenyegetés megítélésével kapcsolatos nézeteltérés során.

A „lecsatlakozásért” – a reggeli lapok különkiadása szerint – a Kadima megkapja két legfőbb követelését: a kormányzat választási módszerének a megváltoztatását, és az „egyenlőséget a sorozásban” – ami alatt a katonai szolgálat alól egy több évtizedes szokásjog alapján kibúvó ultraortodox (hárédi) fiatalok bevonultatását értik. 

♦

Az alakuló szuper-koalíció a 120 tagú Kneszetben 94 (!) mandátumra támaszkodhat, vagyis a 26 fős baloldali ellenzék gyakorlatilag ellehetetlenül. A szituációt jól jellemzi az egyébként erősen jobboldali szemléletű házelnök, Reuven "Rubi" Rivlin nyilatkozata: "Világnézetemmel ez egyezik, de az arányok miatt féltem a parlamentarizmuson alapuló demokráciát!"

♦

Az ellenzék vezére az új helyzetben valószínűleg Seli Jechimovics lesz, az "Ávodá" (Munkapárt) főtitkára, de az sem kizárt, hogy a tőle  balra álló "Merec" élén álló Zehává Gálonra esik majd a választás. ◙

Jóváhagyták az előrehozott parlamenti választásokat

A törvényhozási miniszteri bizottság hétfőn, május 7-én délelőtt 13 "mellette" és 4 "ellene" szavazattal jóváhagyta a szeptember 4-re előrehozott parlamenti választásokat, és azt második és harmadik olvasatra történő megszavazásra átadta a Kneszetnek.

„Jobban örültem volna, ha kitöltjük a (négy évre szóló) mandátumunkat, de egy rövid választási időszak beiktatása most helyénvaló” – mondta Binjamin Netanjáhu miniszterelnök, majd kormánya eddigi eredményeit megdicsérve elismerte: „Nem titok, hogy az utóbbi év során bizonyos fokig megrendült a kormányzás stabilitása, ami mindig torzulásokhoz vezet. Ez pedig gyengítheti a védelem, a gazdaság és a társadalom hatékony irányítását”. ◙

Összevesznek az örökségen • Arafat archivumát követelik Ramallában, Gázában

Az örökség Tuniszban van. A tárgy a PFSZ (Palesztinai Felszabadítási Szervezet) archivuma, amely lényegében a mozgalom alapítójának, a palesztin nemzeti mozgalom eddigi legkarizmatikusabb vezéregyéniségének, Jasszer Arafatnak az archivuma. 

Többen is maguknak követelik.

A sorban első helyen áll Mahmud Abbasz (Abu Mázen), a Palesztin Autonómia elnöke, Ramallah városában, aki magát a palesztin nép törvényes vezetőjének tekinti. Növekvő nemzetközi elismertsége tekintélyt biztosít számára. Nem utolsó szempont, hogy  már 1961-ben, Kuvaitban barátságot kötött az akkor még teljesen ismeretlen Arafattal, vagyis a mozgalom legrégebbi aktivistái közé tartozik.

A második követelő Iszmail Hanijje, a Gázai-övezetet kormányzó Hamasz-miniszterelnök. Ő is a palesztin nép törvényes vezetőjének tartja magát.

A klasszikus jog szerint nem esélytelen a következő követelő, Szuha Arafat sem, Jasszer Arafat özvegye, közös kislányuk édesanyja. Tavalyig, az arab világ forrongásainak kezdetéig Tuniszban élt, ám az új vezetőkkel nem „jött ki", így a közeli Málta szigetére helyezte át otthonát. Az új tuniszi rezsim, de sok palesztin hivatalnok is a palesztin mozgalom pénzének „lenyúlásával” gyanúsítja, ami nem gátolja meg abban, hogy magának követelje néhai férje bizonyára nem keveset érő archivumát.

Végül, de nem utolsó sorban, az örökösödési dráma legerősebb szereplője – a tunéziai állam, amelynek a területén és amelynek a birtokában leledzik az archivum. 

Tunézia meghallgatta a követelőket – és hallgat. Nem igyekszik kiadni a kezében lévő értéket. (A PFSZ hosszú éveken át Tuniszban működött.)

Az archivum bizonyára sok titkot őriz. A PFSZ nevű terrorszervezet, majd elismert politikai tényező arab- és nemzetközi kapcsolatai, tárgyalásai – többek között az izraeli kormánnyal,  titkosszolgálatokkal –, árulások, kiegyezések, ismeretlenségbe burkolódzó nevek és összefüggések, amelyekről talán még a Moszád sem tud.

Abu Mázent az sem izgatja, ha kínos részletek kerülnek nyilvánosságra. „Ilyenek vagyunk. Nincs takargatni valónk!” – nyilatkozott a napokban. ◙