Az „Átlépés”, vagy „Kihagyás”
ünnepe (a héber pászách – פָּסַח – igéből) körülbelül 3300 éves.
Az idén április 10-én, hétfőn este
kezdődő Peszách egyike a három zarándokünnepnek (a másik kettő a Sávuot és a
Szukot). A jeruzsálemi Szentélyek fennállása idején a Jeruzsálembe vezető utak
javítását harminc nappal Peszách előtt kezdték el, hogy az ünnepre felmenő több
százezer zarándok nehézség nélkül juthasson fel a szent városba.
✤
Van egy nép, amelyik ennyi idő óta
– harminchárom évszázada! – megemlékezik egy természeten túli
eseménysorozatról, legyen akár derű, akár ború fölötte, éljen bármely ég alatt.
A drámát a Hágádá – הגדה
– magyarul „Monda” – eleveníti
fel. A Tíz Csapás és az utána következett kivonulás ősi magyarázataival a
Széder-estén a keletlen kenyérrel, amelynek a héber neve mácá – מַצָּה – többes
számban mácot – מצות – amit az európai, zömmel
askenázi zsidók macesznak ejtenek, és a zsoltárok, dícséretek közben négy pohár
bort is felhajt minden résztvevő.
Végül a bájosan bumfordi, arameus nyelvű „Gödölye-dal” (Chád gádjá – חַד גַּדְיָא – eléneklése következik. Utána
így búcsúznak a Pészách ünnepet köszöntő Széder-esttől: „Jövő évben a megépült
Jeruzsálemben” (Lösáná hábáá biJ’rusálájim hábnujá –לשנה הבאה בירושלים הבנויה) – ami
alatt az újjáépült Templom körüli fővárost kell érteni.
Aminek az újjáépülése nem lesz egyszerű dolog, nem mindenki fogja szeretni.
✤
Két nemzedéke már, hogy történelme
legnagyobb pusztítása óta és e pusztulás következményeként e nép egyre nagyobb
hányada a maga független államában él. Az itt születetteknek és a régi
izraelieknek nincs szüksége magyar vagy egyéb nyelvű fordításra: magától
értetődően olvassa a Széder héber imáinak, „pijut”-jainak (vallásos
költeményeinek) a szövegét. Az arameus szövegű verseket is kívülről fújják a
gyerekek.
A Hágádá szövege évszázadok óta
változatlan.
Egyik megállapítása hátborzongató.
Észre sem vesszük, hogy éppen ez az egész narráció központi eleme, az emberi
történelem talán legnagyobb drámája: B’kol dor vádor omdim álénu l’cháloténu – בְּכָל דּוֹר
וָדוֹר עוֹמְדִים עָלֵינוּ לְכַלּוֹתֵנוּ – minden
nemzedékben felkelnek megsemmisítésünkre.
Sokszor leírtam már: minden, ami
Izrael államával, népével, sorsával kapcsolatos, nem politika, hanem teológia.
Emberi problémák abszolut megoldhatatlan komplexuma. Lecke, amelyet
évezredekkel ezelőtt adott fel a Legfelsőbb Hatalom, és amely emberi léptékkel
megoldhatatlan. Ez pedig a „választott nép” – vagy, amint azt unalomig ismétlem
– olvasatomban a népek közé kihelyezett „kísérleti csoport” mozgása térben és
időben.
A népek (héberül gojim – גּוֹיִם – a gyakran idézett és mindenütt zsigeri
gyanút keltő szó ezt jelenti) a földi terek és idők legnagyobb részében nem
tudnak megbirkózni a közéjük-melléjük került héberek avagy zsidók sajátos
erényeivel és hibáival, és nem kevés alkalommal egyszerű fizikai kiküszöbölésükben
vélték és vélik megtalálni a megoldást.
✤
A loddi Ben-Gurion repülőtér, mint
ilyenkor mindig, most is csúcsforgalmat bonyolít. Kifelé az izraeli kirándulók,
befelé a zsidó és keresztény zarándokok igyekeznek.
A pészáchi munkaszünet napjaiban –
már, akinek van – belföldön is elindulhatnak egy tavaszavató kirándulásra.
Ilyenkor, az esős évszak végefelé virágzik a sivatag: a Negev csodás arcát
mutatja. Érdemes látni!
Adja a Mindenható, hogy Izraelt és
általa minden országot és népet elkerülje a háború, és fegyverekre, rakétákra,
rakétaelhárító rakétákra, kémholdakra, csapásokra, ellencsapásokra és
ellen-ellencsapásokra a Gondviselés által kijelölt varázslatos órától kezdve
többé ne legyen szükség. ◙
