Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2018. július 3., kedd

Első olvasatban megszavazták a hárédi fiatalok besorozását ✲ Kormányválság várható? ✲ Éles tiltakozás az ultravallásos képviselők körében

LITZMANN ÉS NETANJÁHU. VÉGLEGES KENYÉRTÖRÉS?

Keddre virradóra, éjszakába nyúló ülésen a Kneszet 63:39 arányban első olvasatban megszavazta az ultraortodox (hárédi) fiatalok kötelező katonai szolgálatára vonatkozó törvényjavaslatot.

A javaslat törvényerőre emelkedéséhez annak második és harmadik olvasatban történő elfogadására is szükség van. A haszid ultraortodox Egyesült Tórahű Zsidóság párt képviselője, Jákov Litzmann rabbi és pártja, valamint a szefárd ortodox SASZ párt több képviselője is kilátásba helyezte, hogy amennyiben második és harmadik olvasatban is elfogadják a törvényjavaslatot, kilépnek a koalícióból, amely így elvesztené kormányképességét és rendkívüli parlamenti választásokat tenne szükségessé.

A törvényjavaslat megvonná az ultraortodox jesivák (Tóra- és Talmud-kollégiumok) állami támogatását, amennyiben nem jelentkezik megfelelő számú növendék katonai szolgálatra.

Jiszráél Eichler, a Tórahű párt elismerten bölcs és megfontolt képviselője feltette a kérdést a plénum előtt: „Ti valóban akartok hárédi katonákat a hadseregben?!” Eichler javasolta a Cáhál, az Izraeli Védelmi Hadsereg átalakítását professzionális hadsereggé, amelyben önkéntes, tisztességesen megfizetett katonák töltik be a valóban szükséges harci feladatokat.

Avigdor Lieberman honvédelmi miniszter Twitter-oldalán így nyilatkozott: „A Kneszetben a jogállamiság legyőzte a média csavarjait és a megosztottságot”.
A hárédi fiatalok sorozását törvénybe iktatni szándékozó tervezet – öngól. Nem csak a vallásos közönség véleménye szerint.

A hadsereg világa és az ultraortodox jesivák világa között kiegyenlíthetetlen ellentét áll fenn.

Sok tízezer, teljesen fölösleges újonc behívását erőltetné, akiknek a tartása átlagosan havi 5000 sékelébe kerülne az adófizető polgárnak. A megengedett halasztás miatt már huszonéves, nős hárédi katonák igényeinek kielégítése – szigorúbb kóserság, imaidők tiszteletben tartása, a katonalányok látásának az elkerülése stb. – szinte megoldhatatlan feladatok elé állítaná a felelős elöljárókat.

E sorok írója elég öreg ahhoz, hogy emlékezzék a Cáhál egyik legkiválóbb katonájára, Ráfáél Éjtán (Raful) vezérkari főnökre. Amikor a jellegzetesen szűkszavú tábornokot egy riporter valamikor a nyolcvanas évek elején a hárédi ifjúság besorozásáról kérdezte, a válasz két szóból állt: „Chász vöhálilá”.  Isten őrizzen!

Ráful tudta, mit beszél.

Nagyot változott a világ, és benne a hadviselés technikája. A kétezres évek elején  a Cáhál 100 katonát igényelt a „kiber”- (számítástechnikai) egységekbe, addig ma sorozásonként 1000 főre lenne szükség. 

Ezeket a feladatokat megfelelően képzett hárédi katonák is el tudnák látni – feltéve, hogy hajlandóak ilyen irányú képzésre. Intellektuális képességeikkel nincs semmi baj!

Ha nem a Kneszet, hanem a hadsereg választhatna tisztán szakmai megfontolások mentén, nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebb ultraortodoxot sorozna be, mint amennyit a különböző bizottságok követelnek. Végül is az a hadsereg és a társadalom érdeke, hogy a sor alá kerülő fiatalok olyan egységekbe kerüljenek, ahol valós szükség van rájuk, és szolgálatuk fontos legyen mind a hadseregnek, mind a társadalomnak. ◙

FORRÁS: A Kán Kol Jiszráél és a Jediot Aharonot internetes portáljai

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése