Fedezd fel a héber nyelvet ♦ Mindennapi rövidítéseink

A héber nyelv sajátossága a tömörség. Egy irodalmi mű héber fordítása terjedelemben általában rövidebb, mint az eredeti.

Ezt pedig csak fokozza, hogy előszeretettel alkalmaz rövidítéseket.

A két vagy három szóból álló fogalmak vagy intézmények nevei kezdőbetűiből álló rövidítéseket – héberül ráséj tévot (ראשי תיבות) – kapásból felismerhetjük a betűk között elhelyezett " kettős felsővesszőkről.

Vallásos tárgyú iratok, szórólapok, újságok fejlécéről nem maradhat el a ב"ה (BÉT-HÉ), ami a Báruch háSém (ברוך ה'), az áldott az Örökkévaló rövidítése, ahol a ה' maga is rövidítés: a négybetűs Istennévé. Vallásos emberek levelei általában a בס"ד betűkkel kezdődnek, ami a bösziátá dis’májá (בסיעתא דשמיא), azaz Isten segítségével arameus kifejezés „ráséj tévot”-ja.

Az Új Kelet újság címfelirata alatt az egykori főszerkesztő, dr. Marton Ernő neve mellett látható a ז"ל rövidítés, ami a zichro livráchá (זכרו לברכה), vagyis az áldás emlékére szavak helyében áll. Nagy rabbik, „cádikok”, vagyis igaz emberek neve után a „zécher cádik livráchá” (זכר צדיק לברכה) dukál, amit a זצ"ל betűkkel jelölnek.

A zsidó hagyomány alapja a héber Biblia, amit három fő összetevője: a Tóra (Mózes öt könyve), a Próféták könyvei és az Iratoknak nevezett ősi tekercsek, héberül Torá, Növiim, Ktuvim ( (תורה, נבאים, כתובים . rövidebben a Tánách (תנ"ך). Ezt így is ejtjük, míg az előbbiek esetében kimondjuk a teljes szavakat.

Izrael országát héberül Erec-Jiszráélnek – ארץ ישראל – nevezzük: közkeletű rövidítéssel א"י (ALEF-JUD).

Érdekességképpen megjegyezzük: a Palesztina brit mandátum által kibocsátott font-bankjegyeken az angol  „Palestine Pound” felirat alatt a „Font palestinái” (פונט פלשתינאי) héber felirat állt, mellette csak zárójelben lehetett az (א"י).

Ilyen rövidítések a zsidó családnevekben is megjelennek. A gyakori Katz családnévnek például semmi köze a macskához (németül ezt jelenti), inkább a kohanitákhoz, a 3300 évvel ezelőtt élt Áron főpap leszármazottaihoz: a כ"ץ (KÁF-CÁDI) a kohén cedek (כהן צדק) rövidítése, amit talán az igaz Isten papjaként fordíthatnánk.

A Szegál (סג"ל) családnév is a Templom-szolgálat emléke: a szegel leviim (סגל לויים), vagyis a leviták kara, akik a Szentélyben az istenszolgálatot ellátták. Marc Chagall, a legnevesebb zsidó festőművész eredeti neve Moise Szegálov volt.

A középkor egyik legnevesebb zsidó Tóra-magyarázója, akiknek munkássága a mai zsidó életre is rányomja a bélyegét, Slomo Jicchaki rabbi – רב שלמה יצחקי – volt (1040 – 1105), akit rövidítés-nevén inkább Rási-ként (רש"י) ismernek.

A másik középkori bölcs Rabbi Mose ben Majmon – רב משה בן מימון (1137 – 1204) orvostudor és rabbi, akit neve kezdőbetűiről inkább a Rambam (רמב"ם) néven ismernek.

Hadd büszkélkedjen e sorok írója is a maga kabbalista ősével. Apai-nagyanyai dédapám, Nack Mihály családneve is ilyen rövidítéses, szaknyelven abbreviációs név. A németesen hangzó Nack, héber írással נ"ק a nécer kdosim (נצר קדושים), vagyis mártírok ivadéka szavak rövidítése.

A zsidóság körében aktív haszid mozgalom a kiindulási helyéről Lubavicsinak is nevezett Chabad (חב"ד).  A hárombetűs rövidítés a bölcsesség, értelem, tudás, héberül a chochmá, biná, dáát (חכמה, בינה, דעת) szavakat rejti magában.

A mindennapi fogalmak is bővelkednek a rövidítéses kifejezésekben. Az értéktöbblet-adó, a máám (מע"מ) „leánykori neve” mász erech muszáf (מס ערך מוסף). A báám (בע"מ) a böérávon mugbál (בערבון מוגבל) –  korlátolt felelősségű társaság – szavak közkeletű rövidítése.

A Nátbág (נתב"ג) a Ben Gurion repülőtér, Nömál-töufá Ben Gurion (נמל תעופה בן גוריון) kezdőbetűi.

A máám és a Nátbág kifejezéseket így, rövidített alakban is ejtik; a báám-ot hol így, hol rövidítetlen  formájában.

Az askenázi zsidóság körében igen gyakori rövidítéses (abbreviatúrás) családnevek legtöbbször híres rabbi ősöket, vagy bibliai idézeteket rejtenek, amelyekkel valamikori megalkotóik szívesen azonosultak.

Ilyen például a Basch (ב"ש) név, amely a Ben Simon (בן שמעון) rövid változata.

A Brüll vagy Brill (ברי"ל) név a Ben Ráv Joná-Lév (בן רב יונה לב), vagyis a Joná-Lév rabbi fia rövidítése.

A Schatz (ש"ץ) családnév a sáliách cibur (שליח ציבור) szavakat rejti: szó szerinti jelentése „a közösség küldöttje”, aki valójában a hitközösség kántora. 

Sok olvasónk emlékezhet még a néhai Schück Jenő magyarországi ortodox főrabbira, aki ugyancsak abbreviációs nevet viselt. A Schück, Schick vagy magyarosított változatban Sík nevek a שי"ק a „Sém Jiszráél kádos” (שם ישראל קדוש) szavakat takarják, azaz „Izrael neve szent”, minthogy e nevet Isten angyala adta Jákob ősapánknak (Mózes 1, 32:29).

Jellemzően zsidó családnév az Atlasz, vagy Atlas (אטל"ס). Sokan viselőik közül sincsenek tudatában, hogy nevük egy zsoltár-idézetet hordoz: Ach tov l’Jiszráél szela   (אך טוב לישראל סלה), vagyis „Milyen jó Izraelnek” (Zsoltár 73:1).

Eddig egyetlen Nobel-díjas írónk, Smuel Joszef Agnon (שמואל יוסף עגנון) két személynevét Sáj-nak rövidítette (ש"י) ami önmagában is megáll, mint név: ajándékot jelent.

Az újhéber költészet legnagyobb alakja, Chájim Nachman Bialik (חיים נחמן ביאליק) emlékét Tel Avivban két utca is hirdeti: az egyik a rechov Bialik – itt állt a háza – a másik egy fasor, a Szdérot Chén (שדרות ח"ן), amely a Rábin tértől a Hábimá térig vezet.  A Chén (ח"ן) két héber betűje a Chájim és a Nachman nevek rövidítése. Ennek is van jelentése: kellem, tetszés.

Izrael Állam harmadik elnöke volt Zalman Sázár (זלמן שז"ר), aki családnevét, a Sázár-t eredeti nevéből, a Snéur Zalman Rubasov (שנאור זלמן רובשוב) szófőiből alkotta meg.

Legközelebb, ha a Jó Isten is úgy akarja, vagyis אי"ה – im jirce háSém (אם ירצה ה') – innen folytatjuk. ◙

HÉBER NYELVOKTATÁS:

HALMOS LÁSZLÓ

052-3260834

izraelihirlevel@gmail.com

Legfrissebb felmérés: a nagy többség nem hisz az izraeli-palesztin béketárgyalások sikerességében

Az Izraeli Demokrácia Intézet havonta készít közvélemény-kutatást fontos izraeli közéleti témákról. A legfrissebb, júniusi felmérésből kiderül, hogy az izraeliek közel kétharmada támogatja a béketárgyalásokat Izrael és a Palesztin Autonómia között, de a zsidó megkérdezettek többsége pesszimista azok pozitív kilátásait illetően.

Az izraeli zsidók kevésbé, az izraeli arabok sokkal inkább támogatják az úgynevezett békefolyamatot. 

A külvilág és Izrael viszonyával foglalkozó kérdésekből az is kiviláglik, hogy az izraeli zsidók többsége szerint még a nyugati országok is kettős mércét alkalmaznak Izraellel szemben, vagyis többet követelnek Izraeltől, mint más, háborús feszültségekkel küzdő államoktól.

A megkérdezettek bő harmada támogatta határozottan, míg további 29 százalék mérsékelten a béketárgyalásokat, ami lényegesen több, mint az ellenzők 28 százalékos részaránya.

Az izraeli zsidók és az arabok álláspontja között jelentős eltérés mutatkozik. A zsidó többségnek (6.2 millió) 29 százaléka áll a tárgyalások folytatása mellett és egyharmada ellene. Az izraeli arabok (egy és negyedmillióan vannak) 62 százaléka határozottan a tárgyalások mellett áll és 8 százaléka ellenzi. A hiányzó százalék bizonytalan választ adott, vagy semmilyet.   

Az izraeliek alapvetően pesszimisták a béketárgyalások sikerességét illetően. Tízből hét izraeli nem hisz abban, hogy a következő években a tárgyalások békét eredményeznek a felek között. A bizakodók aránya csak 28 százalékos.

Az arabok között is kisebbségben vannak azok, akik hisznek a tárgyalások eredményességében.

A béke kilátásait ma mindkét szektor pesszimistábban ítéli meg, mint a tavaly ilyenkori felmérés alkalmával. ◙

Az ISIS és az El Kaida már Gázában van, de a kormány még nem vette észre ♦ Kik lövik a rakétákat Askelonra? ♦ Abszurd helyzet a Gázai-övezetben

A titkosszolgálati kapcsolataira hivatkozó DebkaFile internetes portál figyelem-felkeltő tanulmányt tett fel a napokban a honlapjára.

A Debka hírszerzési infóit, katonai helyzetértékeléseit külföldi tényezők is hajlamosak komolyan venni, talán abból a feltételezésből, hogy a közöltek valóban a legmagasabb „echelon”-ből, első vonalbeli vezető körökből  származnak, akiknek azonban a hivatalos megnyilatkozás ilyen vagy olyan szempontól nem kívánatos.

Az alább idézett cikk  a Gázai-övezet katonapolitikai helyzetével foglalkozik. Nevezetesen azzal a kérdéssel, hogy kik kezdeményezték az utóbbi hetekben a „rakéta-csöpögtetést”, az alkalmanként egy vagy két rakéta kilövését, talán szándékosan nem sűrűn lakott településekre, de úgy, hogy az megzavarhassa a tavaly nyáron lezajlott „Cuk éjtán” hadművelet lezárása után bekövetkezett viszonylagos nyugalmat.

Hosszú szünet után május 27-én, szerdán, majd egy héttel későbben, június 3-án, legutóbb pedig június 6-án, szombat este lőttek ki rakétát a Gázai-övezetből.

Június 7-én, vasárnap reggel a honvédelmi minisztérium olyan döntést hozott, mely szerint nem érdemes az eddig is hatástalan reakcióval élni, vagyis a légierő néhány gépét „felemelni”, hogy bombát dobjanak a Hamasz által előzőleg gondosan kiürített gyakorlótereire vagy raktáraira.

A vasárnap a rakétázás reakciójaként lezárt Kerem Salom és Erez átjárókat hétfőn újból megnyitották.

Mose „Bugi” Jáálon honvédelmi miniszter minden egyes rakéta után elismétli: Izrael a Hamaszt tekinti felelősnek minden, az országot a Gázai-övezetből ért támadásért.

Ámosz Gilád tartalékos tábornok a TV2 szombat esti „Találkozás a sajtóval” (P’gos et háitonut) műsorában azt állította, hogy a Hamasz jelenleg nem érdekelt a helyzet eszkalációjában, és minden erejével igyekszik a tűzszünetet fenntartani.

Csakhogy ez az utóbbi hetekben ez nem mindig sikerül neki.

A Debka felteszi a kérdések kérdését: tudják-e az izraeli nemzetvédelem felelősei, mi megy pontosan a Gázai-övezetben? Foglalkozik-e a katonai vagy bármilyen más elhárítás azzal a fogas kérdéssel, hogy meddig marad a Hamasz a meghatározó erő?

A legutóbbi rakétatámadásokért egy hosszúnevű, mindeddig ismeretlen szervezet, a „Sejk Omar Haddad zászlóalj” vállalta a felelősséget. Ez a terrorsejt viszont az „Anszar Bejt Al Makdisz” szervezet alá tartozik, amely a Szináj félszigeten terrorizálja a lakosságot és az egyiptomi fegyveres erőket, amellett nem egy határincidenst provokált Izraellel.

Az „Anszar” pedig az El Kaida és az Iszlám Állam részének vallja magát.

A 360 km²-es Gázai-övezetben tehát egyszerre van jelen a libanoni siita Hezbollah szövetségese, vagyis a Hamasz, és annak halálos ellensége (legalábbis Szíriában és Irakban), a szunnita ISIS, vagyis az Iszlám Állam egyre ütőképesebb szövetségese.

Lehetséges, hogy a Hamasz vezetése felfogta, hogy Izraelen és hadseregén kívül az egész Közel-Keleten nincsen olyan erő, amely képes megfékezni a fekete zászlós Világkalifátus egyre félelmetesebb katonai erejét is?

A szituáció abszurd és egyedülűálló. Csak remélni lehet, hogy az izraeli katonai elhárítás pontosan tisztában van a Gázai-övezetnek nevezett sakktábla figuráival, azok jelentőségével és elhelyezkedésével. Mert Izrael csak így képes megtalálni a követendő stratégiát és alkalmazni a megfelelő taktikát az alig áttekinthető kusza gázai viszonyok közepette. ◙