Üzletemberek váltják fel a politikusokat?

Vasárnap az amerikai közvetítők nélkül találkoztak az izraeli és a palesztin tárgyalók. Mindkét amerikai hazatért ünnepelni: Martyn Indyk zsidó, John Kerry római katolikus, így egyik a Pészáchot, a másik a Húsvétot tölti családi körben.

A felek a békeegyezményt célzó tárgyalásokat próbálták menteni a szomorú végtől. Az álláspontok most sem kerültek közelebb egymáshoz, viszont megegyeztek abban, hogy az ünnepek után, április 22-én vagy 23-án újra találkoznak.

Ekkor azonban már csak egy szűk hét marad a megbeszélések megmentésére április 29-ig, a tavaly július 29-én kijelölt kilenc hónapos intervallum lejártáig, amit a palesztin fél semmiképpen nem hajlandó meghosszabbítani.

*

A Jediot Áháronot napilap ünnepi száma címoldalán érdekes beszámoló jelent meg. Arról van szó, hogy a fafejű politikusok szerepét a két fél, sőt, a régió vezető üzletemberei vennék kézbe. Hiszen köztudott, hogy háborús övezetekből, konfliktusok színhelyéről menekül a befektető tőke, mint a tűztől. Ez pedig szükségszerűen munkanélküliséget, gazdasági pangást okoz itt is, ott is.

A lapok nem teszik közhírré, a politikusok sem verik nagydobra, mégis tudott dolog, hogy izraeli és palesztin üzletemberek rendszeresen találkoznak a biztonságosabb izraeli területen, vagy harmadik országban. Itt pedig felvázolják egymás előtt a vágyott békés gazdaság előnyeit és lehetőségeit: amikor az izraeli árukat nem kell ezer kilométereken át repíteni vagy a palesztin termékeket kamionokban szállítani, hanem a 8 milliós izraeli és a kb. 5 milliós palesztin, azaz összesen 13 milliós piacon teríthetnék áruikat.

A krónikus palesztin munkanélküliség is pillanatok alatt megoldódna, és Izraelnek sem kellene Kínából (!) hozatnia építőmunkásokat. A palesztin számítógépes programozókat pedig már régen igénybe veszik izraeli magáncégek, megbízható munkájuknak és az izraeli kollégáknál jóval szerényebb bérigényeiknek köszönhetően. Az izraeli textilipart is már évek óta “kiszervezték” az olcsó bérű Jordániába (aminek izraeli munkavállalók ezrei látják a kárát).

És a dolog korántsem áll meg Izrael/Palesztina határainál: Jordánia hat-hétmilliós lakossága és gazdasága is igen sokat profitálhatna a “Szentföldi közös piac” áldásaiból.

Bennfentes tel-avivi üzletemberek azt is tudni vélik, hogy a belvárosi Dizengoff Center mellett emelkedő két toronyház egyikének a legfelső emeletét évek óta egy milliárdos szaud-arábiai üzletember birtokolja, aki magánrepülőgépéből kiszállva egyenesen húszszobás lakosztályába hajt.

Csak egy kiadós csoda kellene, hogy mindez valóra váljon. Márpedig Ben Gurion, Izrael alapító miniszterelnöke megmondta: aki itt nem számít csodára, az nem realista… ◙