Fedezd fel a héber nyelvet ✲ Részesedünk

Sok, a mindennapi életben gyakran használt kifejezés alapja a PÉ-RÉS-TET (פ-ר-ט) gyök. Valamennyi az egyedre, a részre vonatkozik, amiből az egész épül.

Az alapszó a prát (פְּרָט), rövid á-val ejtve: egyed, részlet. A prát lö- (פְּרָט לְ-) kifejezés jelentése „kivéve”, a bifrát (בִּפְּרָט) – különösen.

A párit (פָּרִיט) egyedi tételt, részt, alkatrészt jelent.

A pérut (פֵּירוּט) részletezés; ha valakit arra kérünk, hogy részletezze a mondottakat, azt úgy kérjük: ná löfárét (נא לפרט), vagy tifárét (תפרט), illetve nőnemben tifárti (תפרטי) majd udvariasan hozzátesszük: bövákásá (בקשה), vagyis kérem...

A möforát (מפורט) jelző részletest jelent. A mifrát (מפרט) is részletezés, de inkább műszaki adat, specifikáció értelemben.

A pirtéj prátim (פרטי פרטים) – töviről hegyire, a legapróbb részletekig. A kissé nehézkesen hangzó bi’frotrot (בפרוטרוט) ugyanezt jelenti.

A práti (פרטי), ismét rövid á-val ejtve, hangsúly a második szótagon, azt jelenti, hogy privát, magán. A sokak által vágyott saját ház: bájit práti (בית פרטי), a magánautó: rechev práti (רכב פרטי). A magánélet: chájim prátiim (חיים פרטיים), vagyis a jelző is többesszámba került, mert a jelzett szó, a chájim is többesszámú. 

A prátijut (פרטיות) értelme is magánélet, vagy magánszféra.

Veterán olvasónk emlékezhetnek a prutá-ra (פרוטה). A sékel elődje, az izraeli font („Lira erec-jiszráelit”) ezredrésze volt 1960-ig: a brit mandátumi „mil”-t váltotta fel. Később vezették be az agorát, a font századrészét.

Globalizálódó gazdaságunkra jellemző kifejezés a háfrátá (הפרטה): privatizációt, állami tulajdon magántulajdonba történő átadását jelenti.

És egy kakukktojás: az ugyancsak Prát-nak ejtett szó, TET (ט) helyett TÁV (ת) betűvel írva, így: פרת – az Eufrátesz folyó. ◙

HÉBER NYELVOKTATÁS:

Halmos László

052-3260834

izraelihirlevel@gmail.com

Első olvasatban megszavazták a hárédi fiatalok besorozását ✲ Kormányválság várható? ✲ Éles tiltakozás az ultravallásos képviselők körében

LITZMANN ÉS NETANJÁHU. VÉGLEGES KENYÉRTÖRÉS?

Keddre virradóra, éjszakába nyúló ülésen a Kneszet 63:39 arányban első olvasatban megszavazta az ultraortodox (hárédi) fiatalok kötelező katonai szolgálatára vonatkozó törvényjavaslatot.

A javaslat törvényerőre emelkedéséhez annak második és harmadik olvasatban történő elfogadására is szükség van. A haszid ultraortodox Egyesült Tórahű Zsidóság párt képviselője, Jákov Litzmann rabbi és pártja, valamint a szefárd ortodox SASZ párt több képviselője is kilátásba helyezte, hogy amennyiben második és harmadik olvasatban is elfogadják a törvényjavaslatot, kilépnek a koalícióból, amely így elvesztené kormányképességét és rendkívüli parlamenti választásokat tenne szükségessé.

A törvényjavaslat megvonná az ultraortodox jesivák (Tóra- és Talmud-kollégiumok) állami támogatását, amennyiben nem jelentkezik megfelelő számú növendék katonai szolgálatra.

Jiszráél Eichler, a Tórahű párt elismerten bölcs és megfontolt képviselője feltette a kérdést a plénum előtt: „Ti valóban akartok hárédi katonákat a hadseregben?!” Eichler javasolta a Cáhál, az Izraeli Védelmi Hadsereg átalakítását professzionális hadsereggé, amelyben önkéntes, tisztességesen megfizetett katonák töltik be a valóban szükséges harci feladatokat.

Avigdor Lieberman honvédelmi miniszter Twitter-oldalán így nyilatkozott: „A Kneszetben a jogállamiság legyőzte a média csavarjait és a megosztottságot”.

✲

A hárédi fiatalok sorozását törvénybe iktatni szándékozó tervezet – öngól. Nem csak a vallásos közönség véleménye szerint.

A hadsereg világa és az ultraortodox jesivák világa között kiegyenlíthetetlen ellentét áll fenn.

Sok tízezer, teljesen fölösleges újonc behívását erőltetné, akiknek a tartása átlagosan havi 5000 sékelébe kerülne az adófizető polgárnak. A megengedett halasztás miatt már huszonéves, nős hárédi katonák igényeinek kielégítése – szigorúbb kóserság, imaidők tiszteletben tartása, a katonalányok látásának az elkerülése stb. – szinte megoldhatatlan feladatok elé állítaná a felelős elöljárókat.

E sorok írója elég öreg ahhoz, hogy emlékezzék a Cáhál egyik legkiválóbb katonájára, Ráfáél Éjtán (Raful) vezérkari főnökre. Amikor a jellegzetesen szűkszavú tábornokot egy riporter valamikor a nyolcvanas évek elején a hárédi ifjúság besorozásáról kérdezte, a válasz két szóból állt: „Chász vöhálilá”.  Isten őrizzen!

Ráful tudta, mit beszél.

Nagyot változott a világ, és benne a hadviselés technikája. A kétezres évek elején  a Cáhál 100 katonát igényelt a „kiber”- (számítástechnikai) egységekbe, addig ma sorozásonként 1000 főre lenne szükség. 

Ezeket a feladatokat megfelelően képzett hárédi katonák is el tudnák látni – feltéve, hogy hajlandóak ilyen irányú képzésre. Intellektuális képességeikkel nincs semmi baj!

Ha nem a Kneszet, hanem a hadsereg választhatna tisztán szakmai megfontolások mentén, nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebb ultraortodoxot sorozna be, mint amennyit a különböző bizottságok követelnek. Végül is az a hadsereg és a társadalom érdeke, hogy a sor alá kerülő fiatalok olyan egységekbe kerüljenek, ahol valós szükség van rájuk, és szolgálatuk fontos legyen mind a hadseregnek, mind a társadalomnak. ◙

FORRÁS: A Kán Kol Jiszráél és a Jediot Aharonot internetes portáljai

Mily szépek a te sátraid, Jákob ... Bizarr történet egy gonosz varázslóról és egy beszélő szamárról

Ebben a Tóra-szakaszban szerepel „Bálám szamara”. 

A mezopotámiai varázsló, aki nem Bálám, hanem Bil´ám vagy Bileám (בִּלְעָם) és szamara, „aki” nem egyszerű chámor (חמור), hanem áton (אָתוֹן), vagyis nőstény-szamár.

A varázslót Bálák, Moáv királya arra bérelte fel, hogy átkozza meg Izrael népét, amely már a Holt-tenger keleti partján táborozott, útban Erec-Jiszráél felé. 

Bileám nem veszi észre Isten angyalát, a csacsi azonban igen, és megáll. A gonosz ember üti-veri az állatot, mire az megszólal: Nemde a szamarad vagyok, akin közlekedsz, mióta megvagy… 

És Bileám nem döbben meg azon, hogy az oktalan állat beszél, hanem válaszra is méltatja: „Bizony, ha kardom volna, most meg is ölnélek!”  És ekkor Isten megnyitja a varázsló szemét, és ő is meglátja az angyalt. 

Majd átok helyett, megpillantva Izrael sátortáborát, ezt mondja: Mily szépek a te sátraid, Jákob, hajlékaid, Izrael! Má tovu oháléchá, Jákov, miskenotechá, Jiszráél (מה טובו אוהליך יעקב משכנותך ישראל)

Ezt a mondatot mondjuk azóta is, amikor Isten templomába lépünk. 

Érdemes elolvasni az egész történetet, Mózes 4. könyvéből, a 22. fejezetben. ◙