Halálos végű terrortámadás Hebron mellett • Az áldozat rendőrfőkapitány, öt gyermek apja • Állapotos felesége megsérült

Hétfőn, a koraesti órákban gépfegyveres terrortámadás ért két gépkocsit, amelyek a 35. sz. műúton Modiinból Hebron felé tartottak. A támadásra Tarkumijja átkelőponttól keletre, Idna palesztin város közelében került sor.

A támadás következtében az autót vezető, 47 éves Baruch Mizrachi rendőr főkapitány életét vesztette, mellette utazó, állapotos felesége közepes sérülésüket szenvedett. Egyik kilencéves gyermekük, aki a hátsó ülésen utazott, könnyebben megsebesült.

A család többi gyermeke a másik gépkocsiban utazott: ők sértetlenek maradtak.

Az áldozat öt gyermek apja volt, a legidősebb 13, a legfiatalabb 3 éves.

A Mizrachi család a Hebron mellett épült Kirját Árbá városba készült, hogy ott vegyenek részt a Széder-esten.

A tettes elmenekült. A határőrség szerda reggel még folytatja a környék palesztin településeinek az átfésülését.

Baruch Mizrachi kiemelkedő képességű katonatiszt volt, a rádióelektronikai hírszerzés egyik legkiválóbb szakembere. A rendőrség szaktudására való tekintettel kérte őt át a hadseregtől. ◙

Fedezd fel a héber nyelvet – Pészách a széder-asztalnál

Pészách az Egyiptomi Kivonulás (Jeciát Micrájim – יְצִיאַת מִצְרַיִם) – ünnepe.

A Pészách (פֶּסַח) szó pontos magyar fordítása "elkerülés", ami arra utal, hogy Izrael fiait elkerülte a rabtartóikra az Isten által mért tizedik csapás, az elsőszülöttek halála. A bibliai történet tanúsága szerint Niszán hó 14-én minden héber családnak le kellett vágnia egy bárányt és azt elfogyasztani. Vérével megjelölték a két ajtófélfát (az ajtófélfa héberül mezuzá – מְזוּזָה) és a felső szemöldökfát (ez héberül máskof – מַשְׁקוֹף). 

"És legyen a vér számotokra jel a házakon, ahol ti vagytok; látom a vért, és elkerüllek (az eredeti héber szövegben elkerültelek: ufászáchti – וּפַסַחְתִּי, innen a Pészách szó), hogy ne legyen rajtatok a pusztító csapás, amikor Egyiptom országát verem" (Mózes 2. könyve, 12. fejezet).

Mindez körülbelül 3300 évvel ezelőtt történt. Izrael népe azóta megüli a Széder estét, ami héberül léjl hászéder (לֵיל הַסֵּדֶר). A léjl a lájlá (לַיְלָה), éjjel szó birtokos alakja, a széder (סֶדֶר) szó rendet jelent: a Kivonulásról való megemlékezésnek ugyanis hagyományos rendje van. A kettő közötti HÉ – ה – a héber névelő.

A családi körben vagy nagyobb baráti társaságban történő megemlékezés alkalmával egy hálaadás-gyűjteményt olvasnak fel, amelynek szünetében költik el az ünnepi vacsorát. 

A vacsora résztvevői által felolvasott szöveg neve Hágádá (הַגָּדָה), ami szó szerint legendát, mondát jelent. Nem is csoda: a gyűjtemény lehet vagy ezer éves, de legrégibb rétegei bibliai időkre nyúlnak vissza.

Még a vacsora feltálalása előtt megízleljük az ünnep szimbólumát, a kovásztalan kenyeret, a mácá-t (מַצָּה), többesszámú alakja a mácot (מַצוֹת). Ennek askenázi, jiddises kiejtése a Magyarországon ismert „macesz” szó.

Pészách ünnepét a szolgaságból történt szabadulás emlékére chág chéruténu 
(חג חירותנו), azaz szabadságunk ünnepe, vagy chág hámácot (חַג הַמַּצוֹת), a "macesz", a kovásztalan kenyér ünnepe néven is nevezzük.

A széder során minden résztvevő négy pohár bort iszik: árbá koszot jájin
 ,(אַרְבַע כּוֹסוֹת יַיִן)aminek ugyancsak szimbolikus jelentősége van. 
Az árbá jelenti a négyet, a koszot a pohár, azaz kosz (כּוֹס) többesszámú alakja; a jájin (יַיִן) bort jelent.

Hosszan lehetne értekezni a Hágádá szövegéről és énekelve elmondott verseiről: a gyerekek, vagy a legifjabb résztvevő által feltett má nistáná (מַה נִּשְׁתַּנָּה), vagyis „miben különbözik” szavakkal kezdődő négy kérdés; a nehezen fordítható Dájénu (דַיֵנוּ) "[az is] elég lett volna"; az Echad mi jodéá (אֶחָד מִי יוֹדֶעָ) azaz „Ki tudja, mi az Egy?”; az arameus nyelven írt Chád gádjá (חַד גַּדְיָא) bűbájos, verses tanmese – de e rovat végén csak bensőséges, kellemes széder-estét kívánok: chág chérut száméách (חַג חֵירוּת שַֹמֵחַ), örömteli Szabadságünnepet! 

EGYÉNI ÉS CSOPORTOS HÉBER NYELVOKTATÁS:

Halmos László

052-3260834

izraelihirlevel@gmail.com

Üzletemberek váltják fel a politikusokat?

Vasárnap az amerikai közvetítők nélkül találkoztak az izraeli és a palesztin tárgyalók. Mindkét amerikai hazatért ünnepelni: Martyn Indyk zsidó, John Kerry római katolikus, így egyik a Pészáchot, a másik a Húsvétot tölti családi körben.

A felek a békeegyezményt célzó tárgyalásokat próbálták menteni a szomorú végtől. Az álláspontok most sem kerültek közelebb egymáshoz, viszont megegyeztek abban, hogy az ünnepek után, április 22-én vagy 23-án újra találkoznak.

Ekkor azonban már csak egy szűk hét marad a megbeszélések megmentésére április 29-ig, a tavaly július 29-én kijelölt kilenc hónapos intervallum lejártáig, amit a palesztin fél semmiképpen nem hajlandó meghosszabbítani.

*

A Jediot Áháronot napilap ünnepi száma címoldalán érdekes beszámoló jelent meg. Arról van szó, hogy a fafejű politikusok szerepét a két fél, sőt, a régió vezető üzletemberei vennék kézbe. Hiszen köztudott, hogy háborús övezetekből, konfliktusok színhelyéről menekül a befektető tőke, mint a tűztől. Ez pedig szükségszerűen munkanélküliséget, gazdasági pangást okoz itt is, ott is.

A lapok nem teszik közhírré, a politikusok sem verik nagydobra, mégis tudott dolog, hogy izraeli és palesztin üzletemberek rendszeresen találkoznak a biztonságosabb izraeli területen, vagy harmadik országban. Itt pedig felvázolják egymás előtt a vágyott békés gazdaság előnyeit és lehetőségeit: amikor az izraeli árukat nem kell ezer kilométereken át repíteni vagy a palesztin termékeket kamionokban szállítani, hanem a 8 milliós izraeli és a kb. 5 milliós palesztin, azaz összesen 13 milliós piacon teríthetnék áruikat.

A krónikus palesztin munkanélküliség is pillanatok alatt megoldódna, és Izraelnek sem kellene Kínából (!) hozatnia építőmunkásokat. A palesztin számítógépes programozókat pedig már régen igénybe veszik izraeli magáncégek, megbízható munkájuknak és az izraeli kollégáknál jóval szerényebb bérigényeiknek köszönhetően. Az izraeli textilipart is már évek óta “kiszervezték” az olcsó bérű Jordániába (aminek izraeli munkavállalók ezrei látják a kárát).

És a dolog korántsem áll meg Izrael/Palesztina határainál: Jordánia hat-hétmilliós lakossága és gazdasága is igen sokat profitálhatna a “Szentföldi közös piac” áldásaiból.

Bennfentes tel-avivi üzletemberek azt is tudni vélik, hogy a belvárosi Dizengoff Center mellett emelkedő két toronyház egyikének a legfelső emeletét évek óta egy milliárdos szaud-arábiai üzletember birtokolja, aki magánrepülőgépéből kiszállva egyenesen húszszobás lakosztályába hajt.

Csak egy kiadós csoda kellene, hogy mindez valóra váljon. Márpedig Ben Gurion, Izrael alapító miniszterelnöke megmondta: aki itt nem számít csodára, az nem realista… ◙