Rámismersz? ♦ Egy dagi kandúr rejtélyes utazása 5000 kilométeren át

Három héttel ezelőtt történt a dél-angliai Newton Abbot kisvárosban. 

Egy reggel, a „Circle 8” fűszerüzlet előtt megjelent egy macska. A 28 éves eladónő, Laura Sapir mint minden reggel, kinyitotta az üzletet, mire az ismeretlen besétált, körülszaglászott. Az eladónő ebből megértette, hogy a hivatlan látogató éhes. Gyorsan megkínálta a cicát egy kis harapnivalóval, majd kitette a szűrét. Mert bármennyire is macskabarátok az angolok, egy élelmiszer-üzlet higéniája mégsem engedi meg élő állat bent tartását.

Mire Laura végzett a napi nyolcórás műszakkal, már el is feledkezett a reggeli eseményről. Ám amint kifelé tartott az üzletből, ott látta a macskát, amint türelmesen várakozott rá. A fárasztó műszak után a fiatalasszony inkább pihenni kívánt: felment az üzlet fölötti lakásába, ám a cica oda is követte.

Laura ételt-italt tett elé, amit a hivatlan vendég gyorsan eltüntetett. A barna cirmos nem tiltakozott, amikor vendéglátója karjaiba vette, és kocsiján elvitte az ismerős állatorvoshoz, hogy közösen kiderítsék, honnan szökött el a láthatóan gondozott és jól táplált állat.

Az orvos gyakorlott keze pillanatok alatt felfedezte a bunda alá beültetett csipet. Leolvasó műszere kimutatta, hogy a miniatűr áramkör amerikai gyártmányú, és, hogy a cica – izraeli illetőségű!

A történetnek itt akár vége is lehetne, ha nem lenne egy brit törvény, amely tiltja az állatokba ültetett csipek adatainak a közzé tételét. Így egyelőre rejtély marad, miképpen tehetett meg egy barna cirmos kandúr 5000 kilométert Izraelből az angliai vidéki kisvárosba.

„Már egészen a házhoz tartozik. Megszokott itt. Mégis tudni szeretném, hogyan került a városunkba, kik a gazdái, hogyan vesztették el. Közel lakom a város vasútállomásához: talán erre utazott a gazdájával, és egy óvatlan pillanatban kiugrott a vonatablakon” – mondja Laura.

Az állatorvosi klinikán elmondták: ha tulajdonosa a képről felismeri a macskát, az amerikai csipet forgalomba hozó vállalathoz fordulhat, amelynek a szolgáltatását igénybe vette, amikor a macska bundája alá beültettette, a vállalat pedig már kiadhatja holléte pontos adatait.

A brit újságok pletykarovatai terjedelmesen foglalkoznak a doromboló vándor rejtélyével, aki jóízűen fogyasztja az angol macskatápot, de szíve talán mégis hazahúzza... ◙

FORRÁS: Daily Mirror; Jediot Ahronot

A nyugati hatalmak hét hónappal elhalasztották az Iránnal folyó tárgyalások végső határidejét

Amint az várható volt, hétfőig a "hatok" és Irán külügyi képviselőinek nem sikerült tető alá hozni a végleges megállapodást az iráni atomprogramról. Hét hónappal későbbre halasztották a tárgyalások lezárásának végső határidejét - közölték Bécsben a tárgyalásokon részt vevő külügyminiszterek.

Izrael, az Egyesült Államok és több európai állam meggyőződése, hogy Irán békés célúnak mondott atomprogram örve alatt nukleáris fegyver kifejlesztésén dolgozik. Az iráni kormány ezt következetesen tagadja.

Netanjáhu miniszterelnök közölte: Izrael aggodalommal figyeli az Iszlám Köztársaság nukleáris technológia-fejlesztése korlátozására irányuló megbeszéléseket, és üdvözölte a halasztást, mondván, jobb, ha semmiféle megállapodás nem születik, mintha egy rossz egyezményben állapodnak meg, amely Iránnak szabad kezet ad nukleáris kapacitása fejlesztéséhez.

Haszan Roháni, Irán miniszterelnöke a halasztás tényét Irán "valódi győzelmének" nevezte.

Netanjáhu hangsúlyozta Izrael jogát az önvédelemre, és arra kérte a nyugati hatalmakat, hogy a hét hónapos meghosszabbítás ideje alatt szigorítsák az Irán ellen hozott intézkedéseket. ◙

Halálvonal ♦ Órákon belül lejár az Iránnak adott határidő

Deadline – így fejezi ki az angol nyelv a magyar „határidő” fogalmát. Szó szerint: „halálvonal”, vagy „halottvonal”. Ami november 24-én, hétfőn jár le.

Eddig a napig kell – azaz, a jelek szerint, kellett volna – megegyezésre jutni Irán, illetve a „hatok”: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország és Kína képviselőinek.

Eredetileg ez év július 20-ig kellett volna aláírni az iráni atomprogramról szóló végleges megállapodást, amely a Genfben 2013. novemberében aláírt ideiglenes megegyezést váltotta volna fel. Akkor a megbeszéléseket négy hónappal elhalasztották, november 24-ig.

Az irániak, látván Amerika és Európa határozatlanságát és türelmetlen szomjukat a gazdaságukat éltető kőolajra, időhúzásra, kivárásra játszanak. Bécsben közölték: szinte lehetetlen végleges megállapodásra jutni a kijelölt határidőre. Újabb határidőket fognak javasolni, amit a „hatok” bizonyára elfogadnak. 

A legvalószínűbb fejlemény: egy, a lényeget megkerülő keretegyezmény elfogadása, amely a konkrét kötelezettség helyett homályos „irányelveket” fog tartalmazni.

A lényeg pedig az iráni urándúsító centrifugák száma és azok minősége. Európa az Iránra kivetett nemzetközi gazdasági szankciók feloldásával, és „hatalmas előnyökkel” kecsegteti az Iszlám Köztársaságot, amennyiben hajlandó korlátozni az urándúsítást, és annak végrehajtását semleges országokból érkező ellenőrök vizsgálhatják.

Irán viszont ragaszkodik nagyszámú és modern urándúsító centrifuga megtartásához. Amerika és az Európai Közösség ezek katonai célú felhasználására gyanakszik, míg az iráni kormány azt hangoztatja, hogy atomprogramja békés célú.

Nem tudható, Izrael hogyan reagál az újabb teheráni időhúzásra. Nyilvánvaló, hogy az újabb fél éves, vagy egy éves halasztás alatt Irán szorgalmasan bővíti majd nukleáris létesítményeit, és egyre közelebb kerül az első atombomba összeszereléséhez.

Iráni jelentés szerint a legújabb fejlesztésű „Fatech” tipusú hosszútávú rakétákkal látták el a libanoni Hezbollah terrorszervezetet. A féltonnás robbanófej hordozására képes rakéták – fenti jelentés szerint – Izrael bármely pontját elérik, beleértve a loddi Ben Gurion repülőteret, és a dimonai nukleáris kutatóközpontot.

„Israel is a one-bomb country” – jelentette ki nemrégen Hasemi Rafszandzsáni volt iráni elnök. Izrael egybombás ország. Vagyis egyetlen bombával letörölhető a térképről, ahogy nem egy iráni vezető, nem is egyszer kilátásba helyezte.

Vajon Izrael megvárja, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság eljusson az atomfegyver küszöbére, és átlépje azt?

Vajon Izrael kormánya, hadserege, főképpen légiereje megértően kivár az utolsó pillanatig, nehogy „türelmetlenségével” kényelmetlen helyzetbe hozza szövetségeseit?

Vajon érti-e Észak-Amerika és Nyugat-Európa, hogy ők a Világkalifátus – lett légyen az szunnita vagy siita – következő célpontjai? ◙