Fedezd fel a héber nyelvet ♦ Olvassunk bele!

• A héber nyelv egyike a leggyakrabban használt hárombetűs gyöke a KUF-RÉS-ALEF (ק-ר-א): hangos szóval való hívást jelent, és olvasást is. Az olvasni főnévi igenév: likró (לִקְרוֹא)

A koré (קוֹרֵא) ige jelentése: olvas, de ugyanígy leírva és kiejtve főnévként olvasót (személyt) is jelent. Nőnemben az ige korét (קוֹרֵאת). Többesszáma: kor’im (קוֹרְאִים), nőnemben kor’ot (קוֹרְאוֹת). (Az r hang és a magánhangzó között pillanatnyi megállással.)

Ha azt akarjuk mondani, hogy az újság olvasói, többesszámú birtokos esetben, azt így mondjuk: kor’éj háiton (קוֹרְאֵי העִתוֹן).

A báál koré (בַּעַל קוֹרֵא) a Tóra-hetiszakasz felolvasója a zsinagógában.

A kol koré (קוֹל קוֹרֵא) az kiáltvány, felhívás.

A kol koré bámidbár (קוֹל קוֹרֵא בַּמִּדְבָּר) a pusztába kiáltott szó, bibliai (Ézsajás) és átvitt értelmében egyaránt.

A kri’á (קְרִיאָה) – az á hang előtt pillanatnyi megállással –, olvasás vagy hívás. 

A kri’á l’ezrá (קְרִיאָה לעֶזְרָה) segélykiáltás, a kri’át béjnájim (קְרִיאַת בֵּינַיִם) a Kneszet-üléseknél annyira szokásos közbeszólás, közbekiáltás. 

A hírekben gyakran hallhatunk a Kneszet plénuma elé terjesztett törvényjavaslatok előolvasatáról – kri’á trómit (קְרִיאָה טְרוֹמִית) – amit az első, második, majd a végső, a harmadik olvasat követ, héberül kri’á risoná, snijá, slisit (קְרִיאָה רִאשוֹנָה, שְׁנִיָה, שְׁלִישִׁית).  

A mikrá (מִקְרָא) olvasandó szöveget, magyarázatot jelent, de a Biblia szövegét is ezzel a szóval jelölik.

A kár’i (קָרִיא) azt jelenti, hogy olvasható.

• Fentiekhez kiejtésben hasonló, de jelentésben különböző a KUF-RÉS-HÉ (ק-ר-ה) gyök, amelyből a történést kifejező szavak épülnek fel.

A koré (קוֹרֵה) azt jelenti, hogy történik, nőnemben korá (קוֹרָה); múltidőben – megesett, megtörtént – kárá (קָרָה), nőnemben kártá (קָרְתָה). Ha azt akarjuk megtudni: "mi történik itt", azt így kérdezzük: má koré kán (מַה קוֹרֵה כַּאן).

Az ugyancsak gyakori "mi történt" kérdés így hangzik: má kárá (מַה קָּרָה). 

A történni főnévi igenév: likrot (לִקְרוֹת). Hákol jáchol likrot (הַכֹּל יָכוֹל לִקְרוֹת) – minden megtörténhet. 

A mikre (מִקְרֶה) eset, történés. A mikri (מִקְרִי) viszont véletlen, ami sokak szerint nincs is... ◙

Héber nyelvtanítás 

az Alef-Béttől 

(írás-olvasástól) 

az újságolvasásig:

Halmos László

052-3260834

izraelihirlevel@gmail.com

Chanuka 5775 – Fények Ünnepe, 2014

Hanuka (Chánuká, חנוכה) ünnepe a zsidó naptár szerinti kiszlév hó 25-én kezdődik, és nyolc napig tart. 

Az idén december 16-án, kedd este gyújtottuk az első gyertyát.

Ezen az ünnepen mi, kései utódok annak a győzelemnek állítunk emléket, amelyet a Makkabeusok három évig tartó szabadságharc után arattak az akkori zsidó államot, Judeát elfoglaló szíriai megszállók felett.

Az idegen hatalom és helyi támogatóik változtatásokat akartak bevezetni a zsidó vallásgyakorlatban. A harc a polgári időszámítás előtt 165-ben a Jeruzsálemi Templom visszafoglalásával ért véget. A győzelemmel helyreállt a zsidó állam – amelyet akkor Judeának hívtak – katonai és vallási szuverenitása. A "chánuká" azt jelenti: "felavatás" és arra utal, hogy őseink újra Isten oltalmába ajánlhatták a Templomot, amelyet a pogány bálványok és praktikák beszennyeztek.

Hanukai szokások:

Az ünnep hétköznapjain nincs munkaszünet.

• A chánukijá nyolckarú gyertyatartó. Külön helye van rajta a "szolgalángnak" (ivritül sámás – שמש –, a magyarországi és kelet-európai zsidók sámesz-nak nevezik). Napnyugta után ezzel a sámesz-gyertyával gyújtjuk meg a lángokat. A gyújtás után a sámeszt – égve – visszatesszük a helyére.

• Az égő samesz-szolgagyertyát kézben tartva két áldást mondunk. Az első estén egy harmadikat is, a Sehechejánu-t.

• Az első estén egy lángot gyújtunk, azután minden este eggyel többet. A nyolcadik estén az összes láng ég. Az új gyertyát mindig balról tesszük hozzá a többihez, és jobbról balra haladva gyújtjuk meg.

• A chánukijá lángját nem szabad profán (gyakorlati) célra – olvasásra, világításra, cigarettagyújtásra stb. – használni: a sámás lángját szabad.

• A chánukijá az ablak közelében kell meggyújtani, hogy kívülről látni lehessen, ezáltal nyilvánosan hirdesse Chánuká csodáját (Pirszumé deniszá).

• Régen szokás volt a gyerekeknek pénzt – magyar- és kelet-európai zsidóknál:  chanukageltet – és ajándékokat adni.

• Pénteken este a chánukijá lángját a szombati gyertyáknál előbb kell meggyújtani, akkor is, ha még nem ment le a Nap. Szombaton este – mint az idén – csak a hávdálá (a Szombatnap elválasztása a hétköznapoktól) után gyújthatunk lángot a chánukijában.

• Az istentisztelet rendjébe Chanuka hetében beiktatjuk a Hálélt, valamint az Ál hániszim hálaimát, amelyet a győzelmek és csodák emlékére mondunk. Utóbbit csatoljuk az étkezés utáni hálaimához is.

• A gyertyagyújtásnál mondott áldások:

1. Báruch átá, Ádonáj, elohénu, melech háolám, áser kid’sánu bemicvotáv, vecivánu lehádlik nér sel chánuká.

(Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki megszentelt bennünket parancsolataival, és megparancsolta a Chanuka láng gyújtását.)

2. Báruch átá Ádonáj elohénu, melech háolám, seászá niszim láávoténu bájámim háhém, bázmán háze.

(Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki csodajeleket adott Őseinknek azokban a napokban, ebben az időben.)

Csak az első estén ezt az áldást is mondjuk:

3. Báruch átá Ádonáj elohénu, melech háolám, sehechiánu vekijmánu vehigiánu lázmán háze.

(Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki életben tartott bennünket, és megadta megérnünk ezt a mostani időt.)

Chág urim száméách – חג אורים שמח – Örömteli Fények ünnepét!

Fedezd fel a héber nyelvet ♦ Az ismeretlenről

A rejtélyes cím az ÁJIN-LÁMED-MEM (ע-ל-מ) gyökről szól, amely többnyire az eltünés, az elrejtés, az ismeretlen fogalmait rejti.

A háálámá (הַעֲלָמָה): elrejtés. A héber sajtó gyakori témája a háálámát mász (הַעֲלָמַת מַס) – az adóeltitkolás, amit manapság a leggazdagabbak sem szégyellenek, sőt, ők a legkevésbé.

A táálumá (תַּעֲלוּמָה) – rejtély, misztérium.

A hitálém (הִתְעַלֵּם) ige azt jelenti, hogy eltekint valamitől, nem vesz figyelembe valamit vagy valakit.

Az ilum (עִלּוּם) értelme: elrejtés, eltitkolás.

A böilum sém (בְּעִלּוּם שֵׁם) kifejezés azt jelenti, hogy név nélkül – például így nyilatkozik, netán adakozik valaki.

A neelám (נֶעֱלָם) rejtett, eltünt. A héber matematikai terminus ezt a szót használja az „ismeretlen” fogalmára. 

A kétismeretlenes egyenlet héberül: misváá bisnéj neelámim (משוואה בשני נעלמים).

Komorabb eltünésről szól a bét álmin (בֵּית עָלְמִין) kifejezés: az örökre „eltüntek” hona ez, vagyis – temető.

És, hogy az egész kerek legyen, mindezek rokona az olám (עוֹלָם), a nagy, kerek világ, amelynek léte, oka, lényege és működése rejtve van a gyarló emberi elme előtt... ◙

Héber nyelvtanítás 

az Alef-Béttől 

(írás-olvasástól) 

az újságolvasásig:

Halmos László

052-3260834

izraelihirlevel@gmail.com