Beköszöntött Ádár...

… az idén már másodszor. Mert, hogy ebben az évben – mármint a folyó zsidó évben, az 5779-esben – kettő is van belőle.

Nem csalás, nem ámítás: a zsidó évben nem szökőév, hanem szökőhónap van! És nem minden negyedik évben, hanem – jaj, ez nagyon bonyolult – minden 19 éves ciklusban 7 alkalommal. Hja, így jár az, aki a Hold-évet a Nap-évvel akarja összeegyeztetni.

Mert a Gergely-naptár a Földnek a Nap körüli keringésének az idejét veszi alapul, míg az ősi, babilóniai eredetű zsidó naptár erre is, de a Hold Föld körüli keringésére is alapoz, vagyis minden zsidó hónap újholddal kezdődik.

És most vissza az Ádár hónapra.

A zsidó naptárban is 12 hónap van, de miután a Hold-hónapok csak 29 vagy 30 naposak, a Hold-naptári év majd’ két héttel rövidebb, mint a Gergely-naptári, így a fenti időközökben egy egész 30 napos hónapot – igen, egy tizenharmadikat – kell közbeiktatni. Erre pedig a hónapok sorában az utolsót, az Ádárt szemelték ki.

Ez is megér némi kitérőt. 

Aki csak valamennyire is kiismeri magát a zsidó ünnepekben, az úgy tudja, hogy a „zsidó újév”, a „Ros Hásáná” (szó szerint ez azt jelenti, hogy „az év feje”) Tisri hónap elsején van, az pedig hagyományosan ősszel van, szeptemberben vagy októberben.

Aki még mélyebben búvárkodott a héber hagyományban, az megtalálja Mózes harmadik könyvében (23:24) „A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnep legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel…” Ez a hetedik hónap a Tisri.

Régen, a bibliai ántivilágban tehát volt egyszer egy újév, és volt egy „év feje”, amely utóbbi a hetedik hónapban volt. (Ismeretes a hetes szám varázsos volta, minden kultúrában.)

Akkor az éveket az első hónaptól számlálták, amelynek egyébként Niszán a neve a mai napig. Ma azonban – és már igen régen – az új évszámot Tisri hónap elsején írjuk le: legutóbb például az 5779-es évet, amelyben most tartunk.

Annyi megmaradt a régi számításból, hogy szökőévben a Niszán előtti Ádár hónapot kettőzik meg. Ha Olvasóim felnéznek az égre, láthatják az újhold sarlóját.

Ez ma, csütörtök este éppen a második Ádár kezdetét jelzi.

Ám ezzel még nem fejeződött be a történet.

A zsidó nép örömünnepeinek egyike, a Purim Ádár hónapra esik, annak is a 14. napjára.  hagyomány szerint Mózes születésének és – 120 évvel későbben – halálának a napja is erre a hónapra esett, éspedig a 7. napra (nesze, még egy hetes…).

De, ha egy évben két Ádár hónap van, melyikben emlékezzünk meg a jeles napokról?

A régi bölcsek döntöttek: abban az évben, amelyben két Ádár van (Ádár séni, vagyis második Ádár) a második kapja az ünnepnapokat.

A zsidó hagyomány szerint élők a születésnapokat és a halálozási évfordulókat is a zsidó naptár szerint tartják meg. Ha pedig egy születés vagy egy haláleset olyan évben volt, amelyben egyetlen Ádár hónap volt, akkor azt a második Ádárban szokás megünnepelni, illetve megemlékezni róla.

Ha olyan évben, amikor második Ádár volt, akkor magától értetődően a másodikban. Csak, ha valakinek a hozzátartozója egy első Ádár hónapban távozott evilágból, akkor a „Jórcájtot”, a halottakért gyújtott mécses és a lelki üdvükért mondott ima is az első Ádárban aktuális.

„Mi senihnász Ádár, márbin beszimhá” (מי שנכנס אדר מרבין בשמחה)– tartja a mondás, vagyis amikor beköszönt Ádár hava, sokasítjuk az örömöt.

Ez a két hét múlva esedékes Purim ünnep farsangi hangulatára ad egy kis előzetest. Ez is a második Ádárra érvényes.

Legyen hát minden olvasómnak, vallástól, nemtől, magasságtól, szem- és hajszíntől függetlenül vidám, egészséges, gondmentes hónapja – a következő és az azután következő Ádárig, és azon is túl! ◙