Sátrakban lakjatok

Szerdán, napnyugtakor kezdődik Szukot ünnepe, ami héberül Chág hászukot (חג הסוכות). Egyike a három zarándokünnepnek (a másik kettő a Peszách és a Sávuot), amikor Izrael népe felzarándokolt Jeruzsálembe, a Templomhoz.

Az ünnep hét napos. Utána, a nyolcadik napon záróünnep: a S’mini áceret (שמיני עצרת), amelynek a jelentése nyolcadik (napi) gyülekezés. Izraelben ezt egyszerre tartjuk Szimchát Torá (שמחת תורה) ünnepével, amelyek jelentése a Tóra öröme.  

A Szukot közismert magyar megfelelője a Sátoros ünnep. Mózes ötödik könyvében (16:13) van írva: „Hét napon át tartsd a Sátrak ünnepét, amikor már betakarítottad a termésedet a szérűdből és présházadból”. 

Ez tehát a termés betakarításának az örömünnepe is: „Chág háászif” (חג האסיף) neve is van. Az ászif begyűjtést jelent, de napjainkban inkább „beugrik” az ászéfá (אסיפה) szó, ami gyűlést, például lakógyülést – ászéfát dájárim (אסיפת דיירים) – jelent.

Az ünnep névadó szava a magyarul murisan hangzó szuká (סוכה), ami lombokkal vagy faágakkal befedett bódéféleséget jelent: ilyenekkel vándoroltak őseink a sivatagban, Egyiptomból jövet. 

Az „igazi” sátor neve héberül ohel (אוהל). A szuká, ellentétben az ohellel, stabil építmény, amelyet szél nem fújhat el és három fala van. A Tóra utasítása szerint hét napon át benne is kell lakni, vagyis enni-inni-aludni, hacsak nincs kibírhatatlanul nagy meleg vagy heves esőzés.

A hagyomány előírja a „vendégek” fogadását, ami már a Talmud korszakából származik, ezért az arameus „uspizin” (אושפיזין) szót használják rá. Sátrainkban hét vendég van jelen, ha nem is testi valójukban: Ábrahám, Izsák, Jákob ősatyáink, továbbá József, Mózes, Áron és Dávid. Mindannyiuknak bőven kijutott a vándorlásból és a sátorban lakásból.

A Szukot ünnephez tartozik a „Négyféle”, az árbáát háminim (ארבעת המינים), amint az Mózes harmadik könyvében (23:40) áll: „És vegyetek magatokhoz az első napon díszfának gyümölcsét, pálmaágakat és sűrű lombú fának és fűzfának a gallyát, és vígadjatok az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt hét napon át". 

A díszfa gyümölcse az etrog (אתרוג), a pálmaág a luláv (לולב), amit Magyarországon lülefnek ejtettek, a hádász (הדס), ez a sűrűlombú fa ága, ami mirtuszág – a Hádász női név is –, végül a fűzfavessző, az árává (ערבה).

Hét napon át a „négyfélét” egybefogva jelennek meg a férfiak a zsinagógában. A nyolcadik napon tartják Szimchát Tórá örömtánccal egybekötött körmenetét, amelynek a neve hákáfot (הקפות) – ekkor már a „négyféle” nélkül.

Legyen hát ez az ünnep különös áldással, amint írva van a Tóra három helyén is, Szukottal kapcsolatban: vöszámáchtá böchágéchá, vöhájitá ách száméách (ושמחת בחגך והיית אך שמח) – vagyis örvendezzél az ünnepeden és boldog legyél.

Ezt persze könnyű mondani, de azért valamennyit tehetünk is érte, főleg, ha Fentről is kérünk és kapunk hozzá egy kis segítséget... ◙