Izraeli aggodalmak: Obama katasztrófa felé vezeti a régiót

Ron Ben-Jisáj, a Jediot Áháronot vezető publicistája, veterán katonai szakértő, aggódó hangú vezércikkben fejti ki véleményét az USA elnöki székében második ciklusát töltő Barack Obama elnök közel-keleti politikájáról.

A cikkíró meglátása szerint az Egyesült Államok elnökét egy kicsiny, zárt szakértői csoport veszi körül a Fehér Házban, amely arra ösztönzi az elnököt, hogy minden áron jusson megegyezésre Iránnal. Ez a politikai vonal pedig végül ahhoz vezet, hogy az Egyesült Államok elveszíti jelenlegi vezető pozícióját a nemzetközi porondon.

E szituáció tükrében a legtöbb döntési helyzetben lévő izraeli politikus úgy vélekedik, hogy Izrael kapcsolatai az Egyesült Államokkal az utóbbi húsz év legsúlyosabb válságában vannak. Ebben a helyzetben pedig Izrael nem képes többé hatást gyakorolni a Fehér Házra az Iránnal folytatott alkudozás tárgyában.

Természetesen fennállnak a kommunikációs csatornák a két állam között, de az izraeli vezetés egyre inkább azt tapasztalja, hogy a valós kontaktus Washington és Jeruzsálem között valahol megszakadt. A genfi megbeszéléseken követett amerikai vonalvezetés Izrael szerint ezt bizonyítja.

Nem mindenki osztja ezt a véleményt. Jair Lapid pénzügyminiszter, a Netanjáhu-kormány egyik legbefolyásosabb személyisége a héten kijelentette: Izrael még mindig „stratégiai  érték” (strategic asset, az angol szóhasználat szerint) az Egyesült Államok számára. Mose "Bugi" Jáálon honvédelmi miniszter szerint Izrael és az Egyesült Államok viszonya az iráni fegyverkezéssel kapcsolatos nézeteltérések ellenére kitűnő, mert a két ország azonos értékeket és elveket vall magáénak.

A legmagasabb körökben azonban vannak, akik szerint Obama elnök politikája a közel keleti régiót egyenesen a katasztrófa felé vezeti.

Izraelben úgy látják, hogy Obama elnök egy kicsiny, zárt szakértői csoport ideológiájára támaszkodik, amelynek lényege a nem-beavatkozás politikája Amerika részéről. Mindez korántsem korlátozódik a Közel-Keletre: ugyanez a politika a délkelet-ázsiai válság-övezetet is érinti. A jelenlegi amerikai külpolitikát számos megfigyelő a „leading from behind”, vagyis a háttérből történő vezetésként jellemzi.  

Ami pedig Iránt illeti, ez a tanácsadói csoport úgy gondolkodik, hogy egy jövőbeni állandó egyezség megengedi Iránnak, hogy elérjen az atomfegyver birtoklásának a küszöbére, de azt át ne léphesse a nyugati hatalmak tudta nélkül. Amerikai és más megfigyelők szerint ebben az ideológiai boszorkánykonyhában a Demokrata Párt legbaloldalibb elemei foglalnak helyet, és céljuk, hogy az Obama második elnöki ciklusából hátralévő három év a lehető legzavartalanabbul teljék le.

Izraeli becslések szerint ez a politika nagyon is hamar katasztrófához vezethet: Irán egy ilyen egyezménytől számított három hónapon belül már képes lenne előállítani az atombombához szükséges anyagot.

Hivatalos amerikai információk szerint az iráni atombomba prototipusán dolgozó mérnök- és tudóscsoport egyelőre nem tudott előrelépni sem a nukleáris fegyverzet-technológia, sem a robbanófej fejlesztésében. Ez azonban keveseket nyugtat meg az Iráni Iszlám Köztársasághoz közeli, és általa fenyegetett országokban.

Izrael azt követeli a nemzetközi közösségtől, hogy Iránt teljességgel akadályozzák meg abban, hogy uránt tudjon dúsítani, és plutóniumot legyen képes előállítani. Izrael minimális követelése Irán visszavetése legalább két-három évvel nukleáris fegyverkezési programjában.

A Roháni nevével fémjelzett „mosoly-politika” a jelek szerint sikerrel jár. Az agresszív bel- és külpolitikát követő Iszlám Köztársaság kitört az elszigeteltségből – helyette viszont Izrael szigetelődik el.

Hogy az Izrael és az Egyesült Államok közötti bizalmi válság meddig fog tartani és milyen következményekkel fog járni – a jövő dönti el. ◙