IZRAEL ÉS IRÁN: AZ ARÁNYOK
Tel Aviv, a tengerparti héber metropolisz minden tekintetben eltér
dunaparti szülővárosomtól, Budapesttől. Más az építkezési stílus, más az
életritmus, mások az arcok, más a klíma. De a Kádár-féle állampárt-uralta
gazdaságból érkezve a legszembeszökőbb a sok magántulajdonú üzlet cégtáblája volt.
A hetvenes években az Allenbyn megélt vagy féltucat magyar
könyváruda, de feltűnő volt az iráni olék üzleteinek a sokasága is:
ékszerüzlet, szőnyegüzlet, keleti csemegeüzlet. Az Allenby – Rotschild sarkon,
ahol ma sokemeletes felhőkarcoló áll, egy régi, kétemeletes ház bejárata
mellett IRIS feliratú tábla hívta fel magára a figyelmet. Alatta kisebb
betűkkel magyarázatként: IRan-ISrael trading company. Irán-Izrael kereskedelmi
vállalat.
Aztán 1979-ben jött az iszlám forradalom, Teheránból eltünt a sah a
pávatrónnal, Tel Avivban eltűnt az IRIS felirat, a perzsa-zsidók kirakataiban
pedig feltüntek a sah, majd a száműzött uralkodó halála után a fia fényképei.
A trónhoz soha nem
jutott, ma már hatvan éves trónörökös a tragikus fordulat negyvenedik
évfordulóján amerikai rezidenciájából üzent a ynet-nek, a Jediot Ahronot
napilap internetes hírportáljának.
A ritkán nyilatkozó Reza Pahlavi szerint “egy jövőbeni demokratikus
Irán ismét baráti viszonyt fog ápolni Izraellel. Teherán és Jeruzsálem
szövetségesek lesznek, mint ahogyan az régen volt. Minden országgal a kölcsönös
tisztelet alapján rendezzük újjá a kapcsolatainkat.”
Az igazság az, hogy sok iráni még úgy emlékezik a Pahlavi-dinasztiára,
mint a zsarnokság, a korrupció jelképére. Ám a trón nélkül maradt trónörökös úgy
véli, hogy népe még mindig csodálattal tekint a monarchiára.
Irán súlyos gazdasági és társadalmi problémái, a lakosságot
nyilvános kivégzésekkel terrorizáló “Forradalmi Gárda” előtérbe hozhatja az
ugyancsak kemény kézzel kormányzó, de az országot erőteljesen modernizáló, a
vallási fanatizmust tűzzel-vassal elnyomó monarchia visszatérése utáni
vágyakozást. ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése