Netanjáhu fontolóra veszi az egyoldalú kivonulást a Nyugati Partról

Az amerikai Bloomberg hírügynökségnek adott, csütörtökön megjelent interjúban Binjamin Netanjáhu miniszterelnök elmondta: az izraeli politikai vezetésben egyre határozottabban teret nyer az elgondolás, hogy Izrael egyoldalúan kivonul a Nyugati Part (Ciszjordánia) palesztin régióiból, és a zsidó településekre kiterjeszti az izraeli törvénykezést.

Mindez, szerinte, a politikai balközéptől a jobboldalig polgárjogot nyert, ugyanígy a zsidó többségi közvéleményben is.

Az elgondolás a tárgyalásos békemegyegyezés alternatívájaként merült fel. A Nyugati Partot vezető PFSz (Fatach) és a Gázai-övezetet uraló Hamász április 23-án egyezményt kötött a közöttük 2007. óta fennálló ellenségeskedés megszüntetéséről és egy nemzeti palesztin egységkormány megalakításáról. E döntés következtében megszakadtak a közel kilenc hónapon át, aktív amerikai közvetítéssel folyt izraeli-palesztin megbeszélések.

„A cél egy demilitarizált, független palesztin állam lenne, amely elismeri Izrael Államot, mint a zsidó nép nemzeti államát. De ha ez tárgyalásos úton nem megy, és a palesztinok egyoldalú lépésekkel gondolják megoldani a problémát, végül nekünk sem marad más, mint egyoldalú döntések hozatala” – mondta Netanjáhu .

Az elgondolás hátterében egyfajta tesztelés, a palesztin fél reakciójának a kipuhatolása állhat, arra vonatkozóan, hogy mit lépne a palesztin vezetés, ha Izrael egyoldalúan kivonulna a jelenleg általa ellenőrzött és adminisztrált területekről. Ez arra kényszeríthetné a palesztin vezetést, hogy viselje a felelősséget a terület biztonságáért és adminisztrációjáért.

Izrael ugyanakkor tisztában van egy ilyen, kényszerből tett lépés kockázatával. Emlékezetes, hogy a Gázai-övezetből történt egyoldalú kivonulás teremtette meg az Izraellel lényegében hadiállapotban álló, területére több, mint ezer rakétát kilövő „Hamasztánt”. 

(Ha a Nyugati Part legnagyobb részében felálló palesztin államalakulatnak nem lenne közvetlen határa Jordániával, ahonnan a folyón át terroristákat és fegyvereket csempészhetnének be úgy, ahogy a Gázai-övezetbe egyiptomi területről, ez a veszély nem fenyegetne. Az Autonómiának azonban ez a palesztin-jordániai közös határ az egyik alapvető - és Izrael számára fenti okokból teljesíthetetlen - követelése.)        

Netanjáhu az interjúban elmondta: mind a mai napig folynak a békés megoldást célzó próbálkozások a palesztin féllel, és még nem született semmilyen, a jövőbeni megállapodásokat ellehetetlenítő határozat izraeli részről.

"A tárgyalásos megoldás kétségtelenül a legjobb megoldás. De emlékeztetnem kell rá, hogy az Oslo-i megállapodások óta Izraelben hat miniszterelnök szolgált, mindegyik folytatott tárgyalásokat  palesztinokkal, és egyiknek sem sikerült a tárgyalásos rendezés. Arafat kihátrált, Abbász kihátrált, és minden maradt a régiben” – tette hozzá. ◙

Államelnök-választás Izraelben: június 10-én

ALBERT EINSTEIN ÉS CHÁJIM WEIZMAN 1921-BEN. EINSTEIN NEM FOGADTA EL

A "nászi" (נָשִֹיא ,hangsúly az i hangon) a klasszikus héber nyelvben fejedelmet jelent. Izrael államelnöke – héberül n'szi hámediná (נְשִֹיא הַמְּדִינָה) az állam első közjogi méltósága.  Az államelnök tisztsége Izrael megújult államisága óta létezik. Feladata lényegében jelképes: a legfőbb politikai döntéshozó a miniszterelnök.
  
Binjamin Netanjáhu miniszterelnök legszívesebben megszüntette volna a jórészt ceremoniális funkciót betöltő államelnöki pozíciót, a politika többi főszereplője azonban nem értett egyet vele. 

Hetekig tartó viták és a sajtóban megszellőztetett intrikák után Juli Edelstein, a Kneszet elnöke hétfőn bejelentette: június 10-én sor kerül Izrael tizedik államelnökének a megválasztására. A bejelentés után sajnálatának adott hangot, amiért a tisztségért folyó versenyt ahhoz méltatlan sárdobálás és vádaskodások sora kísérte.

A most 91 éves Simon Peresz 2007. július 15-én kezdte meg államelnöki mandátumát, ami idén júliusban jár le.

Az elnökválasztási menetrend fő pontjai:

• május 27 – az utolsó nap, amikor a jelöltek legalább 10 parlamenti képviselő ajánlásával benyújthatják jelöltségüket

• június 3 –  a Kneszet elnöke kihirdeti a jelöltek és ajánlóik neveit

• június 10 – a Kneszet a jelöltek közül megválasztja az államelnököt.

Keddig mindössze két jelölt szerezte meg a szükséges 10 képviselői ajánlást: a 74 éves Reuven Rivlin (Likud) és a 78 éves Binjámin „Fuad” Ben-Eliézer (Munkapárt). További számba jöhető személy az 55 éves Szilvan Salom (Likud), ő azonban keddig nem határozott jelöltségéről. Ebben közrejátszhat egy idén márciusban lejátszódott kellemetlen affér: volt beosztottja feljelentette őt egy 15 évvel ezelőtti (!) állítólagos nemi molesztálásért.

További lehetséges jelöltek: Meir Sitrit (65 éves, Hátnuá párt); Dália Icik (61 éves, volt Munkapárt, legutóbb Kadima párt); Dália Dorner (80 éves, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott bírónője) és Dan Sechtman (73 éves, Nobel-díjas kémia-professzor).

*

Simon Pereszen kívül csak ketten élnek Izrael Állam eddigi elnökei közül: a 93 éves Jichak Navon, aki 1978-tól 1983-ig töltötte be tisztjét, valamint a jelenleg hét éves börtönbüntetését töltő Mose Kacav: ő 2000-től 2007-ig volt államelnök.

A zsidó állam első elnöke Chájim Weizman egyetemi kémiatanár volt, aki már az útban lévő állam közéletében is vezető szerepet játszott, David Ben Gurionnal együtt. 

Halála után, 1952-ben Albert Einsteint kérték fel a poszt betöltésére, ő azonban elhárította a megtiszteltetést, mondván, annyira elméleti ember, hogy semmilyen politikai közszereplésre nem alkalmas.

További érdekesség: az első elnök,  Chájim Weizman unokaöccse, Ezer Weizman lett az állam hetedik elnöke, 1993-tól 2000-ig. A rendkívül népszerű, karizmatikus katona-politikus a Brit Légierőnél kezdte repülőtiszti pályafutását, majd az Izraeli Légierő egyik megalapítója volt. Mandátumát nem töltötte le: egy sajtóközlés szerint még elnöksége előtt nagy összegű ajándékot fogadott el egy amerikai üzletembertől. Ez ugyan nem ütközött semmiféle törvénybe, de Weizman, akiben megtestesült a régi európai tiszt úriember-mivolta, a lemondást választotta... ◙

Nagyszabású közös izraeli-amerikai rakétavédelmi gyakorlat • Ezer amerikai katona érkezett

Ezer amerikai katona érkezett Izraelbe a kétévenként tartott közös hadgyakorlatra. A vasárnap kezdődő, Juniper Cobra fedőnevű gyakorlat tárgya felkészülés egy Izraelt érő általános rakétatámadásra, illetve egy ilyen támadásra adandó válasz.

A katonák és a szakemberek a legújabb, eddig sehol másutt nem használt légelhárító technikák megfelelő működését tesztelik.

Számos ellenrakéta-rendszer, így a Vaskupola (Iron Dome, Kipát bárzel – כיפת ברזל) is a két ország közös fejlesztése, de a mérnöki fejlesztés és a gyártás költségeinek oroszlánrészét az Egyesült Államok fedezi.

Mint azt Ejál Eisenberg tábornok, a Hátország hadtest (Pikud háóref – פיקוד העורף) parancsnoka hangsúlyozta: egy következő nagyobb konfliktusban az ellenség fő célpontja a polgári lakosság lesz, Izrael nagyobb városai,  országútjai, vasútja, repülőterei, fő közkekedési csomópontjai.

Izrael ellenségei nagyon jól tudják, hogy a hagyományos, hadsereg-hadsereg ellen vívott háborúban semmilyen esélyük nincs a győzelemre, Izrael területéből aligha tudnának egy négyzetmétert is elfoglalni. Stratégiájuk ezért minden bizonnyal Izrael megbénítása és a lakosság demoralizálása nagyszámú rakéta kilövésével, majd azonnali tűzszünet elérése, hogy megelőzzék az izraeli ellencsapást. Eisenberg szerint ezért kritikus fontosságú a hátország védelme minden jövőbeni háborúban.

Mint ismeretes, mind a libanoni központú siita Hezbollah, mind a Gázai-övezetet uraló Hamasz (elvben annak „katonai szárnya”) a múltban számos rakétatámadást intézett izraeli polgári célpontok ellen.

A „második libanoni háború” során, 2006-ban a Hezbollah naponta több, mint 100 rakétát lőtt ki izraeli területre, amelyek többnyire az ország északi részén robbantak, de a libanoni határtól 90 kilométerre lévő Hederáig is eljutottak.

A 2012-ben, a Gázai-övezetből rakétázó Hamasz elleni hadjárat alatt az onnan kilőtt rakéták a Gázától 60 kilométerre fekvő Tel Avivot is elérték (bár szerencsére a tengerbe hullottak).

Ma mindkét terrorszervezet lényegesen több, nagyobb hatótávolságú, pontosabban irányítható és pusztítóbb robbanófejjel ellátott rakétával bír, mind néhány évvel korábban – nem beszélve a távolabbi, szíriai és iráni fenyegetésről. ◙