… az idén már másodszor. Mert, hogy ebben az évben – mármint a folyó zsidó
évben, az 5779-esben – kettő is van belőle.
Nem csalás, nem ámítás: a zsidó évben nem szökőév, hanem szökőhónap van! És nem minden negyedik
évben, hanem – jaj, ez nagyon bonyolult – minden 19 éves ciklusban 7 alkalommal. Hja,
így jár az, aki a Hold-évet a Nap-évvel akarja összeegyeztetni.
Mert a Gergely-naptár a Földnek a Nap körüli keringésének az idejét veszi
alapul, míg az ősi, babilóniai eredetű zsidó naptár erre is, de a Hold Föld
körüli keringésére is alapoz, vagyis minden zsidó hónap újholddal kezdődik.
És most vissza az Ádár hónapra.
A zsidó naptárban is 12 hónap van, de miután a Hold-hónapok csak 29 vagy 30
naposak, a Hold-naptári év majd’ két héttel rövidebb, mint a Gergely-naptári, így a
fenti időközökben egy egész 30 napos hónapot – igen, egy tizenharmadikat – kell
közbeiktatni. Erre pedig a hónapok sorában az utolsót, az Ádárt szemelték ki.
Ez is megér némi kitérőt.
Aki csak valamennyire is kiismeri magát a zsidó ünnepekben, az úgy tudja,
hogy a „zsidó újév”, a „Ros Hásáná” (szó szerint ez azt jelenti, hogy „az év
feje”) Tisri hónap elsején van, az pedig hagyományosan ősszel van,
szeptemberben vagy októberben.
Aki még mélyebben búvárkodott a héber hagyományban, az megtalálja Mózes
harmadik könyvében (23:24) „A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnep
legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel…” Ez a
hetedik hónap a Tisri.
Régen, a bibliai ántivilágban tehát volt egyszer egy újév, és volt egy „év
feje”, amely utóbbi a hetedik hónapban volt. (Ismeretes a hetes szám varázsos
volta, minden kultúrában.)
Akkor az éveket az első hónaptól számlálták, amelynek egyébként Niszán a
neve a mai napig. Ma azonban – és már igen régen – az új évszámot Tisri hónap
elsején írjuk le: legutóbb például az 5779-es évet, amelyben most tartunk.
Annyi megmaradt a régi számításból, hogy szökőévben a Niszán előtti Ádár
hónapot kettőzik meg. Ha Olvasóim felnéznek az égre, láthatják az újhold
sarlóját.
Ez ma, csütörtök este éppen a második Ádár kezdetét jelzi.
Ám ezzel még nem fejeződött be a történet.
A zsidó nép örömünnepeinek egyike, a Purim Ádár hónapra esik, annak is a
14. napjára. hagyomány szerint Mózes születésének és – 120 évvel későbben
– halálának a napja is erre a hónapra esett, éspedig a 7. napra (nesze, még egy
hetes…).
De, ha egy évben két Ádár hónap van, melyikben emlékezzünk meg a jeles
napokról?
A régi bölcsek döntöttek: abban az évben, amelyben két Ádár van (Ádár séni,
vagyis második Ádár) a második kapja az ünnepnapokat.
A zsidó hagyomány szerint élők a születésnapokat és a halálozási
évfordulókat is a zsidó naptár szerint tartják meg. Ha pedig egy születés vagy
egy haláleset olyan évben volt, amelyben egyetlen Ádár hónap volt, akkor azt a
második Ádárban szokás megünnepelni, illetve megemlékezni róla.
Ha olyan évben, amikor második Ádár volt, akkor magától értetődően a
másodikban. Csak, ha valakinek a hozzátartozója egy első Ádár hónapban távozott
evilágból, akkor a „Jórcájtot”, a halottakért gyújtott mécses és a lelki
üdvükért mondott ima is az első Ádárban aktuális.
„Mi senihnász Ádár, márbin beszimhá” (מי
שנכנס אדר מרבין בשמחה)– tartja a mondás,
vagyis amikor beköszönt Ádár hava, sokasítjuk az örömöt.
Ez a két hét múlva esedékes Purim ünnep farsangi hangulatára ad egy kis
előzetest. Ez is a második Ádárra érvényes.
Legyen hát minden olvasómnak, vallástól, nemtől, magasságtól, szem- és
hajszíntől függetlenül vidám, egészséges, gondmentes hónapja – a következő és
az azután következő Ádárig, és azon is túl! ◙