Péntek este kezdődik és szombat estig tart Jom Kippur napja,
amit magyarul Engesztelés Napjának neveznek. Ez a Szombatok Szombatja és az idén valóban szombatra esik. Ez az egyetlen alkalom, amikor szombaton szabad, sőt, kell böjtölni.
A jom (יוֹם) napot jelent, a kippur (כִּפּוּר) pedig engesztelést, vezeklést, rossz tettért, károkozásért való önkéntes jóvátételt, váltságot.
A jom (יוֹם) napot jelent, a kippur (כִּפּוּר) pedig engesztelést, vezeklést, rossz tettért, károkozásért való önkéntes jóvátételt, váltságot.
Hasonló a jelentéstartalma a héberben a káppárá (כַּפָּרָה) szónak, ami maga az engesztelő áldozat. A
„bűnbak”, héberül „száir löázázél” (שָׂעִיר לַעֲזָאזֵל), egy bakkecske volt,
amelyre a kohén hágádol, a főpap Jom Kippurkor, a jeruzsálemi Templomban
kézrátétellel ráruházta Izrael bűneit, majd kiűzték a sivatagba.
Az ősi szertartást ma az ortodox zsidóságnál a „kakaspörgetés”
helyettesíti, amikor egy kakast (vagy tyúkot) a fej fölött megforgatnak, és a
„ze chálifáti, ze tmuráti, ze káppáráti” (זה חליפתי, זה תמורתי, זה
כפרתי), vagyis „ez az én helyettesítőm, váltságom” (a három szó itt
ugyanazt jelenti) szavak kíséretében rátestálják a bűnöket. A szárnyast ezután
vagy a szegényeknek adják, vagy a család fogyasztja el. A modern ortodoxok a
baromfi helyett marokban tartott pénzt forgatnak a fejek fölött, amit jótékony
célra ajánlanak fel.
Jom Kippur előtt a városok utcáin „pidjon kapparot” (פדיון כפרות) – vagyis a káppárá megváltására szolgáló
asztalkák tűnnek fel, mögöttük kipát viselő férfiak, akik fenti célra fogadnak
el kisebb-nagyobb pénzösszegeket. Ezeket a pénzeket is jótékony célra
fordítják.
A jom-kippuri szertartás „mellverdeső”
viduj (וידוי) bűnvallomás-imájában hangzik el a
Fennvalóhoz a kérés: bocsáss meg nekünk, töröld el nekünk, írd jóvá nekünk:
héberül szlách lánu, m’chál lánu, káppér lánu (סְלַח לָנוּ, מְחַל לָנוּ, כַּפֵּר לָנוּ).
Ma átvitt értelemben ma az a „káppárá”, aki
más hibájáért lakol.
A káppárá kifejezést a keleti zsidók
kedveskedő „kis szentem” értelemben használják.
A kófer (כּוֹפֶר) szó váltságdíjat, pénzen való megváltást jelent. Ez lehet
foglyok kiváltása, fejpénz fizetése.
A kófer hájisuv (כופר הישוב) önkéntes gyűjtőakció volt 1938-tól – ekkor volt az arab
lázadás csúcsa – 1948-ig, az állam megszületéséig, amit a „jisuv”, az ország
zsidó népessége adott össze a fegyveres önvédelem anyagi kiadásainak a
fedezésére.
Az eltörlés fogalma jelenik meg a „kofér” (כּוֹפֵר) kifejezésben is: ez viszont tagadást jelent. „A vádlott
tagadta bűnösségét” – olvashatjuk héberül: „háneesám káfár böásmá” (הנאשם כפר באשמה). Súlyosabb értelmű a „káfár böikár” (כפר בעיקר) kifejezés: „tagadta Isten létezését”. (Az ikár – elv: itt a
hit vezérelvére utal.)
A „kfirá” (כפירה) – istentagadás.
Ugyanezekkel a betűkkel írjuk az
oroszlánkölyköt jelentő kfir (כפיר) szót, ami ritka férfinév is. Kfir volt a
neve az Izraelben, a Légierő számára 1975-től előállított sugárhajtású
vadászbombázó repülőgépnek is.
Fenti jelentésekkel nem hozható
kapcsolatba, de még mindig ugyanezekkel a betűkkel írjuk a falut jelentő „kfár”
(כפר), de a fagy értelmű „kfor” (כפור) szót is, amely utóbbira mostanában némi nosztalgiával
gondolunk.
Adja a Jóisten bűneink és hibáink
megbocsátását, sorsunknak jóra megpecsételését a Nagy Könyvben – és bűnbakok
többé ne legyünk. ◙