Harpaz ügy: az államügyész jelentése

AZ ÜGY FŐSZEREPLŐJE: BOAZ HARPAZ

Joszéf Sapira állami főellenőr vasárnap közzétette jelentését a két és fél évvel ezelőtt kipattant úgynevezett Harpaz-üggyel kapcsolatban.

A 248 oldalra kiterjedő jelentés anyagának zömét még a korábbi főellenőr, Micha Lindenstrauss hivatali ideje alatt gyűjtötték össze a vezérkari főnök irodájából, ahol minden telefonbeszélgetést rögzítenek. Ezzel szemben a Honvédelmi Minisztérium bizalmas anyaga nem volt hozzáférhető, miután több ilyen tartalmú CD-t (személyi számítógéphez használt kompakt lemezt) letöröltek, állítólag szándékosság nélkül. Ez a nyomozás számára nehézséget okozott.

A jelentés tisztázza Gabi Askenázi korábbi vezérkari főnököt (2007 – 2011) a gyanú alól, mely szerint köze lenne a Boaz Harpaz alezredes által 2010-ben szerkesztett hamisított dokumentumhoz, amely sikerrel akadályozta meg Joav Galant ezredes vezérkari főnökké történő kinevezését. A dokumentumot eljuttatták Ehud Barak honvédelmi miniszterhez. A már jelöltként nyilvántartott Galant kinevezésére végül nem került sor.

Askenázi és Barak között közismerten feszült viszony uralkodott. A jelentés Ehud Barak számos eljárásában is talál kivetnivalót. Gabi Askenázi vezérkari főnöki mandátumát további, ötödik évre is szerette volna meghosszabbíttatni, amibe azonban Ehud Barak nem egyezett bele.

A jelentés nem erősíti meg korábbi gyanút, amely szerint a hadsereg felső vezetése köreiben „összeesküvés” jellegű belső konfliktust szítottak, viszont súlyos hivatali szabálytalanságok történtek. Az egyik legsúlyosabb hiba az volt, hogy Boaz Harpaz leszerelése után is rendszeresen bejárhatott a legtitkosabb dokumentumokkal foglalkozó főtisztek irodáiba, és azok úgy tekintettek rá, mint magas összeköttetésekkel bíró bennfentesre. Így eshetett meg, hogy Harpaz az állam biztonságát érintő információkhoz juthatott. Harpazt a rendőrségen kihallgatták, majd bírósági eljárás kezdeményezését javasolták hamisítás gyanúja alapján.

A jelentésből kitűnik, hogy a honvédelmi miniszter és a volt vezérkari főnök irodái között valóságos „hadiállapot” volt.

Az áldatlan feszültséghez és a két fél közötti kölcsönös gyanakváshoz hozzájárult a Cáhál akkori szóvivője, Avi Benájáhu pontatlan közlése is.

A jelentés birtokában Jehuda Weinstein főügyész dönt majd arról, hogy indít-e az ügyben nyomozást. ◙

Kneszet-választások, 2013: Finish

JAIR LAPID, CIPI LIVNI, SELI JECHIMOVICS

Két héttel a Kneszet-választások előtt a felmérések, amelyek eredményeit a napilapokban vagy a televízió képernyőjén láthatjuk, bizonyosra prognosztizálják a Likud-Jiszráél Béjténu győzelmét, ezzel Binjámin Netanjáhu harmadik kormányfőségét. A bizonytalanság csak az arányokban van. Azoktól azonban sok minden függ.

Látványosan kapott erőre a politikai jobbszélen elhelyezkedő nemzeti-vallásos “Hábájit hájehudi” (“Zsidó otthon”) nevű párt, amelynek  élén a negyven éves, haifai születésű, amerikai hátterű Naftali Bennett üzletember-politikus áll. A kommandós alakulatban szolgált tartalékos százados Júdea és Somron – a Nyugati Part, azaz Ciszjordánia – teljes bekebelezésében látja a biztonsági problémák megoldásának a kulcsát. Bennett egy megszólalását a telepes “őrhelyek” katonaság általi kiürítéséről úgy értékelték, hogy az parancsmegtagadásra szólított fel. Akárhogy is mondta, a pártnak ma már a 18 mandátum elérése is lehetséges, amellyel – ha ez “bejön” – megelőzheti az Ávodát (Munkapárt) is a következő Kneszetben.

A Likud-Béjténu a Likud és a Jiszráél Béjténu nagy reményekkel kísért szövetségkötése után még 40 közelében képzelte el leendő mandátumai számát. Ma már valamivel 30 fölöttire becsülik a felmérések. Könnyen elképzelhető, hogy a különbözet jórésze Bennettékhez vándorolt, vagyis a zsidó lakosság egyre nagyobb hányada nem a vezető kormánypártban, hanem a ’67-es “zöld vonalon” kívül őrködő telepek védőiben és szószólóiban vélik a zsidó állam biztonságának a kulcsát.

A másik feltörő erő az újságíróból lett politikus, Jáir Lapid, az általa alapított Jés Atid (“Van jövő”) centrista párt a világi – és zömmel európai – tanult középosztályt szólítja meg, akárcsak néhai édesapja, Tommy Lapid “Sinuj” pártja.

A héten az Ávodá főtitkára, Seli Jechimovics tett egy sarkos kijelentést, amelynek az élét azóta már igyekezett tompítani. A kijelentés úgy hangzott: “Vagy a kormány, vagy az ellenzék élén fogok állni. A Likud-Béjténu párttal az Ávodá nem lép koalícióba”.

A Likud-Béjténu párt jobbratolódása egyértelmű. Jelképszerű a Likud egyik vezető egyénisége, a “zöld vonalon” túl, Kárnéj Somron településen élő Mose Feiglin, a nemzeti-vallásos “heszdér-jesivák” neveltje. Feiglin a hajthatatlanul település-párti “Zu árcénu” párttal csatlakozott a Likud párthoz 2000-ben, és lett annak jobbszárnya. A Likud-Béjténu, Feiglin és Lieberman elektori súlyával immár nem tekinthető középutas pártnak.

A baloldal és a valóban középutas pártok maradék erejükkel megpróbálnak egyfajta ellensúlyt, fékező erőt kialakítani a “szélsőjobb bulldózerrel” szemben. Ezt a tömbösödést, vagyis a szociáldemokrata – polgári liberális szövetséget  a héber politikai argó “gus choszém”-nek, “akadálytömbnek” nevezi.

A héten ilyen céllal ült asztalhoz Seli Jechimovics, az Ávodá főtitkára, Cipi Livni, az Ávodától balra álló “Hátnuá” középpárt feje, és Jáir Lapid. A megbeszélés eredményéről nem tettek közzé részleteket. Annyi azonban bizonyos, hogy a Likud-Béjténu csak a Hábájit hájehudi párttal (Bennett), a Jáhádut háTorá ortodox vallásos párttal és a keleti ortodox SASZ párttal alakíthat kormányképes koalíciót. A világi szemléletű középosztály egy jobboldali, nacionalista és vallási szélsőségek felé hajló kormányzatot vizionál 2013. január 22 után. Ettől pedig – szerintük – éppen a “gus choszém”, az “akadálytömb” menthetné meg az országot, ha az ortodox- és nemzeti-vallásos tömb helyett a szociáldemokrata – polgári liberális tömb lenne Netanjáhu koalíciós partnere. ◙

Nyugati Part: a harmadik intifáda már elkezdődött

"Nem igaz, hogy a közeljövőben elkezdődik a harmadik intifáda. Az igazság az, hogy már itt van. Mostantól egyre több összecsapásra kell számítanunk" – mondta Janiv Alaluf ezredes, a Jeruzsálemtől délre eső Ecion régió katonai parancsnoka.

Mondta ezt annak ellenére, hogy a Cáhál, az Izraeli Hadsereg szóvivő-irodájától kezdve a vezérkari főnökön át a honvédelmi miniszterig mindenki igyekszik óvatosan, visszafogottan fogalmazni a legújabb történésekről.

Az események azonban gyorsan pörögnek. Az ENSZ-közgyűlés tavaly novemberi határozata, amellyel a  Palesztin Autonómia státuszát "nem tag megfigyelő állam" szintre emelte, lángra gyújtotta a palesztin utcát.

A Nyugati Part forrong.  

Az elmúlt huszonöt évben lejátszódott két Izrael- és zsidó-ellenes "intifáda" (a szó magyarul "lerázást" jelent, a zsidó lakosság erőszakos eltávolítását a Szentföldre betelepült arabok köréből) az izraeli védelmi rendszert váratlanul érte. 

Alaluf ezredes szerint ez a legfontosabb különbség az eddigi és a jelenben kezdődő lakossági lázadások között: a rendelkezésére álló erők felkészültek rá. Az intifáda nem csupán kőzáport és Molotov-koktélokat jelent, hanem fegyveres támadásokat katonák és civilek ellen, autóbusz-robbantásokat, robbanóöves merényleteket is.

Alaluf pesszimista a politikai megoldás esélyeit illetően. A Fatach, illetve Abu Mázen – Mahmud Abbász által vezetett folyamatnak vége. A végső palesztin szót már a Hamasz mondja ki. Abu Mazen ugyan megpróbálja túlélni az "Arab tavaszt", amely Tuniszból kiindulva Egyiptomban elsöpörte Mubarakot, Líbiában Kadafit, és Damaszkuszban az Aszad-korszaknak is meg vannak számlálva a napjai. Abu Mázen megértette, hogy a tárgyalásos út már nem járható.

Alaluf egy dologban biztos: a Cáhál, az Izraeli Hadsereg a belső elhárítással és a határőrséggel karöltve képes elhárítani az Izrael belsejét fenyegető terrorfenyegetést. Ám abban az esetben, ha a Gázai-övezetből újból megindulnának a rakéták és az izraeli hadsereg újabb hadműveletre kényszerülne, vagy a körzetben nagyobb mérvű katonai konfliktus robbanna ki, hiány mutatkozhat a behívható tartalékosok számában.

A terror elleni hatékony fellépés esélyeit növeli, hogy sok tartalékos katona civilben az Ecion-tömb lakosa, és semmivel sem ismeri kevésbé a terepet, mint a terrorcselekményekre készülő palesztinok.

Az Izraeli Hadsereg szóvivője nem kommentálta a tábornok értékelését. ◙