Sátrakban lakjatok

Szerdán, napnyugtakor kezdődik Szukot ünnepe, ami héberül Chág hászukot (חג הסוכות). Egyike a három zarándokünnepnek (a másik kettő a Peszách és a Sávuot), amikor Izrael népe felzarándokolt Jeruzsálembe, a Templomhoz.

Az ünnep hét napos. Utána, a nyolcadik napon záróünnep: a S’mini áceret (שמיני עצרת), amelynek a jelentése nyolcadik (napi) gyülekezés. Izraelben ezt egyszerre tartjuk Szimchát Torá (שמחת תורה) ünnepével, amelyek jelentése a Tóra öröme.  

A Szukot közismert magyar megfelelője a Sátoros ünnep. Mózes ötödik könyvében (16:13) van írva: „Hét napon át tartsd a Sátrak ünnepét, amikor már betakarítottad a termésedet a szérűdből és présházadból”. 

Ez tehát a termés betakarításának az örömünnepe is: „Chág háászif” (חג האסיף) neve is van. Az ászif begyűjtést jelent, de napjainkban inkább „beugrik” az ászéfá (אסיפה) szó, ami gyűlést, például lakógyülést – ászéfát dájárim (אסיפת דיירים) – jelent.

Az ünnep névadó szava a magyarul murisan hangzó szuká (סוכה), ami lombokkal vagy faágakkal befedett bódéféleséget jelent: ilyenekkel vándoroltak őseink a sivatagban, Egyiptomból jövet. 

Az „igazi” sátor neve héberül ohel (אוהל). A szuká, ellentétben az ohellel, stabil építmény, amelyet szél nem fújhat el és három fala van. A Tóra utasítása szerint hét napon át benne is kell lakni, vagyis enni-inni-aludni, hacsak nincs kibírhatatlanul nagy meleg vagy heves esőzés.

A hagyomány előírja a „vendégek” fogadását, ami már a Talmud korszakából származik, ezért az arameus „uspizin” (אושפיזין) szót használják rá. Sátrainkban hét vendég van jelen, ha nem is testi valójukban: Ábrahám, Izsák, Jákob ősatyáink, továbbá József, Mózes, Áron és Dávid. Mindannyiuknak bőven kijutott a vándorlásból és a sátorban lakásból.

A Szukot ünnephez tartozik a „Négyféle”, az árbáát háminim (ארבעת המינים), amint az Mózes harmadik könyvében (23:40) áll: „És vegyetek magatokhoz az első napon díszfának gyümölcsét, pálmaágakat és sűrű lombú fának és fűzfának a gallyát, és vígadjatok az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt hét napon át". 

A díszfa gyümölcse az etrog (אתרוג), a pálmaág a luláv (לולב), amit Magyarországon lülefnek ejtettek, a hádász (הדס), ez a sűrűlombú fa ága, ami mirtuszág – a Hádász női név is –, végül a fűzfavessző, az árává (ערבה).

Hét napon át a „négyfélét” egybefogva jelennek meg a férfiak a zsinagógában. A nyolcadik napon tartják Szimchát Tórá örömtánccal egybekötött körmenetét, amelynek a neve hákáfot (הקפות) – ekkor már a „négyféle” nélkül.

Legyen hát ez az ünnep különös áldással, amint írva van a Tóra három helyén is, Szukottal kapcsolatban: vöszámáchtá böchágéchá, vöhájitá ách száméách (ושמחת בחגך והיית אך שמח) – vagyis örvendezzél az ünnepeden és boldog legyél.

Ezt persze könnyű mondani, de azért valamennyit tehetünk is érte, főleg, ha Fentről is kérünk és kapunk hozzá egy kis segítséget... ◙

A héber nyelv ösvényein

Svil –שְׁבִיל  – ez a szó felel meg héberül az ösvénynek. Szűk, egyenes út vagy csapás.

A svil házáháv – שְׁבִיל הַזָּהָב – szó szerint aranyösvény – nem egyéb, mint az arany középút.

A svil háháláv – שְׁבִיל הַחָלָב – viszont a tejút. Szolgai átvétele a latin via lactea kifejezésnek, amit nem csak a héber és a magyar, de az angol (milky way), az orosz (Млечный Путь), és egy sereg európai nyelv is átvett (a legröhejesebb a német Milchstrasse…).

Ugyanez a svil – hajválasztékot is jelent. „Svil báemca, svil bácád” – שְׁבִיל בָּאֶמְצַע שְׁבִיל בַּצַּד – azaz választék középen, választék oldalt: népszerű táncdal szövege volt néhány évtizede.

A héber nyelv egyik legfontosabb határozószava a bisvil –  בִּשְׁבִיל–, amelynek szintén a svil szó az alapja és azt jelenti, hogy részére, számára, -ért. Mint a névmások és a legtöbb határozószó, ez is ragozható személy- (én-te-ő stb.) szám- (egyes-többes), továbbá nemek (hímnem-nőnem) szerint.

Példa, egyes szám:

Bisvili – בִּשְׁבִילִי – azaz részemre, számomra. A héber így gondolkodik: háhávilá higiá „bi-svili” – החבילה הגיעה בשבילי – a csomag az „én ösvényemen” jött; azaz részemre. (svili = svil seli, összevont birtokos)

Ha azt halljuk, hogy „ze lo bisvili” – זה לא בשבילי – abból kelletlenség, elutasítás hallatszik ki: „ez nem nekem való”; „én ezt nem akarom”…

Részedre, számodra hímnemben: bisvilhá – בִּשְׁבִילְךָ – , nőnemben: bisviléh – בִּשְׁבִילֵךְ.

(Ha nem pontozunk, a kettőt ugyanúgy, ugyanazokkal a betűkkel írjuk le: בשבילך.)

Részére, számára hímnemben: bisvilo – בִּשְׁבִילוֹ –, nőnemben: bisvilá – בִּשְׁבִילָהּ.

Többesszámban:

Részünkre, mindkét nemben: bisvilénu –  בִּשְׁבִילֵנוּ

Részetekre, hímnemben:  bisvilhem – בִּשְׁבִילְכֶם, nőnemben: bisvilhen – בִּשְׁבִילְכֶן

(Vagyis a különbség csak a végső hang, illetve betű: itt m, ott n.)

Részükre, hímnemben:  bisvilám – בִּשְׁבִילָם, nőnemben: bisvilán – בִּשְׁבִילָן

(A különbség hím- és nőnem között itt is az utolsó hang és betű: itt m, ott n. ) ◙

Héber nyelvoktatás:

Halmos László

052-3260834

izraelihirlevel@gmail.com

Jom kippur napja: kippur, káppárá – miről is van szó?

Péntek este kezdődik és szombat estig tart Jom Kippur napja, amit magyarul Engesztelés Napjának neveznek. Ez a Szombatok Szombatja és az idén valóban szombatra esik. Ez az egyetlen alkalom, amikor szombaton szabad, sőt, kell böjtölni.

A jom (יוֹם) napot jelent, a kippur (כִּפּוּר) pedig engesztelést, vezeklést, rossz tettért, károkozásért való önkéntes jóvátételt, váltságot.

Hasonló a jelentéstartalma a héberben a káppárá (כַּפָּרָה) szónak, ami maga az engesztelő áldozat. A „bűnbak”, héberül „száir löázázél” (שָׂעִיר לַעֲזָאזֵל), egy bakkecske volt, amelyre a kohén hágádol, a főpap Jom Kippurkor, a jeruzsálemi Templomban kézrátétellel ráruházta Izrael bűneit, majd kiűzték a sivatagba.

Az ősi szertartást ma az ortodox zsidóságnál a „kakaspörgetés” helyettesíti, amikor egy kakast (vagy tyúkot) a fej fölött megforgatnak, és a „ze chálifáti, ze tmuráti, ze káppáráti” (זה חליפתי, זה תמורתי, זה כפרתי), vagyis „ez az én helyettesítőm, váltságom” (a három szó itt ugyanazt jelenti) szavak kíséretében rátestálják a bűnöket. A szárnyast ezután vagy a szegényeknek adják, vagy a család fogyasztja el. A modern ortodoxok a baromfi helyett marokban tartott pénzt forgatnak a fejek fölött, amit jótékony célra ajánlanak fel.

Jom Kippur előtt a városok utcáin „pidjon kapparot” (פדיון כפרות) – vagyis a káppárá megváltására szolgáló asztalkák tűnnek fel, mögöttük kipát viselő férfiak, akik fenti célra fogadnak el kisebb-nagyobb pénzösszegeket. Ezeket a pénzeket is jótékony célra fordítják.

A jom-kippuri szertartás „mellverdeső” viduj (וידוי) bűnvallomás-imájában hangzik el a Fennvalóhoz a kérés: bocsáss meg nekünk, töröld el nekünk, írd jóvá nekünk: héberül szlách lánu, m’chál lánu, káppér lánu (סְלַח לָנוּ, מְחַל לָנוּ, כַּפֵּר לָנוּ).

Ma átvitt értelemben ma az a „káppárá”, aki más hibájáért lakol. 

A káppárá kifejezést a keleti zsidók kedveskedő „kis szentem” értelemben használják.

A kófer (כּוֹפֶר) szó váltságdíjat, pénzen való megváltást jelent. Ez lehet foglyok kiváltása, fejpénz fizetése.

A kófer hájisuv (כופר הישוב) önkéntes gyűjtőakció volt 1938-tól – ekkor volt az arab lázadás csúcsa – 1948-ig, az állam megszületéséig, amit a „jisuv”, az ország zsidó népessége adott össze a fegyveres önvédelem anyagi kiadásainak a fedezésére.

Az eltörlés fogalma jelenik meg a „kofér” (כּוֹפֵר) kifejezésben is: ez viszont tagadást jelent. „A vádlott tagadta bűnösségét” – olvashatjuk héberül: „háneesám káfár böásmá” (הנאשם כפר באשמה). Súlyosabb értelmű a „káfár böikár” (כפר בעיקר) kifejezés: „tagadta Isten létezését”. (Az ikár – elv: itt a hit vezérelvére utal.)

A „kfirá” (כפירה) – istentagadás.

Ugyanezekkel a betűkkel írjuk az oroszlánkölyköt jelentő kfir (כפיר) szót, ami ritka férfinév is. Kfir volt a neve az Izraelben, a Légierő számára 1975-től előállított sugárhajtású vadászbombázó repülőgépnek is.

Fenti jelentésekkel nem hozható kapcsolatba, de még mindig ugyanezekkel a betűkkel írjuk a falut jelentő „kfár” (כפר), de a fagy értelmű „kfor” (כפור) szót is, amely utóbbira mostanában némi nosztalgiával gondolunk.

Adja a Jóisten bűneink és hibáink megbocsátását, sorsunknak jóra megpecsételését a Nagy Könyvben – és bűnbakok többé ne legyünk. ◙