Ebben
a Tóra-szakaszban szerepel „Bálám szamara”.
A
mezopotámiai varázsló, aki nem Bálám, hanem Bil´ám vagy Bileám (בִּלְעָם) és szamara, „aki” nem egyszerű chámor (חמור), hanem áton (אָתוֹן), vagyis nőstény-szamár.
A
varázslót Bálák, Moáv királya arra bérelte fel, hogy átkozza meg Izrael
népét, amely már a Holt-tenger keleti partján táborozott, útban
Erec-Jiszráél felé.
Bileám
nem veszi észre Isten angyalát, a csacsi azonban igen, és megáll. A gonosz
ember üti-veri az állatot, mire az megszólal: Nemde a szamarad vagyok, akin
közlekedsz, mióta megvagy…
És
Bileám nem döbben meg azon, hogy az oktalan állat beszél, hanem válaszra is
méltatja: „Bizony, ha kardom volna, most meg is ölnélek!” És ekkor
Isten megnyitja a varázsló szemét, és ő is meglátja az angyalt.
Majd
átok helyett, megpillantva Izrael sátortáborát, ezt mondja: Mily szépek a te
sátraid, Jákob, hajlékaid, Izrael! Má tovu oháléchá, Jákov, miskenotechá, Jiszráél (מה טובו אוהליך יעקב
משכנותך ישראל)
Ezt
a mondatot mondjuk azóta is, amikor Isten templomába lépünk.
Érdemes
elolvasni az egész történetet, Mózes 4. könyvéből, a 22. fejezetben. ◙
Shalom,shalom kedves László. Köszönöm szépen,a tanulságos írásodat.
VálaszTörlésRemek írás! Annyi pontosítás, hogy Mózes 4. könyvében van Bileám története.
VálaszTörlésKöszönöm, javítottam.
Törlés... olvastam !
VálaszTörlés