2017. április 10., hétfő

Peszách 5777 – פסח תשע"ז


Az „Átlépés”, vagy „Kihagyás” ünnepe (a héber pászách  פָּסַח  igéből) körülbelül 3300 éves.

Az idén április 10-én, hétfőn este kezdődő Peszách egyike a három zarándokünnepnek (a másik kettő a Sávuot és a Szukot). A jeruzsálemi Szentélyek fennállása idején a Jeruzsálembe vezető utak javítását harminc nappal Peszách előtt kezdték el, hogy az ünnepre felmenő több százezer zarándok nehézség nélkül juthasson fel a szent városba.
Van egy nép, amelyik ennyi idő óta – harminchárom évszázada! – megemlékezik egy természeten túli eseménysorozatról, legyen akár derű, akár ború fölötte, éljen bármely ég alatt.

A drámát a Hágádá הגדה magyarul „Monda” – eleveníti fel. A Tíz Csapás és az utána következett kivonulás ősi magyarázataival a Széder-estén a keletlen kenyérrel, amelynek a héber neve mácá – מַצָּה – többes számban mácot – מצות – amit az európai, zömmel askenázi zsidók macesznak ejtenek, és a zsoltárok, dícséretek közben négy pohár bort is felhajt minden résztvevő. 

Végül a bájosan bumfordi, arameus nyelvű „Gödölye-dal” (Chád gádjá – חַד גַּדְיָא – eléneklése következik. Utána így búcsúznak a Pészách ünnepet köszöntő Széder-esttől: „Jövő évben a megépült Jeruzsálemben” (Lösáná hábáá biJ’rusálájim hábnujá לשנה הבאה בירושלים הבנויה ami alatt az újjáépült Templom körüli fővárost kell érteni.

Aminek az újjáépülése nem lesz egyszerű dolog, nem mindenki fogja szeretni.
Két nemzedéke már, hogy történelme legnagyobb pusztítása óta és e pusztulás következményeként e nép egyre nagyobb hányada a maga független államában él. Az itt születetteknek és a régi izraelieknek nincs szüksége magyar vagy egyéb nyelvű fordításra: magától értetődően olvassa a Széder héber imáinak, „pijut”-jainak (vallásos költeményeinek) a szövegét. Az arameus szövegű verseket is kívülről fújják a gyerekek.

A Hágádá szövege évszázadok óta változatlan.

Egyik megállapítása hátborzongató. Észre sem vesszük, hogy éppen ez az egész narráció központi eleme, az emberi történelem talán legnagyobb drámája: B’kol dor vádor omdim álénu l’cháloténu – בְּכָל דּוֹר וָדוֹר עוֹמְדִים עָלֵינוּ לְכַלּוֹתֵנוּ  minden nemzedékben felkelnek megsemmisítésünkre.

Sokszor leírtam már: minden, ami Izrael államával, népével, sorsával kapcsolatos, nem politika, hanem teológia. Emberi problémák abszolut megoldhatatlan komplexuma. Lecke, amelyet évezredekkel ezelőtt adott fel a Legfelsőbb Hatalom, és amely emberi léptékkel megoldhatatlan. Ez pedig a „választott nép” – vagy, amint azt unalomig ismétlem – olvasatomban a népek közé kihelyezett „kísérleti csoport” mozgása térben és időben.

A népek (héberül gojim  – גּוֹיִם  a gyakran idézett és mindenütt zsigeri gyanút keltő szó ezt jelenti) a földi terek és idők legnagyobb részében nem tudnak megbirkózni a közéjük-melléjük került héberek avagy zsidók sajátos erényeivel és hibáival, és nem kevés alkalommal egyszerű fizikai kiküszöbölésükben vélték és vélik megtalálni a megoldást.
A loddi Ben-Gurion repülőtér, mint ilyenkor mindig, most is csúcsforgalmat bonyolít. Kifelé az izraeli kirándulók, befelé a zsidó és keresztény zarándokok igyekeznek.

A pészáchi munkaszünet napjaiban – már, akinek van – belföldön is elindulhatnak egy tavaszavató kirándulásra. Ilyenkor, az esős évszak végefelé virágzik a sivatag: a Negev csodás arcát mutatja. Érdemes látni!


Adja a Mindenható, hogy Izraelt és általa minden országot és népet elkerülje a háború, és fegyverekre, rakétákra, rakétaelhárító rakétákra, kémholdakra, csapásokra, ellencsapásokra és ellen-ellencsapásokra a Gondviselés által kijelölt varázslatos órától kezdve többé ne legyen szükség. ◙

2 megjegyzés: