Üzletemberek váltják fel a politikusokat?

Vasárnap az amerikai közvetítők nélkül találkoztak az izraeli és a palesztin tárgyalók. Mindkét amerikai hazatért ünnepelni: Martyn Indyk zsidó, John Kerry római katolikus, így egyik a Pészáchot, a másik a Húsvétot tölti családi körben.

A felek a békeegyezményt célzó tárgyalásokat próbálták menteni a szomorú végtől. Az álláspontok most sem kerültek közelebb egymáshoz, viszont megegyeztek abban, hogy az ünnepek után, április 22-én vagy 23-án újra találkoznak.

Ekkor azonban már csak egy szűk hét marad a megbeszélések megmentésére április 29-ig, a tavaly július 29-én kijelölt kilenc hónapos intervallum lejártáig, amit a palesztin fél semmiképpen nem hajlandó meghosszabbítani.

*

A Jediot Áháronot napilap ünnepi száma címoldalán érdekes beszámoló jelent meg. Arról van szó, hogy a fafejű politikusok szerepét a két fél, sőt, a régió vezető üzletemberei vennék kézbe. Hiszen köztudott, hogy háborús övezetekből, konfliktusok színhelyéről menekül a befektető tőke, mint a tűztől. Ez pedig szükségszerűen munkanélküliséget, gazdasági pangást okoz itt is, ott is.

A lapok nem teszik közhírré, a politikusok sem verik nagydobra, mégis tudott dolog, hogy izraeli és palesztin üzletemberek rendszeresen találkoznak a biztonságosabb izraeli területen, vagy harmadik országban. Itt pedig felvázolják egymás előtt a vágyott békés gazdaság előnyeit és lehetőségeit: amikor az izraeli árukat nem kell ezer kilométereken át repíteni vagy a palesztin termékeket kamionokban szállítani, hanem a 8 milliós izraeli és a kb. 5 milliós palesztin, azaz összesen 13 milliós piacon teríthetnék áruikat.

A krónikus palesztin munkanélküliség is pillanatok alatt megoldódna, és Izraelnek sem kellene Kínából (!) hozatnia építőmunkásokat. A palesztin számítógépes programozókat pedig már régen igénybe veszik izraeli magáncégek, megbízható munkájuknak és az izraeli kollégáknál jóval szerényebb bérigényeiknek köszönhetően. Az izraeli textilipart is már évek óta “kiszervezték” az olcsó bérű Jordániába (aminek izraeli munkavállalók ezrei látják a kárát).

És a dolog korántsem áll meg Izrael/Palesztina határainál: Jordánia hat-hétmilliós lakossága és gazdasága is igen sokat profitálhatna a “Szentföldi közös piac” áldásaiból.

Bennfentes tel-avivi üzletemberek azt is tudni vélik, hogy a belvárosi Dizengoff Center mellett emelkedő két toronyház egyikének a legfelső emeletét évek óta egy milliárdos szaud-arábiai üzletember birtokolja, aki magánrepülőgépéből kiszállva egyenesen húszszobás lakosztályába hajt.

Csak egy kiadós csoda kellene, hogy mindez valóra váljon. Márpedig Ben Gurion, Izrael alapító miniszterelnöke megmondta: aki itt nem számít csodára, az nem realista… ◙

Lieberman : Nem közösködünk tovább a Likuddal

Avigdor Lieberman külügyminiszter a Jediot Aharonot lap ünnepi számában adott interjúban bejelentette: pártja, a Jiszráél Béjténu felmondja a Binjamin Netanjáhu miniszterelnök vezette Likud párttal 2012. októberében kötött választási lista-egyesülést, és a következő választásokon ismét független pártként fog indulni.

A korrupciós vádak alól fél évvel ezelőtt történt felmentése óta első átfogó interjújában elmondta: nem aggasztja Naftali Bennett (Bájit Jehudi, Zsidó otthon) nyilatkozata, aki kilátásba helyezte, hogy amennyiben a Netanjáhu-kormány, akár Jonathan Pollard szabadonbocsátása fejében is szabadon enged gyilkosságért elítélt izraeli állampolgárságú palesztin terroristákat, pártja  kilép a kormány-koalícióból.

„Senki se fenyegetődzzön. Aki ki akar lépni, lépjen ki” – mondta, és kifejezte véleményét, hogy Bennett fenyegetődzése nem egyéb üres szavaknál. Lieberman egyébként maga is a terroristák szabadon engedése ellen szavazna.

A Netanjáhutól jobbra álló, de Bennettnél mérsékeltebbnek számító politikus az interjúban üdvözölte Mose Kahlon visszatérését a politikába és nem zárta ki, hogy együtt fog működni a szociális követeléseiről híres, és ezért az elszegényedő néptömegek szemében népszerű politikussal.

Netanjáhuval ellentétben Lieberman baráti szavakkal emlékezett meg John Kerryről, az Egyesült Államok külügyminiszteréről, akit Izrael igaz barátjának nevezett. ◙

Megbeszélések helyett kölcsönös szankciók

ABU MÁZEN ÉS NETANJÁHU: EGYELŐRE MOSOLYSZÜNET

“Folytatni kívánjuk a tárgyalásokat a palesztinokkal, de nem minden áron” – mondta Binjamin Netanjáhu miniszterelnök, miután számos szankció bevezetéséről döntött a Palesztin Autonómia ellen.

A terrorizmusért hosszú börtönbüntetésre ítélt 104 palesztin utolsó, 26 fős negyedik csoportjának a szabadon engedését, amely március 29-én lett volna aktuális, Netanjáhu leállíttatta. Ezt az Egyesült Államok külügyminisztériuma által moderált, végleges elrendezést célzó egyeztetések stagnálásával indokolta, miután a Palesztin Autonómia egy olyan alapvető feltételt, mint Izrael zsidó államként történő elismerése sem hajlandó teljesíteni, de még az április 29-én lejáró határidő meghosszabbításába sem egyeztek bele.

Erre a lépésre a palesztin fél felmondta a tavaly júliusban, a megbeszélések kezdetén vállalt kötelezettségeit, és korábbi ígéretét megszegve az ENSZ 15 alszervezetétől kérte tagsági felvételét. Ezzel a palesztin diplomácia az Izraellel folytatott egyezményektől és megállapodásoktól függetlenül kívánja elérni állami függetlenségének nemzetközi elismertetését.

Netanjáhu ezt követően bejelentette: az egyoldalú palesztin intézkedésre Izrael egyoldalú választ ad. Elsőként utasította az izraeli minisztériumokat, hogy függesszék fel kapcsolataikat a Palesztin Autonómia kormányzati szerveivel, kivéve a honvédelmi minisztériumot, valamint a palesztin-izraeli megbeszéléseken részt vevő izraeli delegációt. 

Izrael visszatartja a Palesztin Autonómia költségvetésének a kétharmadát kitevő külföldi támogatások egy részét, és a Palesztin Autonómia járandóságainak az átutalásaiból elkezdték a hosszú évek alatt felgyülemlett több százmillió dollárra rúgó adósság levonását. (A Területeket jórészt az Izraeli Elektromos Művek látja el villamos árammal, de az ivó- és öntözővíz zöme is Izraelből érkezik.) Az Autonómia "kalózkodással" vádolja Izraelt, míg az Egyesült Államok külügyminisztériuma az izraeli lépést sajnálatosnak minősítette.

A szankciók, amennyiben folytatódnak, a Palesztin Autonómia költségvetési bevételeinek kétharmadát érintik.

A Nyugati Part (Ciszjordánia, Júdea és Somron) lakosságának mintegy 80 százalékát nemzetközi támogatásból tartják el: 10 százalék Izraelben dolgozik, a többi aktív keresőt a szerény volumenű helyi vállalkozások foglalkoztatják. A munkanélküliség 25 százalék körüli.

A Nyugati Parttal területileg nem összefüggő Gázai-övezetben ennél is rosszabb a helyzet. A Hamasz-kormányozta övezetnek csak Izraellel és Egyiptommal van közös határa. Az övezetet Izrael évekkel ezelőtt biztonsági kerítéssel vette körül, az onnan kiinduló, ismétlődő terrorakciók leállítására. 

Egyiptom szintén megszigorította az átkelést a közös határon, főként a Sínai-félszigeten elharapódzott terrortevékenység miatt. Egyiptom a területére vezető csempészalagutak megsemmisítésével is nehezítette a Gázai-övezet lakosainak megélhetését, miután a helyi feketegazdaság “ütőerei” éppen ezek az alagutak voltak. ◙