A katonák és a szakemberek a legújabb, eddig sehol másutt nem
használt légelhárító technikák megfelelő működését tesztelik.
Számos ellenrakéta-rendszer, így a Vaskupola (Iron Dome, Kipát
bárzel – כיפת ברזל) is a két ország közös fejlesztése, de a mérnöki fejlesztés és
a gyártás költségeinek oroszlánrészét az Egyesült Államok fedezi.
Mint azt Ejál Eisenberg tábornok, a Hátország hadtest (Pikud háóref
– פיקוד העורף) parancsnoka hangsúlyozta: egy következő nagyobb konfliktusban
az ellenség fő célpontja a polgári lakosság lesz, Izrael nagyobb városai, országútjai, vasútja, repülőterei, fő
közkekedési csomópontjai.
Izrael ellenségei nagyon jól tudják, hogy a hagyományos, hadsereg-hadsereg
ellen vívott háborúban semmilyen esélyük nincs a győzelemre, Izrael területéből
aligha tudnának egy négyzetmétert is elfoglalni. Stratégiájuk ezért minden
bizonnyal Izrael megbénítása és a lakosság demoralizálása nagyszámú rakéta
kilövésével, majd azonnali tűzszünet elérése, hogy megelőzzék az izraeli
ellencsapást. Eisenberg szerint ezért kritikus fontosságú a hátország védelme minden
jövőbeni háborúban.
Mint ismeretes, mind a libanoni központú siita Hezbollah, mind a
Gázai-övezetet uraló Hamasz (elvben annak „katonai szárnya”) a múltban számos rakétatámadást
intézett izraeli polgári célpontok ellen.
A „második libanoni háború” során, 2006-ban a Hezbollah naponta több,
mint 100 rakétát lőtt ki izraeli területre, amelyek többnyire az ország északi
részén robbantak, de a libanoni határtól 90 kilométerre lévő Hederáig is
eljutottak.
A 2012-ben, a Gázai-övezetből rakétázó Hamasz elleni hadjárat alatt
az onnan kilőtt rakéták a Gázától 60 kilométerre fekvő Tel Avivot is elérték (bár szerencsére a tengerbe hullottak).
Ma mindkét terrorszervezet lényegesen több, nagyobb hatótávolságú, pontosabban irányítható
és pusztítóbb robbanófejjel ellátott rakétával bír, mind néhány évvel korábban
– nem beszélve a távolabbi, szíriai és iráni fenyegetésről. ◙