Billeg a mérleg ✲ Ki kivel és kivel csakazértsem ✲ Még öt hét a választásokig

Előrehozott választások, belpolitikai dráma Izraelben: Az események, naplószerűen.

2018

► november 18: Avigdor Lieberman lemondott a honvédelmi miniszteri tárcáról, tiltakozásul a Hamasszal elfogadott fegyverszünet miatt. Pártja, a Jiszráél béjténu kilépett a Likud-vezette koalícióból. 

A tárcát Binjámin Netanjáhu miniszterelnök vette át, amelyet Naftali Bennet kívánt megszerezni, és ezt feltételül szabta pártja, a Bájit jehudi  bennmaradásának a koalícióban. 

Időszerűvé vált az előrehozott választások bejelentése.  

► december 24: A kormánykoalíció frakcióvezetői egyhangúlag döntöttek a Kneszet feloszlatásáról

► december 25: A Kneszet megszavazta saját feloszlatását

► december 26: A Kneszet feloszlatását törvényerőre emelték. Ez volt a feltétele az előrehozott választásoknak, amelyre 2019. április 9-én, kedden kerül sor.

A döntés indokai között szerepelnek a miniszterelnök személye körül zajló hatósági nyomozások, a libanoni és gázai konfliktus kezelésével kapcsolatos parlamenti többség szükségessége, valamint a jesiva-növendékek bevonulása körül folyó vita a koalícióban résztvevő vallásos pártokkal.

► december 27: Benny Ganz, aki 2015-ig a Cáhál, az Izraeli Hadsereg vezérkari főnöke volt, 109 taggal Hószen leJiszráél (Izrael ereje) néven politikai pártot alapított.

► december 29: Naftali Bennett és Ájelet Sákéd meglepetésszerűen elhagyták a Zsidó otthon (Hábájit hájehudi) pártot, és Új Jobb (Hájámin hehádás) néven új pártot alapítottak, amellyel a nemzeti, de kevésbé vallásos, „nagy Izrael”-felfogású szavazókat kívánják egy táborba tömöríteni.

2019

► január 19: Benny Ganz Hószen leJiszráél pártja közös listáról állapodott meg Mose „Bugi” Jáálon volt vezérkari főnök „Telem” pártjával.

► január 29: Benny Ganz a három izraeli televíziós állomás kamerái előtt elmondta választási programbeszédét. A volt vezérkari főnök belépése a politikai életbe földrengésszerű változásokat idézett elő. A Netanjáhunál (69) tíz évvel fiatalabb Ganz a Cáhál, az Izraeli Védelmi Hadsereg élén jó stratégaként bizonyított. A tel-avivi Kiállítási Parkban elmondott beszéd mindazonáltal hemzsegett a leglaposabb közhelyektől. Az egyetlen lényeges elem: Ganz az áprilisi választások után miniszterelnökként képzeli el magát.

A jelenlegi kormánykoalíciót vezető Likud pártnak január hónapban 30… 32 mandátumot jósoltak, Ganz belépése után már csak 28-at, míg Ganz látványosan feltörő „Hószen leJiszráél”  pártjának 19-et. Jáir Lapid pártja, a Jés Átid (Van jövő) e felmérés szerint 9 mandátumban reménykedhetett.

► február 21: csütörtök este 22 óra volt a Kneszet-választásokon induló politikai listák benyújtási határideje. Még reggel, napokig tartó megbeszélések után Beni Ganz és Jáir Lapid megegyezett: a Hószen leJiszráél és a Jés Átid pártok egy "Káhol láván" (Kék-fehér) pártban egyesítik erőiket. A pártnak három volt vezérkari főnök is tagja: Beni Ganz és Mose "Bugi" Jáálon után Gabi Askenázi is csatlakozott.

Netanjáhu Likud pártja a tőle ideológiai téren jobbra álló Jiszráél béjténu párttal, és az azzal szövetkezett Ocmá jehudit párttal kötött szavazat-egyesítési megállapodást. A néhai Méir Káháne rabbi híveit tömörítő, szélsőségesen arabellenes Ocmá jehudit párttal vállalt együttműködést Netanjáhu  “technikai jellegűnek” nevezte, ám így is általános felháborodást aratott úgy Izraelben, mind az amerikai zsidóság vezetői körében.

► február 28: Ávicháj Mandelblit állami főügyész bejelentette szándékát: törvény elé kívánja állítani Netanjáhut két rendbeli csalás és bizalommal való visszaélés (1000-es és 2000-es ügy) és egyrendbeli megvesztegetés (4000-es ügy) gyanújával. 
A miniszterelnök valamennyi TV-csatornán közvetített beszédet mondott, amelyben kitért kormányzása kül- és belpolitikai sikereire, majd megismételte véleményét: az ellene felhozott gyanúsítások kártyavárként fognak megdőlni. 
Röviddel Netanjáhu után Beni Ganz lépett a kamerák elé és lemondásra szólította fel a miniszterelnököt, legalább ügyei tisztázásáig.

► március 1: A főügyész bejelentése minden felmérés szerint megfordította az erőviszonyokat: a Ganz-Lapid vezette Káhol láván párt megfelelő koalíciós partnerekkel már több mandátumot tud összehozni, mint a Likud a maga partnereivel, és megszerezhet legalább 61 képviselői helyet a 120 tagú Kneszetben.

✲

Jelenleg egy nagyjából azonos erejű középjobb és középbal tömb küzd egymással a többségért, vagyis legalább 61 mandátum megszerzéséért a 120 tagú Kneszetben, amely az 1948-as államalapítás óta a huszonegyedik lesz.

Mindkét tábornak problémát okoznak az ideológiai korlátaik.

Ganz kijelentette: amennyiben Netanjáhu ellen törvényes eljárás indul – legyen annak bármilyen kimenete – nem hajlandó részt venni egy nemzeti egységkormányban. Pedig ezzel kizárhatnák a zsidó és arab szélsőségeket, és a gyakran kényelmetlen követelésekkel fellépő vallásos pártokat is, amelyeket a közép- és a baloldali politikusok zsarolással vádolnak.

Jáir Lapid több ízben úgy nyilatkozott, hogy nem hajlandó egy kormányban tevékenykedni sem a Jáhádut háTorá, sem a SASZ ultravallásos párttal.

Egy, a Káhol-láván által vezetett koalícióba viszont kényelmetlen lenne bevenni az arab Egyesült Listát, hasonlóan Netanjáhu kényszerű együttműködéséhez a kahanista Ocmá jehudit párttal.

A „Kán Bét” rádió- és televízió, a Jediot Áhronot, a Háárec és más lapok felmérései szinte naponként változó adatokat közölnek a „Mi lenne, ha ma lennének a szavazások” rovataikban.  Április 9-ig kevesebb, mint öt hét van hátra: sok minden változhat, de nagyságrendileg már kész tények előtt állunk.

Akármelyik vezetőt bízza meg Rivlin államelnök április 10 után a kormányalakítással, úgy a Likud-koalíció, mind a Káhol láván-koalíció egy „éppen hogy”, 61 vagy 62 képviselős többséget lenne képes összehozni, és egy, a mérleg nyelvét játszó kis párt bármikor, bármi ügyben vagy ürüggyel képes befolyásolni a törvényhozást vagy a kormányt. Ezt pedig csak egy széles, stabil többséggel rendelkező nemzeti egységkormány tudná megakadályozni, és az előttünk álló, minden jel szerint nem egyszerű szituációkban helyt állni. ◙

Ganz-Lapid páros és Netanjáhu: minden változik ✲ Az áprilisi választások tétje: balközép vagy jobbközép

 

LAPID + GANZ = KÁHOL LÁVÁN

Csütörtök este 22 óra volt az április 9-én tartandó Kneszet-választásokon induló politikai listák benyújtási határideje.

Aznap reggel napokig tartó lázas megbeszélések után Beni Ganz és Jáir Lapid megegyezett: a Hószen L´Jiszráél és a Jés Átid pártok egy "Káhol láván" (Kék-fehér) pártban egyesítik erőiket. A párthoz már három volt vezérkari főnök tartozik: Beni Ganz és Mose "Bugi" Jáálon után Gabi Askenázi is csatlakozott.

Választási győzelmük esetén a hatalom megosztásának a módja  a rotáció: az ötéves kormányfői mandátum első felében Ganz, a másodikban Lapid tölti be a miniszterelnöki tisztséget. Későbbi jelentések szerint Ganz lenne a miniszterelnök, Lapid a külügyminiszter. Bugi Jáálonnak állítólag a honvédelmi tárca lett odaígérve.

A Kneszetbe a "ricsracs" (cippzár) módszerrel delegálják tagjaikat: egy képviselői helyet Ganz embere foglal el, a következőt Lapidé, a harmadikat ismét Ganz küldötte, és így tovább. 

Netanjáhu a Likudtól ideológiailag jobbra álló Jiszráél Béjténu párt és a néhai Méir Káháná rabbi híveit tömörítő, szélsőségesen arabellenes  Ocmá jehudit párt képviselőivel javítaná esélyeit. Ez utóbbitól a mérsékelten jobboldali világnézetű szavazók is visszarettennek. Az Ocmá-val létrehozott megállapodásokat a miniszterelnök "technikai együttműködésnek" nevezte.

Lényegében tehát a jobbközép Likud és a balközép Káhol-láván mérkőzik a tavaszi kormányalakításért.

A legutóbbi felmérések szerint Ganzék hat-hét mandátumos előnyben vannak.  Koalíció-alakításra – legalább 61 képviselő "összegyűjtése" a 120 tagú Kneszetbe – mégis a Likudnak vannak jobb esélyei.

Gideon Száár (53), a Likud erős embere, akit az idén 70 éves Netanjáhu legvalószínűbb utódjának tartanak, így nyilatkozott: "Az áprilisi választások nincsenek a zsebünkben, de megtartjuk a vezetést. Ez nehezebb lesz, mint gondoltuk."

A baloldal tovább zuhan a népszerűségi listán. A Munkapárt (Avi Gábbáj) és a Merec (Támár Zandberg) nem hajlandók közös listán indulni.

A Likud és a Káhol-láván után a legerősebb pártnak az Egyesült Lista arab párt ígérkezik.

A beszámolót folytatjuk. ◙

Az elűzött perzsa sah fia megszólal: Irán és Izrael újból barátok lesznek!

IZRAEL ÉS IRÁN: AZ ARÁNYOK

Tel Aviv, a tengerparti héber metropolisz minden tekintetben eltér dunaparti szülővárosomtól, Budapesttől. Más az építkezési stílus, más az életritmus, mások az arcok, más a klíma. De a Kádár-féle állampárt-uralta gazdaságból érkezve a legszembeszökőbb a sok magántulajdonú üzlet cégtáblája volt.

A hetvenes években az Allenbyn megélt vagy féltucat magyar könyváruda, de feltűnő volt az iráni olék üzleteinek a sokasága is: ékszerüzlet, szőnyegüzlet, keleti csemegeüzlet. Az Allenby – Rotschild sarkon, ahol ma sokemeletes felhőkarcoló áll, egy régi, kétemeletes ház bejárata mellett IRIS feliratú tábla hívta fel magára a figyelmet. Alatta kisebb betűkkel magyarázatként: IRan-ISrael trading company. Irán-Izrael kereskedelmi vállalat.

Aztán 1979-ben jött az iszlám forradalom, Teheránból eltünt a sah a pávatrónnal, Tel Avivban eltűnt az IRIS felirat, a perzsa-zsidók kirakataiban pedig feltüntek a sah, majd a száműzött uralkodó halála után a fia fényképei.

A trónhoz soha nem jutott, ma már hatvan éves trónörökös a tragikus fordulat negyvenedik évfordulóján amerikai rezidenciájából üzent a ynet-nek, a Jediot Ahronot napilap internetes hírportáljának.

A ritkán nyilatkozó Reza Pahlavi szerint “egy jövőbeni demokratikus Irán ismét baráti viszonyt fog ápolni Izraellel. Teherán és Jeruzsálem szövetségesek lesznek, mint ahogyan az régen volt. Minden országgal a kölcsönös tisztelet alapján rendezzük újjá a kapcsolatainkat.”

Az igazság az, hogy sok iráni még úgy emlékezik a Pahlavi-dinasztiára, mint a zsarnokság, a korrupció jelképére. Ám a trón nélkül maradt trónörökös úgy véli, hogy népe még mindig csodálattal tekint a monarchiára.

Irán súlyos gazdasági és társadalmi problémái, a lakosságot nyilvános kivégzésekkel terrorizáló “Forradalmi Gárda” előtérbe hozhatja az ugyancsak kemény kézzel kormányzó, de az országot erőteljesen modernizáló, a vallási fanatizmust tűzzel-vassal elnyomó monarchia visszatérése utáni vágyakozást. ◙