Halálvonal ♦ Órákon belül lejár az Iránnak adott határidő

Deadline – így fejezi ki az angol nyelv a magyar „határidő” fogalmát. Szó szerint: „halálvonal”, vagy „halottvonal”. Ami november 24-én, hétfőn jár le.

Eddig a napig kell – azaz, a jelek szerint, kellett volna – megegyezésre jutni Irán, illetve a „hatok”: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország és Kína képviselőinek.

Eredetileg ez év július 20-ig kellett volna aláírni az iráni atomprogramról szóló végleges megállapodást, amely a Genfben 2013. novemberében aláírt ideiglenes megegyezést váltotta volna fel. Akkor a megbeszéléseket négy hónappal elhalasztották, november 24-ig.

Az irániak, látván Amerika és Európa határozatlanságát és türelmetlen szomjukat a gazdaságukat éltető kőolajra, időhúzásra, kivárásra játszanak. Bécsben közölték: szinte lehetetlen végleges megállapodásra jutni a kijelölt határidőre. Újabb határidőket fognak javasolni, amit a „hatok” bizonyára elfogadnak. 

A legvalószínűbb fejlemény: egy, a lényeget megkerülő keretegyezmény elfogadása, amely a konkrét kötelezettség helyett homályos „irányelveket” fog tartalmazni.

A lényeg pedig az iráni urándúsító centrifugák száma és azok minősége. Európa az Iránra kivetett nemzetközi gazdasági szankciók feloldásával, és „hatalmas előnyökkel” kecsegteti az Iszlám Köztársaságot, amennyiben hajlandó korlátozni az urándúsítást, és annak végrehajtását semleges országokból érkező ellenőrök vizsgálhatják.

Irán viszont ragaszkodik nagyszámú és modern urándúsító centrifuga megtartásához. Amerika és az Európai Közösség ezek katonai célú felhasználására gyanakszik, míg az iráni kormány azt hangoztatja, hogy atomprogramja békés célú.

Nem tudható, Izrael hogyan reagál az újabb teheráni időhúzásra. Nyilvánvaló, hogy az újabb fél éves, vagy egy éves halasztás alatt Irán szorgalmasan bővíti majd nukleáris létesítményeit, és egyre közelebb kerül az első atombomba összeszereléséhez.

Iráni jelentés szerint a legújabb fejlesztésű „Fatech” tipusú hosszútávú rakétákkal látták el a libanoni Hezbollah terrorszervezetet. A féltonnás robbanófej hordozására képes rakéták – fenti jelentés szerint – Izrael bármely pontját elérik, beleértve a loddi Ben Gurion repülőteret, és a dimonai nukleáris kutatóközpontot.

„Israel is a one-bomb country” – jelentette ki nemrégen Hasemi Rafszandzsáni volt iráni elnök. Izrael egybombás ország. Vagyis egyetlen bombával letörölhető a térképről, ahogy nem egy iráni vezető, nem is egyszer kilátásba helyezte.

Vajon Izrael megvárja, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság eljusson az atomfegyver küszöbére, és átlépje azt?

Vajon Izrael kormánya, hadserege, főképpen légiereje megértően kivár az utolsó pillanatig, nehogy „türelmetlenségével” kényelmetlen helyzetbe hozza szövetségeseit?

Vajon érti-e Észak-Amerika és Nyugat-Európa, hogy ők a Világkalifátus – lett légyen az szunnita vagy siita – következő célpontjai? ◙