Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2019. július 8., hétfő

Fedezd fel a héber nyelvet! ✍ Mindennapi ügyeinkről


Az ÁJIN – SZÁMECH – KUF (ע-ס-ק) hármas gyökből igen sok gyakori, a mindennapi életben használt kifejezés származik.

Az „észek” (עֵסֶק) jelentése: üzlet, itt is gyakori angol szóval: biznisz, de „ügy” jelentése is van. [A pontozás szerint észek, de általában eszek-nek hallatszik, az első e-t hosszan ejtve.]

A „lá’ászok” (לעסוק) főnévi igeneves alak: foglalkozni valamivel. 

Hasonló jelentésű a „lehit’ászék” (להתעסק) visszaható alakú ige is. (A felsővessző pillanatnyi megállást jelent az ÁJIN hang előtt.)

Majdnem durva visszautasítást jelent egy közeledésre, ha ezt halljuk: „Ál tit’ászék iti!” (אל תתעסק איתי) – ami azt jelenti: „Ne foglalkozz velem!” Lánynak, asszonynak mondva, ha lehet, még sértőbb lehet az „Ál tit’ászki iti!” (אל תתעסקי איתי).

Az „észek murse” (עסק מורשה) azt  jelenti: engedélyezett, bejegyzett üzlet, cég. 

Ezzel gyökeresen ellentétes tartalmú az „észek bis” (עסק ביש), amely szerencsétlen ügyet jelent: Izrael újkori történelmében számos ilyen eseményt jegyeztek fel. (A „bis” szó a „busá” בּוּשָׁה  – azaz szégyen szóval kapcsolatos.)

Az „iszuk” (עיסוק) foglalkozás, aktivitás, ténykedés. Az „ászuk” (עסוק) viszont elfoglalt. Hányszor halljuk irodában a tisztviselőtől, vagy a számítógéppel játszó gyerektől: „Áni ászuk!” (אני עסוק), illetve „Áni ászuká!” (אני עסוקה) – ha nőnemben halljuk ugyanezt.

Az „iszká” (עסקה, néha עסקא) az üzleti élet egyik kulcsszava: ügy, ügylet, tranzakció.

A „má’ászik” (מעסיק) munkáltató, munkaadó; nőnemben „má’ásziká” (מעסיקה).

A „mu’ászák” (מועסק) a munkavállaló, az alkalmazott, akit foglalkoztatnak; nőnemben „mu’ászeket” (מועסקת).

A „tá’ászuká” (תעסוקה) foglalkoztatottság, munkaviszony. Különösen új olék ismerik a „liskát hátá’ászuká” (לשכת התעסוקה) intézményét: ez az állami munkaközvetítő hivatal.

„Ászkán” (עסקן) a hivatásos közéleti ember.

Héber nyelvtanítás: 
Halmos László
052-3260834
izraelihirlevel@gmail.com

2019. július 5., péntek

Etióp intifáda: a kezdet. Milyen lesz a folytatás?


Június 30-án, vasárnap a Haifa melletti Kirját Hájimban egy szolgálaton kívüli rendőr randalírozó fiatalokra lett figyelmes. Megpróbált rendet teremteni a nyílt utcán, de azok kövekkel támadtak rá. A rendőr egyedül volt sokak ellenében, és életét veszélyben látta. Fegyverét használta. Lőtt, éspedig a támadók lába elé, elriasztás szándékával. Egy felpattanó töltény azonban az egyik rendbontót, a 19 éves Szolomon Teka nevű etióp olét halálosan megsebesítette.

Eddig a jogosan fellépő rendőr tanúsága.

A fiatalember temetését országszerte súlyos zavargások követték. Mobiltelefonokon, e-mailes levelezésen megszervezett szabotázsakciókra került sor, amelyeket etiópiai eredetű izraeli állampolgárok kezdeményeztek. Központi utakat torlaszoltak el, gumiabroncsokat égettek, autókat gyújtottak fel, rendőrökre támadtak.
Az Izraelben élő etiópiai származású közösség létszáma a jelek szerint elérte azt a kritikus tömeget, amely erőt ad a többség elleni erőszakos fellépésre.

Így volt ez minden európai és észak-amerikai városban, ahová tekintélyes létszámú afrikai közösség települt be. Tömegtüntetések, kirakatok beverése és gyakran kifosztása, az ott élő őslakosok megfélemlítése, a közbiztonság veszélyeztetése. Aki ezt a tényt megemlíti, számon lehet kérni tőle a politikai korrektséget, meg lehet gyanúsítani rasszizmussal, de a tények tények maradnak.  

Nálunk, Izraelben több, de inkább kevesebb sikerrel folyik a hivatalosan zsidónak tekintett etiópiai bevándorlók integrálása. Az izraeli többség azonban nehezen fogadja be a megjelenésükben, kulturális hagyományaikban  olyannyira eltérő jövevényeket. Az önkormányzatok ódzkodnak befogadásuktól: egymásra hárítják a kormány által rendelt befogadást.

A lakosság is hasonlóan reagál. Askenázi és mizráchi egyaránt. Amelyik városnegyedben megjelennek a sötét bőrű szomszédok, onnan megkezdődik a helyiek kiáramlása. Ottmaradnak az alacsonyabb jövedelmű családok, akik nem képesek másutt lakást venni, vagy legalább bérelni.

Az iskolákban hasonló a helyzet: ha egy osztályba sok etióp gyerek kerül, a másmilyenek más osztályba kérik magukat, és ha ez nem kivihető, iskolát váltanak.

Egyéni tapasztalat: buszsofőrökként kitűnőek, reflexeik köztudottan jobbak, mint az európai vagy a közel-keleti embereké. Pénztárosként feltétlenül becsületesek, megbízhatóak.

Autóbuszról leszállva egy etióp-izraeli szaladt utánam: a zsebemből kiesett a tárcám az összes pénzemmel és irataimmal. Ő vette észre és adta a kezembe.

Miért az ösztönös ellenérzés innen és onnan? Mert az averzió kétoldalú. Különbözünk. Senki sem tehet róla.

A mindenkori kormányzat a feszültséget minden eszközzel igyekszik enyhíteni. Amikor egy-egy etiópiai olé katona sikeresen veszi a repülőtiszti vizsgát, a sajtó oldalakon át teríti az eseményt. Az egyetemeken minden erővel segítik őket, diplomásaik százalékaránya mégis alacsony.

Érzik, értik, hogy a társadalom egymásra épülő rendszereiben többnyire alárendelt szerepre vannak ítélve. Ahogyan Amerikában is, Európában is. És a hosszan tartó, megalázó kétségbeesés előbb-utóbb agressziót szül.

Izrael nagy kihívása a gyorsan szaporodó, etiópiai eredetű, önmagát zsidónak tekintő népcsoport elidegenülését megakadályozni.
Etiópia, háttér
1.    Saját írásuk, ABC-jük van, sokezer éves templomaik, évezredes szakrális hagyományaik vannak. Kultúrnép, nincs vita.
2.    Etiópia a hatvanas évekig az egyetlen független fekete-afrikai állam volt (ld. Hailé Szelasszié, a „négus”, aki a II. világháború, az olasz megszállás alatt Jeruzsálemben lakott, a hatvanas években Budapesten is járt), társadalmuk mégis visszamaradott.
3.    A nyolcvanas években kezdték csoportokban Izraelbe szállítani a magukat „Beta Jiszráél”-ként, Izrael házaként meghatározó etióp törzsek tagjait, akik korábban nem tudtak róla, hogy létezik egy zsidó nép szétszórva a Földön.
4.    Nincsenek kohanitáik, nincsenek lévitáik, mint ahogyan a „golá”, a száműzetés minden törzsében vannak, Lengyelországtól, Magyarországtól Marokkóig  és Jemenig és Iránig. Nem őrizték meg a héber nyelvet és -írást. A Tóra egy géz néven nevezett nyelven maradt rájuk. Nincsenek rabbijaik, dájánjaik. Kész-jeik vannak, ritus-vezetőik, ami szerintük a rabbinak felel meg. Zsidó voltuk ezért széles körben vitatott: aligha rasszizmus okán nem engedik őket pl. a kóser bor-gyártósor közelébe, ahol csak zsidók dolgozhatnak.

5.    Afrikai probléma: állítólag jelentős hányaduk HIV pozitív, és körükben a hepatitisz is gyakori. Az izraeli orvosi kar utasítására talán nem faji megkülönböztetésből semmisítették meg az etiópiai eredetű katonák vér-adagjait. ◙