Fel vagyunk készülve?

Egyike a leggyakoribb kérdéseknek Izraelben. Minden nyelven, amelyeket itt beszélnek.

Fel vagyunk mi készülve❓האם אנחנו מוכנים

Hogy mire?

• Harmadik, negyedik, ötödik parlamenti (Kneszet-) választásokra? Egy tökéletlen politikusi versengés alávetettjeiként tűrni, hogy önmaguktól elszállt húsosfazék-közeliek packázzanak egy állandó háborús veszélynek kitett néppel?

• Egy poszt-cionista korszakra, amikor a társadalmat vezetni hivatott intelligencia már nem, vagy egyre kevésbé részese az államalapítók idealizmusának?

• A fiatal értelmiség aggasztó elvándorlására? Elég utalni Los Angelesre, ahol lassanként több izraeli él, mint Tel Avivban, vagy Berlinre, ahol pályakezdő izraeliek tízezrei élnek, feledve múltat, élvezve az itthon kevésbé tapasztalható egzisztenciális biztonságot és a valóban vonzó európai kultúr-környezetet.

• A Nagy-Tel Aviv környéki „vízfej” és a perifériák közötti egyre aggasztóbb jövedelmi különbségekre, ami már durván megmutatkozik az iskolai tanulók eredményeiben itt és ott, és ennek minden lehetséges következményére az izraeli társadalomban?

• Egy nemzetközi gazdasági összeomlásra, amit a dollár elértéktelenedése okoz, ha megszűnik elfogadott nemzetközi valutaként?

• Amikor lassan nem akad vezető politikus, akit nem vádoltak, vagy nem gyanúsítottak meg bűnügyekkel? Ahol alig akad polgármester, közéleti ember, aki nem volna a „káblánok”, milliomos vállalkozók zsebében?

• Arra, hogy apáink józan Istenhitét mindent megengedő neo-liberalizmus, vagy ilyen-olyan bigott szekta foglalja el?

• Az agresszivitás tűrésére az országutakon, amikor a rádió fő hírei a halálos balesetekről szólnak?

• A lakosság hatékony védelmére egy totális rakétaháborúban?
♦ És a kérdéseket folytathatnánk. ◙

Hogyan választ a nép ✧ Biztos, hogy jól működik az izraeli demokrácia?

SZAVAZÓFÜLKE VALAHOL IZRAELBEN

Mottó: A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés az átlagos választóval

Sir Winston Churchill

✧ ✧ ✧

A demokrácia a görög démosz, nép szóból lett alkotva. Mármost felvetődik a kérdések kérdése: a nálunk, Izraelben összegyűlt, felerészt afroázsiai eredetű, másik felében a kelet- és közép-európai diktatúrákban szocializálódott zsidó néphez mennyire „passzol” az Angliában, az Egyesült Államokban, Hollandiában, a skandináv államokban évszázadok óta bevált demokrácia?

És meddig fog működni az elhispánosodó, elnégeresedő (bocsánat: afro-amerikanizálódó) Egyesült Államokban, ahol a fehér újszülöttek már évek óta kisebbségben vannak? Vagy a tízmilliós muzulmán lakosságú Nagy Britanniában, vagy Franciaországban? Vagy a történelmi közelmúltig feudális nemesség által uralt Magyarországon, Romániában és attól keletebbre-délebbre?

Élt egyszer, vagy kétszáz évvel ezelőtt egy norvég szerző, aki egyszemélyben teológus és filozófus is volt, bizonyos Ludvig Holberg. Ő alkotta meg a Politikus csizmadia alakját vígjáték formájában. A történet arról szól, hogy a derék mesterember nagyon törekszik a polgármesteri székre, amit el is ér, és a vége – tönkreteszi a várost.

Ki választ Izraelben és kit? A szavazásra jogosultak hány százaléka rendelkezik legalább alapvető ismeretekkel, hogy felfogja Izrael Állam valós érdekeit gazdasági, politikai, biztonsági téren? Közülük hányan ismerik a Tánách-ot, amire hivatkozással élünk itt, és egyáltalán hányan ismerik ezt a héber rövidítést? (Függetlenül attól, hogy a rabbinátus kit mennyire ismer el zsidónak.)

Hányan szavaznak azok közül, akik évek óta itt élnek, dolgoznak, katonáskodnak, szolgálnak miluimban (tartalékos behívások békében évente, háborúban „cáv smone” – azonnali behívó) és akik „chuc láárecben” – Izraelen kívül – is Izraelt tekintették hazájuknak és tanultak héberül?

És hányan dobnak az urnába borítékot távoli országban rögzült vallásos vagy ateista, bal- vagy jobboldali politikai attitűdökkel a fejben, amelyeket átültetnek az itteni, számukra jórészt ismeretlen világba – és szavaznak, döntenek vagy dönteni vélnek a maguk és valamennyiünk jövőjéről.

Itt és most nem említem az állampolgárok ötödét kitevő, milliós arab kisebbséget, sem az ultravallásos zsidó polgárokat, akinek egy része nem is szavaz, mert nem ismeri el a „cionista államot” (zsidó államot csak a Messiásnak lenne szabad létrehozni), de többségük – százezres nagyságrendről van szó, arányuk a lakosságban folyamatosan nő – a maguk szűk érdek-képviselő pártját juttatják a Kneszetbe.

Vajon a megválasztott vezetőnek – legyen az bárki – mindez megfordul a fejében? ◙

Éjszakába nyúló ülésen feloszlatták a 22. Kneszetet ✧ Egy éven belül harmadik választás: 2020. március 2, hétfőn

A Kneszet csütörtökre virradó éjjel 3 óráig tartó plenáris ülésén 94 mellette-szavazattal, ellenszavazat nélkül elfogadták a 22. Kneszet feloszlatását.

Ugyanezen az ülésen 94 mellette- és 7 ellene-szavazattal jóváhagyták a következő, 23. Kneszet megválasztásának dátumát: erre 81 nap múlva, 2020. március 2-án, hétfőn kerül sor.

A választásokra, úgy a Kneszet- mind a helyhatóságiakra - rendszerint keddi napokon kerül sor, a bibliai hagyomány miatt. Kedd (héberül jom slisi, יום שלישי) "kétszerjó" nap (פעמיים כי טוב), ugyanis a Teremtés leírásában erre a napra kétszer áll az, hogy "és mondta Isten, hogy jó". A hétfői napra viszont egyszer sem. 

Ne legyen az a hétfői választás rossz ómen.

Most pedig idézem a két legnagyobb példányszámú napilap csütörtöki száma első oldalának "ordító", óriásbetűs főcímeit.

Jediot Áhronot: BUSÁ (בושה) – SZÉGYEN
Jiszráél Hájom: KIRKÁSZ (קרקס) – CIRKUSZ

Az... ◙