Izraelben is vetítik. Az itteni lapokban is megjelentek méltatások az Oscar-díjkiosztásokkal kapcsolatos cikkekben: a "Ben sel Saul" (בן של שאול) látható több izraeli moziban, héber feliratozással.
A nagyon tehetséges, mindössze 39 éves rendező saját visszaemlékezése szerint már 10 évesen horrorfilmet készített a ház pincéjében. Most ezt nagyban ismételte meg: az auschwitzi Sonderkommando elfásult zsidó páriájának lelki vívódásait kísérelte meg boncolni. Aki látta a filmet, sokáig nem fog tudni mosolyogni. (Itt ajánlom Hermann Ildi nagyszerű képsorozatát, amelyben a szereplőkről villant fel egy-egy portrét, filmforgatás közben.)
Hogy mit nyert az alkotással a filmművészet? Egy, a Holokausztról szóló, minden eddiginél egyedibb rémfilmet.
Nem láttam a Saul fiát. Nem is tervezem megnézni. Eleget járták körül a témát, a történelem eddigi legnagyobb botrányát ahhoz, hogy a népek a zsidó népet a Holokauszttal asszociálják, hogy a legtöbb Izraelen kívül – például Magyarországon – élő zsidó a maga önazonosságát a Holokauszt árnyékában alakítsa. És ez nem jó, nem egészséges.
A múltat eltörölni nem lehet, de örülnék az olyan filmeknek, amelyekben a rendezői fantázia Izrael jövőjébe tekint. Olyan filmeknek, amelyek talán nem nyernek nemzetközi díjakat, de azt üzenik a nézőnek, hogy a sikeres Zsidó Állam (amely, és ezt dőreség lenne tagadni, Auschwitz hamujából támadt fel) biztosítja, hogy soha, a történelem hátralévő éveiben sorsunkat más ne vehesse kezébe.
Amúgy "látatlanul" is őszintén gratulálok Nemes-Jeles Lászlónak, Clara Royer-nek, Röhrig Gézának és a film többi alkotójának és szereplőjének. ◙
