Két nap múlva, kedden már javában
folynak a Kneszet-választások. A pártvezérek és kampányfőnökök az utolsó
köröket futják a nagyközönség kegyeiért folyó versenyben, tudva, hogy jó
harmaduk még nem döntött, hogy melyik nevet fogja kihúzni, amikor az
elfüggönyözött szavazófülkében állva szembetalálja magát a negyvenegy szavazócédula-köteggel.
Minapi hír: a választási joggal rendelkező
állampolgárok húsz százaléka (!) nem kíván szavazni.
Az elmúlt hetekben sokat látott-hallott az
újságolvasó – tévénéző – internet-böngésző nép. Vádaskodások innen-oda és
viszont, kezdve Netanjáhu gyanús ügyletei nyilvánosságra hozatalával a sajtó,
majd az államügyész által, folytatva a Káchol láván
párt alkalmatlanságának hirdetésével – ezt a Likud propaganda-gépezete
sulykolja – no meg a BOTrány (elnézést a szerkesztő szójátékáért): az ellenzék
a múlt héten azzal gyanúsította meg a kormánypárt kampánycsapatát, hogy
internetes robotokkal (innen a BOT szakkifejezés) küldeti e-mail postacímek százezreire a
propaganda-anyagot. Később kiderült, hogy a küldés mögött szorgalmas, de élő
személyek állnak.
A baloldal se rest: megfogyva, sőt megtörve
áll a legújabb megmérettetés elé. A David Ben Gurion nevével fémjelzett
országalapító szociáldemokrata Mápáj párt évtizedekig kikezdhetetlenül állt a
koalíciós kormányok élén. Ideológiai utódpártja, a Munkapárt (Háávodá) Ávi
Gábbáj vezetésével most kilenc vagy tíz ülésben reménykedik a 120 tagú
Kneszetben és a Káchol-láván farvizén remél szóhoz jutni, annak győzelme
esetén. A tőle balra álló Merec párt közel ennyit küldhet.
A Kneszet-választások a külföld figyelmét sem
kerülik el.
Ha létezik főnyeremény a külpolitikában, úgy
Donald Trump elnöksége az Netanjáhu – és nem is kis mértékben Izrael számára.
Az önerejéből korszakunk legnagyobb hatalma vezetői székébe került milliárdos
hivatala első évében bejelentette szándékát: az USA izraeli nagykövetségét Tel
Avivból az ország fővárosába, Jeruzsálembe költözteti. Az átköltözés 2018.
május 14-én kezdetét vette.
Trump elnök kitüntetett figyelemben részesíti
Netanjáhu miniszterelnököt, és ennek számos jelét adta. Legutóbb például
március 21-én, éppen Purim napján jelentette be, hogy a Golán fennsíkot
történelmi megfontolások alapján Izrael részének tekinti. Az arab államok
és több harmadik világbeli ország tiltakozott. Oroszország elégedetlenségét
fejezte ki.
Trumpnak az a javaslata, hogy egy
közel-keleti rendezés keretében a "Területek" palesztin
menekültjeinek Jordánia adjon állampolgárságot, végleg kiverte náluk a
biztosítékot. Trump amúgy Júdea és Somron 85-90 százalékát a jövőbeni palesztin
államnak szánja.
Ennek a tervnek ellentmond Netanjáhu
vasárnapi kijelentése, amelyet egy interjú során tett: újabb kormányra kerülése
esetén nem csak a Jeruzsálem-környéki zsidó település-tömbök, hanem valamennyi,
zsidók által lakott település az izraeli igazságszolgáltatás alá fog tartozni.
Hogy ez konkrét annektálást jelent-e – nem világos. Ezzel viszont „jobbról előzi” a politikai
palettán a Likudtól jobbra elhelyezkedő kisebb pártokat, azok szavazótáborának
jórészét a Likudhoz csatornázva.
Oroszországba eddig tucatnyi alkalommal
látogatott el Netanjáhu: legfőképpen a szíriai biztonsági problémákról tárgyalt
Putyinnal és más vezetőkkel, amit az iráni katonai jelenlét okoz a szomszéd,
Izraellel ellenséges országban.
A legutóbbi látogatásra múlt héten került
sor. Az orosz vezetés kegyeletes aktussal fejezte ki megértését Izrael felé,
amikor Vladimir Putyin orosz elnök április 3-án bejelentette, hogy az orosz
hadsereg Szíriában operáló különleges egységei rátaláltak Zachary Baumel, 37
évvel ezelőtt elesett izraeli őrmester földi maradványaira, amelyet katonai
tiszteletadással juttattak vissza Izraelbe.
Netanjáhut lehet szeretni és nem szeretni, de
rendkívül megalapozott nemzetközi elismertségének, anyanyelvi angol tudásának
köszönhetően még jó ideig megkerülhetetlennek látszik Izrael kormányfőjeként.
Ezen az sem változtat sokat, hogy Emmanuel
Macron francia elnök szinte tüntetően fogadta Jáir Lapid ellenzéki képviselőt,
a „Kachol láván” második emberét. Az is igaz viszont, hogy Macron számos
alkalommal fogadta Netanjáhut is, akit becenevén Bibinek szólított. No, de
ilyen a diplomácia…
Végül: kinek áll a zászló?
Hónapok óta a Ganz és Lapid-vezette
Káchol-láván vezet a Likud előtt, ám a finisben úgy tűnik, hogy kormányképes
koalíciót csak a Likud képes alakítani a jobboldali és a vallásos pártok
támogatásával, a 120 tagú Kneszetbe összesen 63 vagy 64 képviselőt delegálva.
Legalább tízféle felmérés jelenik meg a
lapokban, a televíziós csatornákon és az interneten.
Aki mindre kíváncsi, itt találhatók a
naponta frissített adatok, jól áttekinthető diagramokkal, angolul.
Folyt köv. Izgatottan várjuk. ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése