Izraelben is vetítik. Az itteni lapokban is megjelentek méltatások az Oscar-díjkiosztásokkal kapcsolatos cikkekben: a "Ben sel Saul" (בן של שאול) látható több izraeli moziban, héber feliratozással.
A nagyon tehetséges, mindössze 39 éves rendező saját visszaemlékezése szerint már 10 évesen horrorfilmet készített a ház pincéjében. Most ezt nagyban ismételte meg: az auschwitzi Sonderkommando elfásult zsidó páriájának lelki vívódásait kísérelte meg boncolni. Aki látta a filmet, sokáig nem fog tudni mosolyogni. (Itt ajánlom Hermann Ildi nagyszerű képsorozatát, amelyben a szereplőkről villant fel egy-egy portrét, filmforgatás közben.)
Hogy mit nyert az alkotással a filmművészet? Egy, a Holokausztról szóló, minden eddiginél egyedibb rémfilmet.
Nem láttam a Saul fiát. Nem is tervezem megnézni. Eleget járták körül a témát, a történelem eddigi legnagyobb botrányát ahhoz, hogy a népek a zsidó népet a Holokauszttal asszociálják, hogy a legtöbb Izraelen kívül – például Magyarországon – élő zsidó a maga önazonosságát a Holokauszt árnyékában alakítsa. És ez nem jó, nem egészséges.
A múltat eltörölni nem lehet, de örülnék az olyan filmeknek, amelyekben a rendezői fantázia Izrael jövőjébe tekint. Olyan filmeknek, amelyek talán nem nyernek nemzetközi díjakat, de azt üzenik a nézőnek, hogy a sikeres Zsidó Állam (amely, és ezt dőreség lenne tagadni, Auschwitz hamujából támadt fel) biztosítja, hogy soha, a történelem hátralévő éveiben sorsunkat más ne vehesse kezébe.
Amúgy "látatlanul" is őszintén gratulálok Nemes-Jeles Lászlónak, Clara Royer-nek, Röhrig Gézának és a film többi alkotójának és szereplőjének. ◙
Laci, meg tudom érteni azt hogy szivesebben látnál filmet a nagyon sikeres Izraelről....ez érthető és jogos igény egyúttal. Bár tényleg ne kellene ilyen filmeket csinálni, vagy azért mert nem a valóságon alapszik - de ez sajnos, tudjuk hogy megtörtént - vagy azért mert nem kell a kollektiv emlékezetet serkentgetni, mert magától is jól működik, egyuttal megakadályozva ezzel azt, hogy a jövőben ilyen horrorisztiku rémség megtörténhessen ismét - de mint tudjuk ez sem müködik. Személyes érintettség okán, ha nekem ilyen lenne, nem biztos hogy én is meg tudtam volna ezt a filmet nézni, ezért is értem meg azokat, akik úgy döntenek, hogy inkább kihagyják. Viszont ott a másik nagy igazság is, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, hogy ugymond amely nemzet nem tanul a múlt történelméből, - és itt most nem Izraelre gondolok elsősorban, - az a nem zet megérdemli hogy mégegy leckét kapjon a történelemtől....vagy mit gondolsz, éppen miért Németország óckolódott leginkább a film bemutatásától ? Mert nem akarják látni ismét ezt a szégyent? Ja, biztos azért is .... De azért is, mert ismét jön ki a sírjából az antiszemitizmus rémje, és nem csak Németországban, hanem Magyarországon, és Európaszerte mindenütt....ezért szükséges egy ilyen filmet készíteni, hogy emlékeztesse azokat a nemzeteket, akik nyakig benne voltak abban hogy ezt tették a zsidókkal, hogy felébressze a kollektív lelkiismeretüket, hogy SOHA TÖBBÉ EZT NEM TEHETIK MEG A ZSIDÓKKAL .....Sajnos ma muszáj ilyen filmeket még készíteni, az emlékeztetés okáért....és tudom egy zsidónak ezt látni botrány, mert annyira embertelen, annyira gyalázatos.....de tudod, az igazi botrány mégis az hogy ez megtörténhetett....és az pedig még sokkal nagyobb botrány lenne, hogy mindezek fényében csendbe maradnának, azok akik ez ellen - akár ilyen megrázó és felrázó filmekkel is - tehetnek valamit, bármit....nn
VálaszTörlésMég annyit végezetül, ennek a filmnek nem örülni kell....az már elég perverz dolog lenne, ha az ember ilyennek örülne - hanem fel kell hogy ébresszen sokakat, hogy emlékeztessen, hogy elriasszon a szomorú igazság megismertetésével attól, hogy elfelejthesse az emberiség azt, hogy mi az aminek SOHA TÖBBÉ NEM SZABAD MEGTÖRTÉNNIE....
VálaszTörlésKedves Halmos László! Megértem az álláspontodat, de nem értek vele egyet. A Saul fia című film nem neked szól, ahogy nekem sem. Nem nekünk kell szembesülnünk újra és újra ezzel a tragédiával, hanem azoknak, akik kétségbe vonják, esetenként egyszerűen letagadják annak részeit vagy egészét. Ami nekünk szól, az a szirénák hangja Jom HáSoá-kor. Nekünk az a két perc lehajtott fejjel emlékezve töltött két perc szól évente, mert mi pontosan tudjuk, hogy mi történt és mi az ami nem történhet meg még egyszer a világon, nem csak zsidókkal, de egyetlen emberrel sem. A film azoknak szól, akik képtelenek elképzelni, hogy mi történt akkor és ott, akiknek a felfogáshoz szükséges, hogy emberi arcot kapjon a Soá. A sikernek pedig igenis örülnünk illik, mert az alkotók hatalmas dolgot vittek véghez. Igazad van, jó lenne Izrael jövőjéről, felemelkedéséről is látni filmeket, na, azok szólnának nekünk. Remélem, idővel ilyenek is születnek majd. :)
VálaszTörlésHolokauszttúlélőként sajnos eddig képtelen voltam megnézni a filmet (talán egyszer...).
VálaszTörlésDe azért nem vagyok erre büszke, és nem osztom az észt olyan filmről, amit nem is láttam. Amit tudok a filmről, annak fényében nettó csacsiság, amit Halmos László ír.
És azt a véleményt is hallottam (meglehetősen autentikus személyektől, kivéve természetesen az antiszemitákat), hogy ez NEM holokausztfilm.
Mindezek után nem tudom, hogy jön ide Izrael jövője és egyebek?