Sorakozó, avagy egy kényes téma megértése • Bevonulnak az ultraortodox fiatalok? Jó ez nekünk?

Megint elővették, újra csócsálják a már ezerszer lerágott csontot. Megint a lapok főcímein díszelegnek, a tévé-híradókban  mutatkoznak a fekete kaftános jesiva-bócherek, amint a már bevonult, egyenruhás katona-fiatalok mellett oldalogva sorba állnak az automatikus felmentésükért.

Évtizedek rutinos gyakorlata.

A csütörtöki Jediot Achronot címlapján ordító betűk: Cáv gijusz (צו גיוס) – behívóparancs. Fölötte, kisebb betűkkel a friss hír: a Legfelsőbb Bíróság (héber rövidítéssel bágác – בג"ץ) megsemmisítette a felmentést. Hogy kikét és mi alól? Az olvasó már félmondatból is ért. A katonakorba ért „chárédi”, más kifejezéssel ultraortodox fiatalokét a sorkatonai  szolgálat alól. És a félmondat mellett a hír kiegészítése:  „Ez hadüzenet”. 

Nincs szükség állítmányra, tárgyra. Ki mondta, mit ért alatta? Nem fontos. Értjük. Képviselők fenyegetik felbomlással Netanjáhu kormánykoalícióját: a vallásosok ezért, a liberálisok az ellenkezőjéért. Forr a politika, a sajtó, a közvélemény.

Az újságíróból lett liberális politikus, Jáir Lapid szétkürtöli a jelszót: sivjon bánetel (שוויון בנטל) – egyenlő teherviselés. Honvédelemben, munkában, országépítésben. A másik oldal válasza: a micvák, a Tóra utasításainak egyenlő viselése minden zsidó által. Hiszen abban van megírva minden jogalapunk erre az országra. 

✻

Akik a jesiva-bócherek bevonultatását  szorgalmazzák, nem ismerik sem a Cáhált (Izraeli Hadsereg), sem a chárédi közösséget. A két életforma: a katonai és a jesiva-beli – kibékíthetetlenül különbözik, totálisan összeférhetetlen. A cikkíró, sajna, elég öreg ahhoz, hogy visszaemlékezzen "Ráful" (Rafael Eitan) tábornok, vezérkari főnök egyik nyilatkozatára, amelyet a már a 80-as években is körülvitatott témával – ultraortodoxok a Cáhálban – kapcsolatban tett. A nyilatkozat Ráfulra annyira jellemző tömörséggel így hangzott: Hász vöhálilá! Isten őrizzen!

Tudta, mit beszél. 

Szellemi motiváció + testi-lelki alkalmasság = katona.
Ha csak az egyik hiányzik – megette a fene. Milyen katona lesz abból a fiatalból, akinél mindkettő hibádzik? 

✻

A chárédi – ultraortodox – fiatalok automatikus felmentését a sorozás alól David Ben-Gurion, az országalapító miniszterelnök rendelte el, még 1948-ban, az Állam megalapításakor. Célja az egykor Kelet-Európában virágzó, a Holokauszt éveiben szinte az utolsóig megsemmisült jesivák rabbijai, tanulói maradékainak megőrzése, e kultúra folytonosságának a tovább-éltetése.

Akkor néhány ezren lehettek. Ám a körükben szokásos nagycsaládos modell évtizedek alatt százezres tömegekké tette őket. Szélsőségesen konzervatív életvitelük egyre inkább konfliktusok forrásává válik a többség szemében. Egy-egy kisebb várost szinte kisajátítanak, az eredetileg világi, vagy csupán módjával hagyományőrző többséget kisebbséggé változatatják, minden szombati közkekedést erőszakkal szüntetnek meg, a legszigorúbban kóser élelmiszer-üzleteken kívül mást nem tűrnek. 

Fentiekben nincs szó a nemzeti-vallásos jesivákról és jesiva-középiskolákról, ahol nyelveket, matematikát-fizikát-kémiát, történelmet, földrajzot és számítástechnikát is tanulnak – nem is szólva a Bár-Ilán Egyetemről. És ők nem csak bevonulnak, de sok példaadó, kitüntetett tiszt is kikerül közülük. Ma jobbára ők az az idealista emberanyag, ami valamikor a kibucok ifjúsága volt - és manapság, sajnos, utóbbiakra egyre kevésbé jellemző. ◙