Ron Ben-Jisáj, a Jediot Áháronot
vezető publicistája, veterán katonai szakértő, aggódó hangú vezércikkben fejti
ki véleményét az USA elnöki székében második ciklusát töltő Barack Obama elnök
közel-keleti politikájáról.
A cikkíró meglátása szerint az
Egyesült Államok elnökét egy kicsiny, zárt szakértői csoport veszi körül a
Fehér Házban, amely arra ösztönzi az elnököt, hogy minden áron jusson
megegyezésre Iránnal. Ez a politikai vonal pedig végül ahhoz vezet, hogy az
Egyesült Államok elveszíti jelenlegi vezető pozícióját a nemzetközi porondon.
E szituáció tükrében a legtöbb
döntési helyzetben lévő izraeli politikus úgy vélekedik, hogy Izrael kapcsolatai
az Egyesült Államokkal az utóbbi húsz év legsúlyosabb válságában vannak. Ebben
a helyzetben pedig Izrael nem képes többé hatást gyakorolni a Fehér Házra az
Iránnal folytatott alkudozás tárgyában.
Természetesen fennállnak a
kommunikációs csatornák a két állam között, de az izraeli vezetés egyre inkább
azt tapasztalja, hogy a valós kontaktus Washington és Jeruzsálem között valahol
megszakadt. A genfi megbeszéléseken követett amerikai vonalvezetés Izrael
szerint ezt bizonyítja.
Nem mindenki osztja ezt a véleményt. Jair
Lapid pénzügyminiszter, a Netanjáhu-kormány egyik legbefolyásosabb személyisége
a héten kijelentette: Izrael még mindig „stratégiai érték” (strategic asset, az angol szóhasználat
szerint) az Egyesült Államok számára. Mose "Bugi" Jáálon honvédelmi miniszter szerint Izrael és az Egyesült Államok viszonya az iráni fegyverkezéssel kapcsolatos nézeteltérések ellenére kitűnő, mert a két ország azonos értékeket és elveket vall magáénak.
A legmagasabb körökben azonban vannak, akik szerint Obama elnök
politikája a közel keleti régiót egyenesen a katasztrófa felé vezeti.
Izraelben úgy látják, hogy Obama
elnök egy kicsiny, zárt szakértői csoport ideológiájára támaszkodik, amelynek
lényege a nem-beavatkozás politikája Amerika részéről. Mindez korántsem
korlátozódik a Közel-Keletre: ugyanez a politika a délkelet-ázsiai
válság-övezetet is érinti. A jelenlegi amerikai külpolitikát számos megfigyelő
a „leading from behind”, vagyis a háttérből történő vezetésként jellemzi.
Ami pedig Iránt illeti, ez a
tanácsadói csoport úgy gondolkodik, hogy egy jövőbeni állandó egyezség
megengedi Iránnak, hogy elérjen az atomfegyver birtoklásának a küszöbére, de
azt át ne léphesse a nyugati hatalmak tudta nélkül. Amerikai és más megfigyelők
szerint ebben az ideológiai boszorkánykonyhában a Demokrata Párt legbaloldalibb
elemei foglalnak helyet, és céljuk, hogy az Obama második elnöki ciklusából
hátralévő három év a lehető legzavartalanabbul teljék le.
Izraeli becslések szerint ez
a politika nagyon is hamar katasztrófához vezethet: Irán egy ilyen egyezménytől
számított három hónapon belül már képes lenne előállítani az atombombához
szükséges anyagot.
Hivatalos amerikai információk szerint
az iráni atombomba prototipusán dolgozó mérnök- és tudóscsoport egyelőre nem tudott előrelépni
sem a nukleáris fegyverzet-technológia, sem a robbanófej fejlesztésében. Ez
azonban keveseket nyugtat meg az Iráni Iszlám Köztársasághoz közeli, és általa fenyegetett országokban.
Izrael azt
követeli a nemzetközi közösségtől, hogy Iránt teljességgel akadályozzák meg
abban, hogy uránt tudjon dúsítani, és plutóniumot legyen képes
előállítani. Izrael minimális követelése Irán visszavetése legalább két-három
évvel nukleáris fegyverkezési programjában.
A Roháni nevével fémjelzett „mosoly-politika”
a jelek szerint sikerrel jár. Az agresszív bel- és külpolitikát követő Iszlám
Köztársaság kitört az elszigeteltségből – helyette viszont Izrael szigetelődik
el.
Hogy
az Izrael és az Egyesült Államok közötti bizalmi válság meddig fog tartani és
milyen következményekkel fog járni – a jövő dönti el. ◙