Seli Jechimovics: Mi az előrehozott választások célja?

Saul Mofáz ellenzéki vezér után Seli Jechimovics, az Ávodá (Munkapárt) főtitkára is „nekiment” Binjamin Netanjáhunak.

A tekintélyes hányadában baloldali egyetemi diákság előtt nagy tekintélynek örvendő szociáldemokrata politikusasszony egy kollégiumban tartott előadásában a következőket mondta: „Netanjáhu a jelen politikai felállásban nem tudta volna keresztülvinni az általa tervezett költségvetést. Azért volt szüksége a választások előrehozatalára, hogy a félelmetes megszorításokat tartalmazó költségvetési programját el tudja fogadtatni egy más összetételű Kneszettel”.

Jechimovics elmondta még hallgatóságának, hogy amennyiben a Likud nyeri a soron következő választásokat és Netanjáhu újra miniszterelnök lesz, ő és a Munkapárt kész lesz szövetségre más pártokkal akár kompromisszumok árán is, de a párt szociáldemokrata elveiből nem enged.

Az esetleges együttműködésről más pártokkal nem mondott közelebbit.

Az Ávodá, az állam-kikiáltó Ben Gurion-alapította Mápáj utódpártja mára másod-harmadrendű párttá vedlett, de a következő választásokon a Likud versenytársa, a Kádimá válságos súlyvesztése folytán szóhoz juthat.

Míg a Likud 27-29 mandátumra számíthat, az Ávodának a legoptimistább jelzések is csak 20-22 mandátumot jósolnak. A tőle balra álló, de ideológiailag nem idegen Merec párt 4-5 mandátumban reménykedhet. 

Az összeomlás szélén álló Kadima néhány képviselője is kopogtathat a Munkapárt ajtaján. Mindez azonban nem elégséges egy kormányképes koalíció alakítására. (A 120 tagú Kneszetben a legszűkebb koalícióhoz is 61 képviselő szükséges.)

Az arab pártok természetszerűleg a jóval kisebb zsidó nemzeti- és nulla vallási ideológiai töltettel bíró baloldallal tartanának, de az Ávodá aligha vállalhat koalíciós szövetséget a zömmel palesztin identitású izraeli-arab pártokkal. ◙

Izrael készen áll a választásokra

Keddre (október 16) virradó éjjel a Kneszet plénuma három olvasatban, 100 “mellett” szavazattal, ellenszavazat nélkül megszavazta a törvényt, amely önmagát feloszlatja. Ezzel minden akadály elhárult a soron következő általános választások elől, amelyet 2013. január 22-én, kedden tartanak.

Izrael Állam fennállása óta ez volt a 18. országgyűlés, amely 44 hónapig volt hivatalban, és ez idő alatt összesen 614 törvényjavaslatot szavazott meg, többet, mint bármely eddig hivatalban lévő Kneszet.

 

Az általános választásokra a törvény szerint legalább három hónappal a feloszlató törvény meghozatala után kerülhet sor.

A feloszlatás és a 19. Kneszet megválasztása eredetileg a 2013. év második felében lett volna aktuális, de Binjamin Netanjáhu miniszterelnök múlt héten bejelentette, hogy előrehozott választások megtartásáról határozott. A választások közel egy évvel történő előrehozását a miniszterelnök az ország és a régió megváltozott biztonsági helyzetével és a 2013. évi költségvetéssel kapcsolatos súlyos felelősséggel indokolta, amelyet csak egy stabil kormányzat vállalhat magára, és ehhez a választók bizalmát kívánja biztosítani.

Simon Peresz államelnök visszafogott beszéde után Binjamin Netanjáhu lépett a plénum elé. “Izrael népe kevesebb, mint 100 nap múlva határozni fog, hogy ki irányítja az országot olyan biztonsági kihívások közepette, amelyet Izrael Állama fennállása óta még nem került szembe, miközben egy olyan gazdasági válság folyik körülöttünk, amilyre az utóbbi nyolcvan év során nem volt példa” – mondta, majd összegezte kormánya legutóbbi négy évének eredményeit.

Saul Mofáz (Kadima), az ellenzék vezére szenvedélyes beszédében halomra döntötte a korábban szóló miniszterelnök érveit az eltelt négy év kormányzási eredményeiről. “Izrael népe ma fél, a kormányfő minden héten megereszt egy nyilatkozatot a soron következő háborúról. De mit tettél az egyenlő katonai szolgálatért? Mit tettél a palesztinokkal folyó megegyezésért? Ha – amit igazán nem kívánok – a jelenlegi kormány folytatja tevékenységét, fiaink és unokáink egy kétnemzetiségű államban találhatják magukat, amelyben zsidó kisebbség lesz. Izraelt így olyan állammá változtatod, mint amilyen Dél-Afrika volt a huszadik század végén!” – vetette fel aggodalmait Saul Mofáz. ◙

Búcsút mond a Likud szociális lelkiismerete

Mose Kahalon, a Netanjáhu-kormány távközlési- és szociális ügyi minisztere vasárnap váratlanul bejelentette, hogy beszünteti politikai tevékenységét, és nem indul a Likud párt belső „primaries” jelölőválasztásán, amely a három hónap múlva esedékes általános választások előtt lesz megtartva.

A politikus nem indokolta döntését, csak azt tette hozzá, hogy két éves szünetet kíván tartani politikai aktivitásában.

Mose Kahalon (52) szegény sorsú, hétgyerekes, Líbiából bevándorolt zsidó családban született. A Netanjáhu-kormány mindösszesen két „keleti” miniszteréből az egyik. (A másik a tuniszi származású Szilvan Salom.)

Kahalon 2003 óta Kneszet-képviselő, és a Likud pártban politizál. Szereplésének kezdete óta behatóan foglalkozik Izrael társadalmának szociális kérdéseivel, a „leszakadtak” súlyosbodó problémáival. Sokan, főként a Likud fő szavazóbázisát képező „keleti”, afroázsiai eredetű zsidók, akiknek nagy százaléka küzd a mindennapi megélhetésért, a polgári-liberális Likud párt „szociális lelkiismeretének" tekintik őt. 

Személyének szavazati súlya ezért óriási. Kiválása a párt politikai vezetéséből jelentősen csökkentheti a Likud pártra, illetve Netanjáhura leadott szavazatok számát.

Nem csoda, hogy az öntudatos, politikus társaival szemben gyakran sértően szókimondó Netanjáhu szinte kérlelte Kahalont, hogy gondolja meg döntését. ◙