Peszách 5777 – פסח תשע"ז

Az „Átlépés”, vagy „Kihagyás” ünnepe (a héber pászách – פָּסַח – igéből) körülbelül 3300 éves.

Az idén április 10-én, hétfőn este kezdődő Peszách egyike a három zarándokünnepnek (a másik kettő a Sávuot és a Szukot). A jeruzsálemi Szentélyek fennállása idején a Jeruzsálembe vezető utak javítását harminc nappal Peszách előtt kezdték el, hogy az ünnepre felmenő több százezer zarándok nehézség nélkül juthasson fel a szent városba.

✤

Van egy nép, amelyik ennyi idő óta – harminchárom évszázada! – megemlékezik egy természeten túli eseménysorozatról, legyen akár derű, akár ború fölötte, éljen bármely ég alatt.

A drámát a Hágádá – הגדה – magyarul „Monda” – eleveníti fel. A Tíz Csapás és az utána következett kivonulás ősi magyarázataival a Széder-estén a keletlen kenyérrel, amelynek a héber neve mácá – מַצָּה – többes számban mácot – מצות – amit az európai, zömmel askenázi zsidók macesznak ejtenek, és a zsoltárok, dícséretek közben négy pohár bort is felhajt minden résztvevő. 

Végül a bájosan bumfordi, arameus nyelvű „Gödölye-dal” (Chád gádjá – חַד גַּדְיָא – eléneklése következik. Utána így búcsúznak a Pészách ünnepet köszöntő Széder-esttől: „Jövő évben a megépült Jeruzsálemben” (Lösáná hábáá biJ’rusálájim hábnujá –לשנה הבאה בירושלים הבנויה) – ami alatt az újjáépült Templom körüli fővárost kell érteni.

Aminek az újjáépülése nem lesz egyszerű dolog, nem mindenki fogja szeretni.

✤

Két nemzedéke már, hogy történelme legnagyobb pusztítása óta és e pusztulás következményeként e nép egyre nagyobb hányada a maga független államában él. Az itt születetteknek és a régi izraelieknek nincs szüksége magyar vagy egyéb nyelvű fordításra: magától értetődően olvassa a Széder héber imáinak, „pijut”-jainak (vallásos költeményeinek) a szövegét. Az arameus szövegű verseket is kívülről fújják a gyerekek.

A Hágádá szövege évszázadok óta változatlan.

Egyik megállapítása hátborzongató. Észre sem vesszük, hogy éppen ez az egész narráció központi eleme, az emberi történelem talán legnagyobb drámája: B’kol dor vádor omdim álénu l’cháloténu – בְּכָל דּוֹר וָדוֹר עוֹמְדִים עָלֵינוּ לְכַלּוֹתֵנוּ – minden nemzedékben felkelnek megsemmisítésünkre.

Sokszor leírtam már: minden, ami Izrael államával, népével, sorsával kapcsolatos, nem politika, hanem teológia. Emberi problémák abszolut megoldhatatlan komplexuma. Lecke, amelyet évezredekkel ezelőtt adott fel a Legfelsőbb Hatalom, és amely emberi léptékkel megoldhatatlan. Ez pedig a „választott nép” – vagy, amint azt unalomig ismétlem – olvasatomban a népek közé kihelyezett „kísérleti csoport” mozgása térben és időben.

A népek (héberül gojim  – גּוֹיִם – a gyakran idézett és mindenütt zsigeri gyanút keltő szó ezt jelenti) a földi terek és idők legnagyobb részében nem tudnak megbirkózni a közéjük-melléjük került héberek avagy zsidók sajátos erényeivel és hibáival, és nem kevés alkalommal egyszerű fizikai kiküszöbölésükben vélték és vélik megtalálni a megoldást.

✤

A loddi Ben-Gurion repülőtér, mint ilyenkor mindig, most is csúcsforgalmat bonyolít. Kifelé az izraeli kirándulók, befelé a zsidó és keresztény zarándokok igyekeznek.

A pészáchi munkaszünet napjaiban – már, akinek van – belföldön is elindulhatnak egy tavaszavató kirándulásra. Ilyenkor, az esős évszak végefelé virágzik a sivatag: a Negev csodás arcát mutatja. Érdemes látni!

Adja a Mindenható, hogy Izraelt és általa minden országot és népet elkerülje a háború, és fegyverekre, rakétákra, rakétaelhárító rakétákra, kémholdakra, csapásokra, ellencsapásokra és ellen-ellencsapásokra a Gondviselés által kijelölt varázslatos órától kezdve többé ne legyen szükség. ◙